Lezárult a székesfehérvári Szent István király-székesegyházban 2018. augusztus 15-én kezdődött, tudományos szempontból országos jelentőségű régészeti ásatás, amely a legnagyobb felületű, épületen belüli városi feltárás volt Magyarországon. Az ásatást, amely a székesegyház körül végzett, nagyobb feltárási projekt részét képezte, Spányi Antal megyés püspök engedélyezte és Székesfehérvár Önkormányzata finanszírozta. A feltárást Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum régésze vezette, a konzulensek dr. Biczó Piroska régész és Bartos György művészettörténész voltak.
Az ásatás, amelyet mind a tudományos közélet, mind a történelem iránt érdeklődő nagyközönség is különös érdeklődéssel várt, tisztázta a területen álló középkori templomok építéstörténetét. A székesegyház dombján az egykori ispáni, majd király vár területén az 1960-as évektől folytak kisebb ásatások. 1971-ben Kralovánszky Alán részben feltárta az úgynevezett négykaréjos templomot a székesegyház előtt. A korábbi kutatások során előkerült falmaradványok pontos keltezéséhez és az egykori templom alaprajzának tisztázásához újabb ásatásokra volt szükség, amelyre a II. János Pál pápa tér rekonstrukciója adott alkalmat 2014-től.
A Szent István-székesegyház felújítása során 2015-ben a templom falában további középkori faragványok kerültek elő. 2016-ban, a két oldalkápolna restaurálása előtt Spányi Antal megyés püspök engedélyezte a régészeti feltárások folytatását a négykajéros templom és a székesegyház középkori előzménye között. Ezen ásatások során az északi kápolnában egy középkori sekrestye, a déli torony aljában pedig egy 15. század eleji olasz család kriptája került elő. Lehetőség volt talajradaros vizsgálatokat végezni a székesegyházon belül, mely jelentős falmaradványokat mutatott. Ezek feltárása kezdődött 2018. augusztusában.
„Különböző teóriák kaptak lábra, hogy mi is van a székesegyházunk alatt. 2018-ban végre lehetőség nyílt arra, hogy erre vonatkozóan kutatásokat is végezzenek a szakemberek, amelyhez készséggel járultam hozzá, azután, hogy Polgármester úr biztosított arról, hogy a város rendelkezésére állnak az ezt fedező források. Úgy gondolom, hogy azok az eredmények, amelyekre itt a régészek rábukkantak, jelentős mértékben növelik az ismereteinket, gazdagítják a város múltjának a történetét és a megszentelt hely történelmét, amelyről már tudjuk, különböző korszakokon ível át. Azok a leletek, melyekre bukkantak, az Árpád-ház koráig tartogatnak érdekességeket, csak remélni tudom, hogy idővel írásba foglalva meg fognak jelenni és a város polgárai olvashatják, hogy mennyire szent hely a Szent István-székesegyház. Örülök, hogy hozzá tudtunk járulni ezeknek az ismereteknek a gyarapításához!” - mondta a bejárás alkalmával Spányi Antal megyés püspök.
„Az ásatás legértékesebb lelete egy zománcberakású, gótikus stílusú limoges-i korpusz. A Dél-Franciaországból származó kegytárgy a 13. első felére keltezhető. A ritka lelet és az ásatás során előkerült falmaradványok is megerősítik, hogy Székesfehérvár Belvárosának legmagasabb pontján a középkorban egy többször bővített, szépített, jelentős egyházi épület állt.” – tette hozzá Smohay András, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója.
Az ásatás jelenlegi eredménye, hogy a négykaréjos templom keleti szentélyét elbontva hosszházat építettek sokszögű apszissal, melyet a székesegyház padjai alatt találtak meg a régészek. A szentélyt gótikus stílusú pillérek tartották, díszesen faragott lábazatuk szinte érintetlenül bukkant elő. „A feltárás során bebizonyosodott, hogy a déli támpillér nem sokkal építése után leomlott. Alapjaira egy újabb, erősebb támpillért emeltek. A templomot később – valószínűleg a 15. század elején – háromhajóssá bővítették. A török hódoltság idején dzsámiként használták. A 18. században több ütemben átépítették, végül 1768-ban a városi polgárság adományaiból készült el a mai is látható freskókkal díszített templom, mely 1777-től püspöki székesegyház rangot kapott.” – kezdte Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum régésze, aki az ásatás vezetője volt. „A korra jellemzően megtaláltuk a templomot körülvevő temető maradványait is, egyházi és világi személyek csontjaira bukkantunk. Ez után a világi tér maradványai vannak a föld alatt: késő középkori cölöpszerkezetes házak és gazdasági épületek maradványaira bukkantunk. A legértékesebb leletünk, a limoges-i korpusz a szentélyen belül, az oltár körül került elő a feltöltési rétegben. Valószínűsíthető, hogy kereskedelmi úton került ide, vagy a városban szolgáló francia klérikusok egyikének a tulajdona lehetett. A tárgyat Tuza Sándor, az ásatáson dolgozó segédmunkás találta meg.” - mondta el a vezető régész.
A székesegyház a kormányzati forrásból külsőleg - a tetőszerkezettel együtt - már megújulhatott. A belső megújulás megkezdésével pedig létrejöhetett a Csók István Képtárban a Barokk mennyország kiállítás és a belső feltárás is. „Szeretnénk lehetőséget biztosítani az itt előkerült kis csodának a megismerésére, természetesen úgy, hogy már gondolkodunk annak állandó elhelyezéséről is. November 5-től, Szent Imre ünnepétől kezdve a Városházán, védett körülmények között, és egy kis kiállítással egybekötve - a székesegyházban folyó ásatási munkákról -mutatjuk be a közönség számára a gyönyörű korpuszt. Püspök atyával pedig arról egyeztettünk, hogy hosszú távon méltó helyet ott találhatna az ereklye, ahol évszázadokig békében nyugodhatott és megtalálták.” – emelte ki dr. Cser-Palkovics András, aki bejelentése végén köszönetét fejezte ki Spányi Antalnak, hogy engedélyezte a munkálatokat és az ásatást végző csapatnak a munkájukért.
A bejárás képei letölthetők a Galériából!
Szöveg: Torma Kinga Regina
Fotó: Simon Erika
