Van, aki marad…

2019.10.11. 20:05
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2019. október 11. (péntek)
A nagybányai mesternek, Ziffer Sándornak nyílt kiállítása. Galéria
 
 
 
 
 

 

A nagybányai festőiskola kiemelkedő festőjének, Ziffer Sándornak nyílt kiállítása a Városi Képtárban. A Van, aki marad… című tárlat egyrészt keresztmetszetet mutat az életműről, másrészt pedig az egyik leghíresebb magyar művésztelepről is képet ad – összesen 58 festménnyel és egy az alkotót bemutató filmmel. A látogatók választ kaphatnak arra is, hogy a magányos és megkeseredett, de a Nagybányához és az iskola elveihez haláláig hű festőnek miért kevesebb az embereket ábrázoló képe a csendéletekkel, táj- vagy városképekkel szemben, illetve hogy miért válhatott egy komoly festőgenerációt kinevelő nagy tudású pedagógussá a napjainkban egyre pozitívabb megítélésű neós művész.  



Mintegy hatvan műből álló kiállítás nyílt Van, aki marad… címmel Ziffer Sándor (1880–1962) festőművész, a nagybányai szabadiskola képviselőjének munkáiból. A Városi Képtár – Deák Gyűjtemény négy saját alkotásán kívül többek között a Magyar Nemzeti Galériából, a pécsi Janus Pannonius Múzeumból, illetve magángyűjteményekből érkeztek képek Székesfehérvárra.

A gazdag tárlat lehetőséget ad arra, hogy a látogatók megismerjék a festő életútját, művészetét, és hogy akár közelebb kerülhessenek az alkotóhoz mint emberhez – fogalmazta meg köszöntőjében Brájer Éva alpolgármester. „De közelebb kerülhetünk megint és újra Nagybányához is. Nagybányához, amely egy olyan időpillanata a magyar képzőművészetnek, mint a színházművészetnek Kaposvár. Egyszeri és megismételhetetlen. Talán nem nagy szó, hogy művészettörténeti pillanat.” – majd a kisvárosnak a művészeti értékeit, inspiráló miliőjét, hangulatát bogozgatva invitálta meg a látogatókat egy olyan múzeumbeli időutazásra, amely során részesei lehetünk a korabeli együttléteknek, beszélgetéseknek, alkotói folyamatoknak.

Pokrovenszki Krisztián
, a Szent István Király Múzeum vezetője a Gyűjtemény alkotókat, különböző témákat és művésztelepeket bemutató tárlatsorozatában így helyezte el a Ziffer-anyagot: „A mostani tárlat ilyen módon vegyes, két- vagy több funkciós: mert egy életmű keresztmetszetét adja, ugyanakkor az egyik – talán mondhatjuk azt is, hogy a legfontosabb – magyar művésztelepről, a nagybányairól beszélhetünk általa.”

A tárlatot Barki Gergely művészettörténész, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum Czóbel Múzeumának kurátora ajánlotta a közönségnek. A Nagybányához való kötődés mellett a „Van, aki marad…” felütést értelmezve arra az alkotói attitűdre is utalt, amely a kitartással, a megtörhetetlen gerincű kiállással hozható összefüggésbe. Az utóbbi évek Ziffer-kiállításait számba véve elmondható, hogy a hazai, egyre kedvezőbb megítélést a nemzetközi szakmai elismerések is visszaigazolták. A művészettörténész személyes felfedezéseit tolmácsolva a Nagybányához és az iskola elveihez hű festőnek az alkati és alkotói személyiségjegyeit is összefoglalta, beszélt a siketségéről, paralíziséről, látszatházasságáról, a Czóbelhez fűződő rapszodikus viszonyáról, a kollégákkal való civakodásról is: „Ziffer zárkózott, emberkerülő, mizantróp alkat volt, gyanakvó és sértődött, magányos és megkeseredett. Festményein mindebből csupán annyi érzékelhető, hogy számarányát tekintve jóval kevesebb az alakot ábrázoló képe, mint amennyi tájképét vagy csendéletét ismerjük. (…) Nagybányán is inkább a várost festette, enteriőröket, a város különböző pontjait, mániákusan.” Kiemelte, hogy Ziffer tanárként is helytállt: növendékeit nagy tudásával és intelligenciájával nyűgözve le, és kinevelve egy komoly festőgenerációt.

A tárlat kurátora, Szűcs Erzsébet művészettörténész megosztotta a látogatókkal, hogy a művész hangját megőrző, eddig a nyilvánosság előtt be nem mutatott néhány perces hanganyaggal kezdődik az életpályát bemutató film, ezenkívül az első teremben 373 Ziffer-mű látható kicsi képeken, és kiállították a fiatalon meghalt Farkas Antal Jama fotográfusnak két korábban készített csendélet-parafrázisát is.

Az egri származású művész az Iparművészeti Iskola után a müncheni akadémián és Hollósy Simon magániskolájában tanult. Czóbel Bélával Párizsban is járt, a berlini időszak után Nagybányára 1906-ban utazott először, majd később ott telepedett le, haláláig – kisebb-nagyobb megszakításokkal – ott is élt. Posztimpresszionisztikus, expresszionista és kubista formajegyeket is hordoznak a művei, Nagybányán a neósok csoportjába tartozott: festményei frissek, színesek, expresszívek. Az életmű körülbelül másfél ezer festményt jelent, Romániában, Magyarországon, Németországban, Izraelben és Franciaországban lelhetőek fel az alkotásai. 

A tárlathoz több programot is szervez a Múzeum: kéthetente kurátori tárlatvezetésre várják a művészetkedvelőket. Október 17-én, csütörtökön 17 órakor dr. Szücs György művészettörténész, az MNG tudományos főigazgató-helyettese ad elő, „Collioure–Párizs–Nagybánya”, a fauvizmus, neósok Nagybányán címmel.


A megnyitón készült fotók letölthetőek a Galériából!





                                                     - Vége -




További információ:

Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Molnár Artúr

 

A megnyitón készült fotók letölthetőek a Galériából!
 
 
 
Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Molnár Artúr

 
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 Március
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
    
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
       
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.