Erdélyből, Kárpátaljáról és Délvidékről is érkeztek Székesfehérvárra írók, irodalomtörténészek, költők, képzőművészek és politológusok a határon túli magyar irodalom programsorozatára, amelynek középpontjában a politika és az irodalom viszonya állt. Kedden délelőtt Marcsók Vilma tanár, író Jelek a drámai úton, majd Büki Attila képzőművész, költő, író Volt egyszer egy vidéki folyóirat című előadását hallhatták az érdeklődők. A három napos rendezvénysorozatnak a Vörösmarty Társaság adott helyet.


Politikai és társadalmi változások jelei az irodalomban és hatása az irodalmi közösségekben – ez volt a témája „A határon túli magyar irodalom napjai” című programsorozatnak, amely vasárnap kezdődött – Erdélyből, Kárpátaljáról és Délvidékről is érkeztek írók, irodalomtörténészek, költők, képzőművészek és politológusok részvételével. A meghívottak előadók között ott volt többek között Borbély Zsolt Attila politológus, Szakály Sándor történész, Cs. Varga István irodalomtörténész, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Tari István költő, képzőművész, filmrendező, H. Szabó Gyula közíró, szerkesztő, Lukácsy  József a Vörösmarty Társaság alelnöke, Vári Fábián László költő, író, Szőcs Margit író, szerkesztő, Domonkos László író, publicista, Ambrus Lajos költő, író, Marcsók Vilma író, tanár, Büki Attila  költő,író, képzőművész, valamint Falusi Márton költő, szerkesztő.

Lukácsy József, a Vörösmarty Társaság alelnöke nyitotta meg a rendezvényt, előadásában a határon túli magyarság helyzetét foglalta össze. Borbély Zsolt Attila aradi politológus Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed százada című könyve kapcsán az elmúlt 25 év politikai folyamatairól beszélt vasárnap; hétfőn Pomogáts Béla irodalomtörténész pedig, a Magyar Írószövetség volt elnöke Makkai Sándor Holttenger című regényét mutatta be, mint az erdélyi Mezőség sajátos világát bemutató szimbolikus alkotást.

Jelek a drámai úton című dokumentumregényéből osztott meg részleteket a hallgatósággal október 6-án, kedden Marcsók Vilma tanárnő. Regényéből olyan élményeket tett közzé a határon túli magyar irodalom napjai utolsó délelőttjén, amelyeket a Délvidéken családjával megéltek 1990-től 1996-ig, a balkáni polgárháború idején. Az írás prózai részeit versek és fotók teszik teljessé és sajátos irodalmi szöveggé: a Szűts Zoltán Verszelidítés (1998) című kötetének érdekessége, hogy a vendégszövegekként helyet kapó versek szerzője az előadó Marcsók Vilma fia, a regény egyik szereplője. A megidézett történelmi események között a vukovári népirtás, Szarajevó ostroma és a szrebrenicai mészárlás adták Árvay Anna és családjának meghatározó eseményeit, amelyek közben a nagymama és anya a háború, az infláció és a nélkülözés borzalmai között megőrizte, megmentette a családot. „A két nő a viszontagságok, rettegések, fokozott nincstelenség dacára maradt. Maradt a ház is. Az idősíkok frigye. Az idei ősz már hozza magával a múlt karácsonyait is: torokszorítóan szépeket, torokszorítóan szomorúakat, emberileg a legnagyobbakat. Most tudom én csak igazán, hogy a jövő, meg a nagy nő karácsonyi voltak. Családunkban apai és anyai ágon nők voltak a tartópillérek. Volt köztük paraszti származású, sorsát alázattal, csendesen tűrő áldozat, vagyontalanná vált vasakaratú úrilány, aki egyformán volt szigorú önmagához, mint jó, de puhafából faragott férjéhez, gyermekeihez. És volt az édesanyám, a külön, zárt világ: kevésnek volt ott igazán helye. (…)” – hangzott el Marcsók Vilma felolvasásában.

Büki Attila, érdi költő, író, képzőművész Volt egyszer egy vidéki folyóirat címmel előadásában a duna-part irodalmi, kulturális és társadalmi időszaki kiadványról beszélt, mint alapító főszerkesztő. A Pest megyei lap 2000-ben a Vármegye Közalapítvány támogatásával jelent meg először, és 2011-ig működött. A megyében élő alkotók munkáit közölte elsősorban, de nyitott volt, más költők, írók alkotásai is helyet kaptak benne: Horizont című rovata például európai szerzőkre koncentrált. A 600 példányszámú lap működése a digitális irodalom, újságírás és e-bookok korában szünetel, pedig, ahogy az előadó hangsúlyozta, nagy szükség van a megyei, vidéki kulturális fórumokra.

Arató Antal moderátor indítványára a délelőtti előadások a korondi Ambrus Lajos verseivel folytatódtak: az erdélyi költő maga mondta el néhány versét a hallgatóknak és osztotta meg keletkezésük történetét. A közönségnek megmutatott Vezérek és atyafik – Székelyföldi mondák, regék, történetek című könyve a néplélekben évezredeken át élő autentikus szöveganyagokat tartalmazza. Mint elmondta, a lelkiség, a tudomány és a stílszerűség egységének az igénye vezérelte. A határon túli irodalom magyar irodalom napjainak bensőséges körben elhangzott előadásai, értékei kapcsán Babits Mihály Hazám! című verséből idézett: „Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!/ Oly hazáról álmodtam én hajdan,/ mely nem ismer se kardot, se vámot/ s mint maga a lélek, oszthatatlan.” – arról beszélt, mekkora szüksége lenne a magyarságnak arra, hogy az irodalomban létrejött művészeti alkotásokat a bennük megfogalmazott súlyos élményekkel, tartalmakkal, meg tudják osztani egymással az emberek, hogy az „oszthatatlan lélek” megmaradjon.

A délelőtt utolsó programja, Az Új könyveink, új Vár, fórum Ambrus Lajos, Zirig Árpád és Bobory Zoltán tevékenységét mutatta be. Délután Falusi Márton költő előadásával folytatódott a konferencia programsorozata, majd a Díszudvarban a találkozó résztvevői az aradi vértanúkra emlékeznek 18 órakor.