Szent István Király Bazilikájának utóélete

2016.12.02. 17:24
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2016. december 2. (péntek)
Bemutatták a Középkori Romkert történetéről szóló kötetet. Galéria
 
 
 
 
 
 
A Csók István Képtárban került sor ma délután a Szent István Király Múzeum kiadásában megjelent könyv bemutatójára. A Romkert sorsát 1938-tól napjainkig taglaló kötetről a Szent István Király Múzeum igazgatója, Kulcsár Mihály beszélt. Az eseményen Molnár Tamás ifjúsági és civil tanácsnok mondott köszöntőt.    
 
Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, valamint a budapesti Szent István Bazilika támogatásával készült el az a Középkori Romkert történetét bemutató kötet, mely a Szent István Király Bazilikájának utóélete címet viseli. A szerkesztője a Szent István Király Múzeum művészettörténésze, Gärtner Petra, de az egyes fejezetek szerzői között ott van Bubryák Orsolya, Rácz Piroska, Mentényi Klára, Demeter Zsófia és Biczó Piroska is.
A képekkel illusztrált és sok új szakmai eredményt közlő 104 oldalas kiadvány – mely a székesfehérvári Szűz Mária-prépostság pusztulását követő romterület 20. századi megnyitásáról szól – hozzájárul a székesfehérvári emblematikus helyszín jelenkori és közelmúltbeli történetének árnyaltabb megismeréséhez. A tanulmánykötetben több, eddig publikálatlan fénykép is megtalálható.  
 
A kötet bemutatására ma délután került sor a Csók István Képtárban, ahol a kiadvány több szerzője is jelen volt. A résztvevőket Molnár Tamás ifjúsági és civil tanácsnok köszöntötte, aki a Romkertről, mint a város egyik emblematikus szimbólumáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a város jelképeként számon tartott helyekkel és jelképekkel való foglalkozás nagyon fontos. Elmondta, hogy azokból a dicsőséges korszakokból – melyek ezekhez a jelképekhez kapcsolódnak – jó meríteni a mindennapokban, tekintve, hogy a 21. században élők számára is sok pozitív hozadékkal bírhatnak. Ahhoz pedig, hogy a székesfehérvári lokálpatriotizmust meg tudjuk erősíteni, fontos, hogy legyenek összekapcsoló jelképeink, programjaink és témáink. Végül hozzátette: akik ezt a kötetet majd forgatják, közelebb fognak kerülni Székesfehérvárhoz, és büszkék lesznek a városra.    
 
A kiadványt Kulcsár Mihály, a Szent István Király Múzeum igazgatója mutatta be a jelenlévőknek, aki azt szokatlan kötetként aposztrofálta, tekintettel arra, hogy a megszokottakkal ellentétben ez nem a koronázó templomról szól, és annak történetéről, hanem a története utáni történetéről. Arról az időszakról, amikor az 1601-es robbantást követően a templom megsérül, majd köveit széthordják, végül elbontják, s helyén püspöki palota létesül, és az ásatásoknak köszönhetően létrejön a feltárt maradványokat bemutató Romkert.  A kötet innentől – az 1930-as évektől – kezdődik, bár a szerzők a tanulmányaik során visszatérnek és foglalkoznak a Bazilika klasszikus történetével is.
Elmondta, hogy a kiadványban nagyon sok adat és információ szerepel. A képanyaga gyönyörű, és a több mint száz kép között, korabeli archív felvételek is vannak. 
Az igazgató részletesen beszámolt a kötetben szereplő hat tanulmány tartalmáról, köztük a romokból Romkertté váló emlékhelyről, a Szent István-szarkofág történetéről, Szent István király ereklyéiről, a kőfaragványok történetéről, a Romkert 1938-as nagy napjairól, valamint a Romkert arculatváltásairól is. 
 
A rendezvényt kötetlen beszélgetés zárta. 
 
 
 
Az eseményen készült fotók letölthetőek a Galériából. 
 
 
 
 
 
                                                 
 
 
 
 
 
Szöveg: Kész Mónika
Fotó: Gáspár Péter
 
 
 
 
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 Március
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
    
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
       
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.