Emlékeznünk kötelesség! – 75 éve volt a Wannsee konferencia

2017.01.19. 19:30
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2017. január 19. (csütörtök) 
Tiszteletadás, filmvetítés Székesfehérváron.      Galéria  
 
 
 
 
 
 
Az európai zsidóság sorsát megpecsételő Wannsee konferencia 75. évfordulója alkalmából szerveztek ma holokauszt megemlékezést Székesfehérváron, a Zsinagóga emlékműnél. Székesfehérvár Önkormányzata nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség képviseletében Neubart István elnök mondott beszédet, míg Derdák Tibor, a Raul Wallenberg Egyesület elnökségi tagja gondolatait Tóth Árpádné, a Tarsoly Ifjúságért Egyesület aktivistája tolmácsolta. Az eseményt követően a résztvevők megtekintették „A látogatás” című dokumentumfilmet, amely a magyarországi zsidó származású írónő, Bruck Edit tragédiákkal teli sorsába engedett bepillantást.

Berlin egyik délnyugati városrészében, Wannsee-ben 1942. január 20-án rendezték meg az európai zsidóság sorsát megpecsételő, titkos konferenciát. Itt dolgozták ki azt az ördögi tervet, amely a zsidó lakosság kiirtásáról rendelkezett, és amely „végső megoldást” kínált a német birodalom számára. Székesfehérváron a Zsinagóga-emlékműnél hagyományosan minden évben megemlékeznek a konferenciáról, és annak sorsdöntő következményeiről.

Ma délután a konferencia 75. évfordulója alkalmából gyűltek össze a résztvevők a Várkörút-Rákóczi út sarkán található emlékműnél. Az eseményen Székesfehérvár Önkormányzatát dr. Cser-Palkovics András polgármester képviselte.  „A holokauszt rettenetét sokféleképpen próbálták már érzékeltetni a filmművészetben is, de kevés furcsább megközelítése képzelhető el 6 millió ember halálának, mint egy pár órás értekezlet, az 1942 januárjában megtartott wannseei konferencia megfilmesítése. „Az összeesküvés” című mozi mégis ezt teszi és jól is teszi. Ez a szenvedők szemével láttatáson túllépő, a zsigeri gyűlölet mellett is érzelmek nélkül lebonyolított értekezlet teszi teljessé a holokauszt képét, mutatja meg a nácizmus, a III. birodalom és áttételesen minden diktatúra abszurd embertelenségét. A legfontosabb felelősségünk, hogy ezek a korszakok soha ne térhessenek vissza.” – hangsúlyozta beszédében a városvezető, majd hozzátette: „Nekünk, fehérváriaknak pedig azért is mementó ez a Zsinagóga-emlékmű, mert felhívja a figyelmünket arra, hogy Székesfehérvár egy meghatározó épületét is veszítettük el. A II. világháborúban lebombázták, az ’50-es évekre pedig még a romjait is eltüntették, sőt újjáépítés helyett igyekeztek elfeledtetni. Jelképezve városunk egyik fontos közösségének sorsát.”

A legfontosabb az emlékezés és a tanulságok levonása a jelen számára. – erre hívta fel a figyelmet Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke.  „Emlékezz, és ne felejts! Erre kötelez minket a tórai parancs is!...Szűkebb hazánkból, Székesfehérvár és környékéről közel 3000 embert vittek marhavagonokba zsúfolva koncentrációs táborokba.  A deportáltak 10 százaléka  tért csak vissza.” Neubart István arról is beszélt, hogy akik megakadályozhatták volna a népirtást, későn cselekedtek. Az elnök ugyanakkor tisztelettel adózott azoknak, akik 1944-45-ben segítő kezet nyújtottak az üldözötteknek. „A felejthetetlen tragédiának okulásul kell szolgálnia az egész emberiség számára. Fontos, hogy időben felismerjük az emberiség egészére, vagy bármely népcsoportra, kisebbségre leselkedő veszélyt. Mindig ott legyen szemünk előtt az intő példa, hogy mire vezet a közöny…Akkor cselekszünk helyesen, ha idejében cselekszünk.” – hangsúlyozta Neubart István.

Derdák Tibor
, a Raul Wallenberg Egyesület elnökségi tagja gondolatait Tóth Árpádné, a Tarsoly Ifjúságért Egyesület aktivistája tolmácsolta. Arról beszélt, hogy a Wannsee konferencia valójában egy másfél órás államigazgatási egyeztetés volt, ahol – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – mindenki úgy tett, mintha magától értetődő, mindennapos állami intézkedéseket egyeztettek volna, pedig 11 millió ember kiirtásának a menetrendjét beszélték meg. A beszédben elhangzott: nekünk, kései utódoknak a feladatunk az eseményekkel való nyilvános szembenézés. A Wallenberg Egyesület e célból jött létre a rendszerváltás hajnalán. Fontos, hogy ne tűrjük el a kirekesztés, a diszkrimináció, a gyűlöletkeltés semmilyen formáját, és mindig emlékezzünk azokra a kiváló emberekre, akik 1944-ben szembeszálltak az áradattal.

Az eseményen a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait, köveit és mécseseit a Zsinagóga-emlékműnél.

Az esti program B. Révész László „A látogatás” című dokumentumfilmjének vetítésével folytatódott az Alba Plazában. Az alkotás a magyarországi zsidó származású, jelenleg Olaszországban élő írónőről, Bruck Editről szól, akit az „életben maradt Anne Frank”-ként is emlegetnek. Szegény zsidó családban született 1932-ben Tiszakarádon, több koncertrációs tábort megjárt, családját elvesztette, több állomást követően végül Olaszországban találta meg választott hazáját. Az 1982-ben forgatott film - amely időutazások sorozatára invitálja a nézőt - az írónő drámai sorsába, magyarországi visszalátogatásaiba enged bepillantást, és számos, ma is fontos kérdést felvet.
B. Révész László arra a kérdésünkre, hogy mit üzen 2017-nek a film, úgy fogalmazott: a filmben Bruck Editnek van egy fontos mondata, amely a jelenben is aktuális. Ne felejtsük el, valahol ma is mindennap van láger. Nézzünk körül a világban, ez valóban így van! Tucatjával lehet felsorolni a helyeket, ahol ma is jelen van az üldözés, az elnyomás.
A film vetítését követően Gyimesi Edit filmes szakember beszélgetett a rendezővel.

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából



 

–  Vége –


Szöveg: Havasi Tímea

Fotók: Bácskai Gergely, Gáspár Péter
 

Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 Március
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
    
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
       
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.