A lengyel tragédia áldozataira emlékeztek a Katyń Emlékkeresztnél

2017.04.13. 17:47
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2017. április 13. (csütörtök)
A Jávor Ottó téren tartották a megemlékezést. Galéria 
 
 
 
Székesfehérvár polgármestere, valamint Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete mondott beszédet azon a megemlékezésen, melyet ma délután tartottak a Jávor Ottó téren, a Katyni Áldozatok Emléknapján. 


A lengyel himnusszal vette kezdetét a rendezvény, melyre a magyar-lengyel barátság jegyében került sor a Jávor Ottó téren lévő Katyń Emlékkereszt előtt. A megemlékezésen azon több mint 15 ezer lengyel katonatiszt emléke előtt hajtottak fejet, akik 1940-ben a szovjet hadifogolytáborban történt mészárlás során vesztették életüket. Április 13-a a lengyel parlament 2007-es döntése alapján vált emléknappá, arra a dátumra emlékezve, amikor a tragédiát 1943-ban a németek nyilvánosságra hozták.

Az eseményen dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Jerzy Snopek, Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete mondott beszédet.

„A mai napon barátunk egy tragikus történelmi eseményére emlékezünk. Barátunk, hiszen legendás az a barátság, ami Lengyelországot és Magyarországot összeköti. Talán éppen azért, mert a saját történelmi tragédiáink okán értjük a másik történelmi tragédiáit, nehézségeit és olyan eseményeit, melyekre emlékeznek, s amelyek a másiknak – mint barátnak – pontosan ugyanúgy fájnak, mert megértik őket. Tudjuk, hogy a barátság éppen attól szép emberi érzés, hogy a másiknak a jó és a rossz, az örömteli, illetve tragikus eseményeiben egyaránt részt veszünk, és a másik mellett állunk. Azt hiszem, ezek a gondolatok vezették annak idején a kezdeményezőket ahhoz, hogy Székesfehérvár belvárosában emléket állítsanak lengyel barátaink egy történelmi eseményére, áldozataikra emlékezvén. Biztos vagyok abban, hogy lengyel barátainkat is ugyanez vezérelte testvérvárosunkban, Opoléban, ahol az előző esztendőben az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére egy emlékművet állítottak barátsággal, szívvel-lélekkel, megadva ehhez a méltó környezetet. Egy helyet, ahol, ha járunk, emlékezhetünk erre a barátságra, s a saját történelmünkre. Bízom benne, hogy lengyel barátaink is érzik, hogyha Székesfehérváron járnak, akkor van egy hely, ami értük van, róluk szól, és ezt a barátságot köti össze két város, két megye, két nemzet között.” –mondta dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere. 

Jerzy Snopek magyar nyelven elmondott beszédében kiemelte, hogy Katyń a lengyel nép számára egy nagy szimbólumot jelent. Mint mondta, hét esztendővel ezelőtt Lech Kaczyński lengyel köztársasági elnök azt szerette volna kifejezni a katyńi vérengzés 70. évfordulójának alkalmából tartott megemlékezésen, hogy a katyńi hazugság a fundamentuma volt a régi kommunista rendszernek. Ezzel szemben a katyńi mártíromság az igazság alappillére lett az új, demokratikus társadalomnak. Jerzy Snopek sajnálatát fejezte ki, hogy éveken, évtizedeken keresztül elhallgatták és hazudtak a katyńi tömeggyilkosságról. Véleménye szerint a tragédiára emlékezni kell, mivel ez köti össze a múltat a következő generáció tagjaival. Beszéde végén Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete megemlékezett a vérengzés magyar áldozatáról, Dr. Korompay Emánuel Aladár, lengyel tartalékos századosról, aki a varsói Magyar Királyság Nagykövetségen, Varsói Egyetemen és Magyar - Lengyel Baráti Társaságban dolgozott.

A megemlékezés – melyen a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház kórusa volt a közreműködő – néma koszorúzással, virágelhelyezéssel, majd a magyar himnusz eléneklésével zárult.

Az eseményen készült fotók letölthetőek a Galériából.

 




Szöveg: Kész-Varga Mónika, Samu Miklós
Fotó: Kiss László, Bácskai Gergely

 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 Április
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
     
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.