2018.02.01. 16:24
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2018. február 1. (csütörtök)
Művek az emeletről címmel nyílt tárlat félszáz alkotásból. Galéria
Művek az emeletről címmel nyílt meg a 110 évvel ezelőtt született szobrászművész, Schaár Erzsébet kiállítása. A tárlat félszáz, az egész életművet átölelő alkotása alkalmat ad a tisztelgésre és a székesfehérvári kötődésű művész újrafelfedezésére. A Szent István Király Múzeum saját gyűjteményéből készült el a kiállítás, amit az intézmény tudományos kutatások céljából feldolgoz. A hiánypótló, régi adósságot törlesztő tárlatot dr. Cser-Palkovics András polgármester nyitotta meg, a közönségnek Várkonyi György művészettörténész ajánlotta a különleges, kivételes szépségű műveket – az életművet a magyar szobrászat megkerülhetetlen modelljének nevezve.
Kiállítással tiszteleg Székesfehérvár a 110 éve született Schaár Erzsébet szobrászművész életpályája előtt: a Művek az emeletről című válogatás a Városi Képtár – Deák Gyűjteményben látható. A tárlat félszáz, az életművet felölelő alkotása alkalmat ad arra, hogy újra felfedezzük Schaár Erzsébet művészetét, akinek a pályáján fontos szerepet töltöttek be székesfehérvári tárlatai. Az 1925 és 1975 között elkészített alkotások változatosságot mutatnak mind anyagukban, mind méretükben: az ólom, fa, bronz, műkő, üveg, műanyag egyaránt megtalálható a 10 cm-es műalkotástól a kiállítóterem-méretig terjedő munkák között.
Győr Attila, a Szent István Király Múzeum igazgatóhelyettese fiatalkori élményeit idézte fel Schaár Erzsébet művészetével kapcsolatban, és azt fejezte ki: olyan produktummal állunk szemben, amit ha egyszer valaki lát, nem felejt el. „Nagyon fontos a Múzeum számára, hogy a saját gyűjteményanyagunkból készítünk kiállítást. „Művek az emeletről”: merthogy az emeleti raktárból – ami egykor a kiállítás helyéül szolgált – hoztuk le és rendeztük újra ezt a tárlatot, gondoltuk újra Schaár Erzsébetet.” Az igazgatóhelyettes a művek különlegességéről, szépségéről, sajátos megoldásairól beszélt, és köszönetet mondott a restaurátorok munkájáért. Elmondta, hogy az intézmény feldolgozza a kiállított műveket, a teljes Schaár-hagyatékról tudományos feldolgozás készül, miután a gyűjtemény digitalizációja megtörtént.
Dr. Cser-Palkovics András polgármester négy olyan különböző időkhöz kapcsolódó fázist mesélt el a Schaár Erzsébet-kiállítás létrejöttének történetéből, amelyek során a Múzeum művészettörténészeivel folytatott, a művész jelentőségéről szóló beszélgetéseket idézett fel - a városban lévő fantasztikus gyűjteményről, amelyet mindenképpen a közönség elé kell tárni, és a gyűjteményhez kapcsolódó ingatlanról. „Ez a kiállítás hiánypótló, azt is mondhatnánk, hogy talán adósságot is törlesztünk vele – hiszen egy fantasztikus művész fehérvári gyűjteményéről beszélünk. Egy múzeum életében kiemelkedően fontos minden kiállítás, fontosak a hozzájuk kapcsolódó paraméterek, de arra különösen büszke lehet egy intézmény és egy város, vagy egy megye mint közösség, hogy olyan gyűjteményből rendez kiállítást, ami az övé.” – fogalmazott a polgármester, és a gyűjtemény feldolgozásának, megismertetésének felelősségét emelte ki. Székesfehérvárnak mint fenntartónak átlátszó szándéka, hogy sokszínű, valódi értékeket közvetítő múzeum működjön a városban, amelynek tárlatai, rendezvényei valóban megszólítják az embereket.
A tárlatot Várkonyi György művészettörténész ajánlotta a közönségnek: kiemelte, hogy alakító és interpretáló viszonyból született ez a kiállítás, köszönhetően Kovalovszky Mártának és Kovács Péternek. Várkonyi György szólt arról is, hogy a székesfehérvári Schaár-gyűjtemény teljes életmű-keresztmetszetet jelent, és ez az életmű a magyar szobrászatban megfigyelhető nyelvi és műfaji fejlődés megkerülhetetlen modellje. „A kiállítás reprezentálja az életutat, az életművet és a virtuális kiállítás vége, az Utca ugyancsak egy életművel való számvetés volt. Az életmű alakulása organikus és modellszerű. Az első igazi méltatója ennek a szobrászatnak egy szakmabéli, Ferenczy Béni volt.” – emelte ki a művészettörténész. Azt mondta, Schaár Erzsébet alkotásaiban a tömeg helyett a tér lett a szobor fő problémája, az ember nélküli tér, valamint a szobor és architektúra, illetve az architektúra mint szobor – az ő világa antiplasztikus világ.
A kiállítást két dokumentumfilm kíséri folyamatosan: a Két arckép címűben a szobrász Psota Irén portréját mintázza 1965-ben, a másikban pedig az 1974-ben a Csók István Képtárban felépülő Utca látható, a kiállítást megnyitó Pilinszky Jánossal.
A rendezvényen a Hermann László Zeneiskola növendékei és tanárai működtek közre. A Deák Gyűjtemény kiállítása – amelyet Győr Attila, Izinger Katalin és Szűcs Erzsébet rendeztek, a társkurátorok Kovács Péter és Kovalovszky Márta voltak – május 6-ig látogatható, keddtől vasárnapig 10-18 óra között.
Az ünnepélyes megnyitón készült fotók letölthetőek a Galériából!
Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Molnár Artúr
Kiállítással tiszteleg Székesfehérvár a 110 éve született Schaár Erzsébet szobrászművész életpályája előtt: a Művek az emeletről című válogatás a Városi Képtár – Deák Gyűjteményben látható. A tárlat félszáz, az életművet felölelő alkotása alkalmat ad arra, hogy újra felfedezzük Schaár Erzsébet művészetét, akinek a pályáján fontos szerepet töltöttek be székesfehérvári tárlatai. Az 1925 és 1975 között elkészített alkotások változatosságot mutatnak mind anyagukban, mind méretükben: az ólom, fa, bronz, műkő, üveg, műanyag egyaránt megtalálható a 10 cm-es műalkotástól a kiállítóterem-méretig terjedő munkák között.
Győr Attila, a Szent István Király Múzeum igazgatóhelyettese fiatalkori élményeit idézte fel Schaár Erzsébet művészetével kapcsolatban, és azt fejezte ki: olyan produktummal állunk szemben, amit ha egyszer valaki lát, nem felejt el. „Nagyon fontos a Múzeum számára, hogy a saját gyűjteményanyagunkból készítünk kiállítást. „Művek az emeletről”: merthogy az emeleti raktárból – ami egykor a kiállítás helyéül szolgált – hoztuk le és rendeztük újra ezt a tárlatot, gondoltuk újra Schaár Erzsébetet.” Az igazgatóhelyettes a művek különlegességéről, szépségéről, sajátos megoldásairól beszélt, és köszönetet mondott a restaurátorok munkájáért. Elmondta, hogy az intézmény feldolgozza a kiállított műveket, a teljes Schaár-hagyatékról tudományos feldolgozás készül, miután a gyűjtemény digitalizációja megtörtént.
Dr. Cser-Palkovics András polgármester négy olyan különböző időkhöz kapcsolódó fázist mesélt el a Schaár Erzsébet-kiállítás létrejöttének történetéből, amelyek során a Múzeum művészettörténészeivel folytatott, a művész jelentőségéről szóló beszélgetéseket idézett fel - a városban lévő fantasztikus gyűjteményről, amelyet mindenképpen a közönség elé kell tárni, és a gyűjteményhez kapcsolódó ingatlanról. „Ez a kiállítás hiánypótló, azt is mondhatnánk, hogy talán adósságot is törlesztünk vele – hiszen egy fantasztikus művész fehérvári gyűjteményéről beszélünk. Egy múzeum életében kiemelkedően fontos minden kiállítás, fontosak a hozzájuk kapcsolódó paraméterek, de arra különösen büszke lehet egy intézmény és egy város, vagy egy megye mint közösség, hogy olyan gyűjteményből rendez kiállítást, ami az övé.” – fogalmazott a polgármester, és a gyűjtemény feldolgozásának, megismertetésének felelősségét emelte ki. Székesfehérvárnak mint fenntartónak átlátszó szándéka, hogy sokszínű, valódi értékeket közvetítő múzeum működjön a városban, amelynek tárlatai, rendezvényei valóban megszólítják az embereket.
A tárlatot Várkonyi György művészettörténész ajánlotta a közönségnek: kiemelte, hogy alakító és interpretáló viszonyból született ez a kiállítás, köszönhetően Kovalovszky Mártának és Kovács Péternek. Várkonyi György szólt arról is, hogy a székesfehérvári Schaár-gyűjtemény teljes életmű-keresztmetszetet jelent, és ez az életmű a magyar szobrászatban megfigyelhető nyelvi és műfaji fejlődés megkerülhetetlen modellje. „A kiállítás reprezentálja az életutat, az életművet és a virtuális kiállítás vége, az Utca ugyancsak egy életművel való számvetés volt. Az életmű alakulása organikus és modellszerű. Az első igazi méltatója ennek a szobrászatnak egy szakmabéli, Ferenczy Béni volt.” – emelte ki a művészettörténész. Azt mondta, Schaár Erzsébet alkotásaiban a tömeg helyett a tér lett a szobor fő problémája, az ember nélküli tér, valamint a szobor és architektúra, illetve az architektúra mint szobor – az ő világa antiplasztikus világ.
A kiállítást két dokumentumfilm kíséri folyamatosan: a Két arckép címűben a szobrász Psota Irén portréját mintázza 1965-ben, a másikban pedig az 1974-ben a Csók István Képtárban felépülő Utca látható, a kiállítást megnyitó Pilinszky Jánossal.
A rendezvényen a Hermann László Zeneiskola növendékei és tanárai működtek közre. A Deák Gyűjtemény kiállítása – amelyet Győr Attila, Izinger Katalin és Szűcs Erzsébet rendeztek, a társkurátorok Kovács Péter és Kovalovszky Márta voltak – május 6-ig látogatható, keddtől vasárnapig 10-18 óra között.
Az ünnepélyes megnyitón készült fotók letölthetőek a Galériából!
Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Molnár Artúr
