2018.03.19. 13:49
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2018. március 19. (hétfő)
A tárlat március 25-ig látogatható a vasúton. Galéria
Az Élet Menete Alapítvány utazó vagonkiállítása Székesfehérvárra érkezett. A kiállítás a holokausztról szól, és képek, videók, hanganyagok segítségével idézi fel elsősorban a Magyarországon zajlott eseményeket, egy olyan korabeli vagonban, amihez hasonlóval deportálták a zsidókat. Az ünnepélyes megnyitón dr. Cser-Palkovics András polgármester a fiatalokhoz fordult azzal, hogy az emlékezés és a tudás továbbadása az ő felelősségük is – az ország, a város jövőjének az érdekében. A tárlatot március 25-ig lehet megnézni.
Székesfehérvárra érkezett az Élet Menete Alapítvány utazó vagonkiállítása: a tárlata holokausztot képekkel, videókkal, hanganyagok segítségével mutatja be egy olyan korabeli vagonban berendezve, amihez hasonlóval deportálták a zsidókat.
Gordon Gábor kuratóriumi elnök felidézte a74 évvel ezelőtti történelmi eseményeket: 1944. március 19-én 8-10 német katonai szerelvény lépte át a határt, és tartott a főváros felé. Az utazó múzeum mindezek következményeit közel száz településen több mint 153 ezer érdeklődőnek mutathatta meg.Beszélnünk kell róla! A holokauszt megtörtént. Mi más akadályozhatja meg a gyűlölködést, a kirekesztést és azokat a szörnyűségeket, ahová ezek vezetnek, ha nem az oktatás és felvilágosítás! ’Mit tehetek én, tennem kell-e valamit, hogy ilyen még egyszer ne ismétlődhessen meg?’ – tesszük fel a kérdést vagonkiállításunk tárlatának végén.” – fogalmazott, és hozzátette, hogy az alapítvány fontosnak érzi, hogy mindenki hiteles képet kapjon a vészkorszak pusztításairól, és megismerve a tényeket, az antiszemita és rasszista érzelmeket kirekessze a szívéből.
„Az lenne a legjobb, ha soha nem kellene ilyen kiállítást tartani. Ha nem történtek volna olyan gyalázatos események, amelyek miatt valóban szükséges és fontos kimondani, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy soha többet ne történhessenek meg.” – kezdte beszédét dr. Cser-Palkovics András polgármester az ünnepélyes megnyitón. A jelenlévő fiatalokhoz fordult azzal, hogy részben a felnőtteké, de a tudás továbbadása az ő felelősségük is: hogy mennyien nézik meg ezt a kiállítást, az fontos abból a szempontból, hogy milyen jövő várhat ránk itt Magyarországon, azon belül Székesfehérváron – mondta. Megköszönte az alapítványnak, hogy már másodszor lehetővé teszi a városban az emlékezést, átadva információkat, adatokat, tényeket, amelyek mögött minden esetben emberek állnak. A polgármester a családok veszteségeire hívta fel a figyelmet, és azt hangsúlyozta, hogy az emberi sorsok, történetek éppen az ilyen tárlatok kapcsán válnak közelivé, és a megértést teszik lehetővé, hogy a holokauszt nem távoli, hanem a művelt, civilizált Európa gyalázata volt. Azt is megfogalmazta, hogy a kiállítást nem elég megnézni, hanem a befogadáshoz elengedhetetlenek a beszélgetések is.
Darvas István főrabbi a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének képviseletében szólva a holokauszt, az égő áldozat a fogalmát írta le – a vagon is a teljesen elégő áldozatokra emlékeztet, a szó szellemi értelmében a hamvakat igyekszik jól látható helyre tenni, ahol megmutathatják mindenkinek, hogy az áldozatok nem nyom nélkül tűntek el, és az emlékezés kötelességére mutatott rá. Grósz István, a Hit Gyülekezete Közösség vezető lelkésze Káin és Ábel bibliai történetét idézve ismételte meg a kérdést: „Hová tűnt a sok százezer magyar zsidó testvérünk?”, amire hosszú ideig a valósággal szembe nézni nem merő és akaró válasz érkezett. A kiállítás – mondta – a holokauszt sötét erőitől való elhatárolódást segíti.
Forgács János 90 éves túlélő visszaemlékezésével zárult a megnyitó, akit 16 évesen vittek el Gödöllőről, és három koncertrációs tábort megjárva tért vissza. Birkenau, Auschwitz és Dachau szörnyűségeit idézte fel a hallgatóságnak. Személyes élményeivel tette kézzelfoghatóvá, hogy 1944 nyarán két és fél hónap alatt körülbelül 460 ezer magyar, zsidó vallású férfit, nőt és gyereket hurcoltak el, akiknek 85%-a meghalt a táborokban. Az ő 42 fős családjukból összesen 12-en maradtak életben: nyolcan budapesti gettóban élték át a holokausztot, hárman munkaszolgálatból, hárman koncentrációs táborból jöttek vissza. Szabadulását, 1945. május 1-jét – mondta – második születésnapjának tartja.
A nyitó ünnepségen Várdai Farkas Cecília és Várdai István Gerendás Péter és Bródy János Száz éves pályaudvar című szerzeményét adták elő.
A kiállítás a vasútállomás egyik külső, Mártírok útja felőli vágányán térítésmentesen megtekinthető március 25-ig, minden hétköznap 8-17 óra, hétvégén pedig 9-16 óra között. A csoportok Kapin Kingánál a 30/215-4489-es telefonszámon jelentkezhetnek be.
A rendezvényen készült fotók letölthetőek a Galériából!
Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika
Székesfehérvárra érkezett az Élet Menete Alapítvány utazó vagonkiállítása: a tárlata holokausztot képekkel, videókkal, hanganyagok segítségével mutatja be egy olyan korabeli vagonban berendezve, amihez hasonlóval deportálták a zsidókat.
Gordon Gábor kuratóriumi elnök felidézte a74 évvel ezelőtti történelmi eseményeket: 1944. március 19-én 8-10 német katonai szerelvény lépte át a határt, és tartott a főváros felé. Az utazó múzeum mindezek következményeit közel száz településen több mint 153 ezer érdeklődőnek mutathatta meg.Beszélnünk kell róla! A holokauszt megtörtént. Mi más akadályozhatja meg a gyűlölködést, a kirekesztést és azokat a szörnyűségeket, ahová ezek vezetnek, ha nem az oktatás és felvilágosítás! ’Mit tehetek én, tennem kell-e valamit, hogy ilyen még egyszer ne ismétlődhessen meg?’ – tesszük fel a kérdést vagonkiállításunk tárlatának végén.” – fogalmazott, és hozzátette, hogy az alapítvány fontosnak érzi, hogy mindenki hiteles képet kapjon a vészkorszak pusztításairól, és megismerve a tényeket, az antiszemita és rasszista érzelmeket kirekessze a szívéből.
„Az lenne a legjobb, ha soha nem kellene ilyen kiállítást tartani. Ha nem történtek volna olyan gyalázatos események, amelyek miatt valóban szükséges és fontos kimondani, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy soha többet ne történhessenek meg.” – kezdte beszédét dr. Cser-Palkovics András polgármester az ünnepélyes megnyitón. A jelenlévő fiatalokhoz fordult azzal, hogy részben a felnőtteké, de a tudás továbbadása az ő felelősségük is: hogy mennyien nézik meg ezt a kiállítást, az fontos abból a szempontból, hogy milyen jövő várhat ránk itt Magyarországon, azon belül Székesfehérváron – mondta. Megköszönte az alapítványnak, hogy már másodszor lehetővé teszi a városban az emlékezést, átadva információkat, adatokat, tényeket, amelyek mögött minden esetben emberek állnak. A polgármester a családok veszteségeire hívta fel a figyelmet, és azt hangsúlyozta, hogy az emberi sorsok, történetek éppen az ilyen tárlatok kapcsán válnak közelivé, és a megértést teszik lehetővé, hogy a holokauszt nem távoli, hanem a művelt, civilizált Európa gyalázata volt. Azt is megfogalmazta, hogy a kiállítást nem elég megnézni, hanem a befogadáshoz elengedhetetlenek a beszélgetések is.
Darvas István főrabbi a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének képviseletében szólva a holokauszt, az égő áldozat a fogalmát írta le – a vagon is a teljesen elégő áldozatokra emlékeztet, a szó szellemi értelmében a hamvakat igyekszik jól látható helyre tenni, ahol megmutathatják mindenkinek, hogy az áldozatok nem nyom nélkül tűntek el, és az emlékezés kötelességére mutatott rá. Grósz István, a Hit Gyülekezete Közösség vezető lelkésze Káin és Ábel bibliai történetét idézve ismételte meg a kérdést: „Hová tűnt a sok százezer magyar zsidó testvérünk?”, amire hosszú ideig a valósággal szembe nézni nem merő és akaró válasz érkezett. A kiállítás – mondta – a holokauszt sötét erőitől való elhatárolódást segíti.
Forgács János 90 éves túlélő visszaemlékezésével zárult a megnyitó, akit 16 évesen vittek el Gödöllőről, és három koncertrációs tábort megjárva tért vissza. Birkenau, Auschwitz és Dachau szörnyűségeit idézte fel a hallgatóságnak. Személyes élményeivel tette kézzelfoghatóvá, hogy 1944 nyarán két és fél hónap alatt körülbelül 460 ezer magyar, zsidó vallású férfit, nőt és gyereket hurcoltak el, akiknek 85%-a meghalt a táborokban. Az ő 42 fős családjukból összesen 12-en maradtak életben: nyolcan budapesti gettóban élték át a holokausztot, hárman munkaszolgálatból, hárman koncentrációs táborból jöttek vissza. Szabadulását, 1945. május 1-jét – mondta – második születésnapjának tartja.
A nyitó ünnepségen Várdai Farkas Cecília és Várdai István Gerendás Péter és Bródy János Száz éves pályaudvar című szerzeményét adták elő.
A kiállítás a vasútállomás egyik külső, Mártírok útja felőli vágányán térítésmentesen megtekinthető március 25-ig, minden hétköznap 8-17 óra, hétvégén pedig 9-16 óra között. A csoportok Kapin Kingánál a 30/215-4489-es telefonszámon jelentkezhetnek be.
A rendezvényen készült fotók letölthetőek a Galériából!
Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika
