2018.05.18. 12:54
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2018. május 18. (péntek)
A város török alóli felszabadulását ünnepelték a Nemzeti Emlékhelyen. Galéria
Székesfehérvár török uralom alóli felszabadítása, a város visszavételének 330. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak ma a Nemzeti Emlékhelyen. A Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola előadását követően dr. Cser-Palkovics András polgármester mondott beszédet. Az esemény koszorúzással zárult.
Buda 1686-os visszafoglalását követően Székesfehérvárt is ostromzár alá fogták a császári csapatok. A hosszas blokád éhínséget eredményezett, a kilátástalan helyzetbe került törökök tárgyalásokat kezdtek a vár kapitulációjáról, május 19-én pedig a török helyőrség végleg elhagyta a várost, szabadon vonult ki, ezzel véget ért a 143 éves török fennhatóság. Egyes források szerint az ostrom végére mindössze penészes köles volt az egyetlen élelmiszer a falakon belül. Székesfehérvár elhanyagolt, romos állapotban volt, a város betelepítése közvetlenül a török kiűzése után megkezdődött. A Rákóczi-szabadságharc kitöréséig főleg Ausztriából, Csehországból, Morvaországból, valamint Sziléziából és egyéb német területekről, továbbá Nyugat-Magyarország vármegyéiből érkező német polgárok telepedtek le, ők honosították meg a város kézműves iparát, és teremtették meg a céhes ipart.
A 330 évvel ezelőtt történtek tiszteletére megemlékező ünnepséget tartottak ma a Nemzeti Emlékhelyen. A műsorban a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és tanárai működtek közre, akik Balassi Bálint megzenésített verseit adták elő.
A műsort követően dr. Cser-Palkovics András polgármester mondott emlékező beszédet, melyben ellentmondásosnak nevezte az ünnepet. Hangsúlyozta: fontos kimondanunk, hogy a visszafoglalással elindulhatott Székesfehérvár fejlődése a barokk jegyében, melynek eredményeként ma rengeteg csoda vesz körül minket a Belvárosban. Ugyanakkor a barokk fejlődése megtörtént volna akkor is, ha nincs kitől és mit visszafoglalni, és érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a törökök uralma nélkül hogyan alakult volna Székesfehérvár története.
A polgármester úgy fogalmazott: „A hódító az hódító, az áldozat az áldozat, és nem tehetünk úgy hosszú évszázadok után, mintha ez egy barátság és egy baráti itt tartózkodás lett volna másfél évszázadon keresztül.” Szavai szerint fontos átgondolnunk, hogy mit vesztett a város a nemzet életében betöltött szerepéből, épített örökségéből, gazdasági lehetőségeiből és népességéből. Ha ezt számon tartjuk, akkor a megbocsátás értéke mellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy a város, a hősök, a polgárok mekkora áldozatokat hoztak. „Tartozunk a saját elődeinknek azzal, hogy a történelmet ismerjük és tiszteljük!...Ez a történet akkor üzent és most is üzen Európának: megvannak a saját értékeink, a saját hagyományaink, melyeket minden időben védenünk kell, és ez közös felelősségünk!”
A megemlékezés zárásaként dr. Cser-Palkovics András polgármester, Róth Péter alpolgármester, a megjelent önkormányzati képviselők és diákok koszorút helyeztek el a Nemzeti Emlékhely külső falán található emléktáblánál.
A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.
Buda 1686-os visszafoglalását követően Székesfehérvárt is ostromzár alá fogták a császári csapatok. A hosszas blokád éhínséget eredményezett, a kilátástalan helyzetbe került törökök tárgyalásokat kezdtek a vár kapitulációjáról, május 19-én pedig a török helyőrség végleg elhagyta a várost, szabadon vonult ki, ezzel véget ért a 143 éves török fennhatóság. Egyes források szerint az ostrom végére mindössze penészes köles volt az egyetlen élelmiszer a falakon belül. Székesfehérvár elhanyagolt, romos állapotban volt, a város betelepítése közvetlenül a török kiűzése után megkezdődött. A Rákóczi-szabadságharc kitöréséig főleg Ausztriából, Csehországból, Morvaországból, valamint Sziléziából és egyéb német területekről, továbbá Nyugat-Magyarország vármegyéiből érkező német polgárok telepedtek le, ők honosították meg a város kézműves iparát, és teremtették meg a céhes ipart.
A 330 évvel ezelőtt történtek tiszteletére megemlékező ünnepséget tartottak ma a Nemzeti Emlékhelyen. A műsorban a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és tanárai működtek közre, akik Balassi Bálint megzenésített verseit adták elő.
A műsort követően dr. Cser-Palkovics András polgármester mondott emlékező beszédet, melyben ellentmondásosnak nevezte az ünnepet. Hangsúlyozta: fontos kimondanunk, hogy a visszafoglalással elindulhatott Székesfehérvár fejlődése a barokk jegyében, melynek eredményeként ma rengeteg csoda vesz körül minket a Belvárosban. Ugyanakkor a barokk fejlődése megtörtént volna akkor is, ha nincs kitől és mit visszafoglalni, és érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a törökök uralma nélkül hogyan alakult volna Székesfehérvár története.
A polgármester úgy fogalmazott: „A hódító az hódító, az áldozat az áldozat, és nem tehetünk úgy hosszú évszázadok után, mintha ez egy barátság és egy baráti itt tartózkodás lett volna másfél évszázadon keresztül.” Szavai szerint fontos átgondolnunk, hogy mit vesztett a város a nemzet életében betöltött szerepéből, épített örökségéből, gazdasági lehetőségeiből és népességéből. Ha ezt számon tartjuk, akkor a megbocsátás értéke mellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy a város, a hősök, a polgárok mekkora áldozatokat hoztak. „Tartozunk a saját elődeinknek azzal, hogy a történelmet ismerjük és tiszteljük!...Ez a történet akkor üzent és most is üzen Európának: megvannak a saját értékeink, a saját hagyományaink, melyeket minden időben védenünk kell, és ez közös felelősségünk!”
A megemlékezés zárásaként dr. Cser-Palkovics András polgármester, Róth Péter alpolgármester, a megjelent önkormányzati képviselők és diákok koszorút helyeztek el a Nemzeti Emlékhely külső falán található emléktáblánál.
A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.
– Vége –
Szöveg: Havasi Tímea
Fotó: Molnár Artúr
