Megemlékezést tartottak a Zichy ligetben a „17-es gyalogezred” emlékművénél a Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred emléknapja alkalmából. A déli front helyi hőseinek tiszteletére az Önkormányzat, a közhivatalok, a fegyveres és rendvédelmi szervek, a honvédelmi hagyományokat ápoló szervezetek képviselői és a civil emlékezők is fejet hajtottak. Emlékező beszédében Mihócza Zoltán vezérőrnagy azt fejezte ki, hogy a kezdeményezni, cselekedni és áldozatokat hozni kész közösség a záloga az igazi értékek megőrzésének, és a ma feladata a múlt iránti tisztelet átörökítése. Simon László, az ezred zászlajának adományozója a kései utódoknak a katonák mentalitásáról, hősiességéről beszélt. Az ünnepség végén a megjelentek koszorúkat és az emlékezés virágait helyezték el az emlékműnél. 


A Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred emléknapja a második isonzói csata napjához kötődik. Az ezred – miután megjárta a Kárpátokat, harcolt az orosz csapatok ellen – 1915-től az olasz fronton töltött be fontos szerepet, főként a Doberdón és környékén vívott állóháborúban, ami az önfeláldozó kötelességtudat, az emberi tragédiák és óriási anyagi veszteségek szimbolikus helyszíne lett.  Az ezred több ízben elveszítette a fegyvereinek jó részét, és hatalmasak voltak az emberveszteségek is. Hagyományosan az Önkormányzat és a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága szervezett közös megemlékezést a csatatereken maradt déd- és ükapák hősies katonai helytállása, küzdelme tiszteletére a Zichy ligeti emlékműnél, amelynek a közvetlen szomszédságában van az ezred korabeli laktanyája.

Mihócza Zoltán vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság megbízott parancsnoka ünnepi beszédében felidézte, ahogy a világháborúból visszatért katonák annakidején a Zichy ligetben tisztelegtek a bajtársak emléke előtt. Az egybegyűlteket – az élet megannyi színterének képviselőit – egyrészt a történelem iránti tisztelet, a hagyományőrzés ápolásának kötelessége hozta el az emlékműhöz: „A létezés történelme egy folyamat, amely múltból, jelenből és jövőből áll – ha valamelyiket elveszítjük, mindet elveszítjük. (…) Ma eljöttünk a 17-es Honvéd Gyalogezred emlékművéhez: tagjai vagyunk egy olyan közösségnek, amely kész kezdeményezni, kész cselekedni, és hajlandó áldozatokat hozni azért, hogy a figyelem középpontjába igazi értékeket helyezzen, és új minőséget teremtsen.” – fogalmazott, és a történetek, a hagyományőrzés fontosságát hangsúlyozta. A vezérőrnagy a hősök példakép szerepéről szólt, amely fontos részét képezi a Honvédség értékrendjének. Zárszavaiban azt fogalmazta meg, hogy a ma feladata a múlt iránti tisztelet átörökítése a jelen nemzedékének, hogy az elődök öröksége beteljesülhessen.

Simon László, a Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred zászlajának adományozója a déli fronton szolgáló fehérvári és Fejér megyei ifjak, férfiak sorsáról beszélt, akik az „izzó sziklák között ásták, kaparták be magukat az állásaikba, melyeket aztán körömszakadtukig őriztek, védtek; akik a Doberdó síkjain fuldokoltak a gyilkos gáztól”. Az ott életüket vesztett hősök mellett a bajtársaikat elvesztőkről, a szerencsésen hazatérőkről, az aggódó szülőkről, kedvesekről, gyermekekről is megemlékezett – mint mondta, az emlékmű minden katona és szeretteik előtt tiszteleg. Beszédében hozzátette, a lobogó őrködik a 17-esek emlékműve felett. Hogy a kései utódok számára a hazájukat szolgáló honvédek mentalitását felidézze, elénekelte a Hótakaró borítja a földet szerteszét című katonadalt.

A megemlékezést koszorúzás zárta, Mészáros Attila alpolgármester, Dancs Norbert, a Fejér Megyei Kormányhivatal hivatalvezetője és Simon László közösen hajtottak fejet, majd a közhivatalok, a fegyveres és rendvédelmi szervek, a honvédelmi hagyományokat ápoló szervezetek képviselői és a civil emlékezők is elhelyezték koszorúikat, virágaikat az emlékműnél.


A megemlékezésen készült fotók letölthetőek a Galériából!








Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika