2018.09.20. 19:59
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2018. szeptember 20. (csütörtök)
80 éve született Bokros János költő. Galéria
80 éve született Bokros János tanár, költő: alakját és pályáját ma este a „Felépítjük a templomot” című zenés irodalmi emlékesten idézték meg Bobory Zoltán, Csutiné Turi Ibolya, Bokros Judit, Baranyi Ferenc és Bakonyi István. „Büszke is volt szívem, s az lesz, amíg csak élek, mert nekem büszke érzés szeretni ezt a népet: belőlük lettem én is, köztük vagyok csak itthon, és semmi sincs a földön, mi tőlük elszakítson.” – idézte a költőt köszöntőjében Brájer Éva alpolgármester, a falu, Sárkeresztúr adta, semmihez sem fogható világlátásról, hitvallásról. A Vörösmarty Társaság tanítványokkal, pályatársakkal, irodalomkedvelőkkel megtelt termében kiállítás nyílt relikviákból és a versekhez kapcsolódó grafikákból.
Bokros János költő nevét nagyon sok fehérvári ismeri, hiszen az egykori József Attila Gimnázium tanára volt: az emlékét őrzik a tanítványok és a helyi irodalmi élet iránt érdeklődők, a pályatársak. A 80 éve született alkotó tiszteletére rendezett esten megtelt a Vörösmarty Társaság terme. Felépítjük a templomot – ezzel a mind az életpályában reprezentatív, mind önmagában jelentős költeménnyel indult a rendezvény Cserta Gábor és Cserta Balázs előadásában.
Brájer Éva alpolgármester köszöntőjében arról a személyes kötődésről beszélt, amit Bokros Jánosnak az ő édesapjáéval közös szülőfalu, Sárkeresztúr jelent. Felidézte, amikor ’Bokros Jani bácsi' szőlőjébe jártak – ’Polányi Jancsi’, a ’Tarr Pista’, a ’Bokros Jancsi’ és a ’Bella Pista’. A falunak az ember életét elindító, semmi máshoz nem hasonlítható közegéről, érzéséről és az örökül hagyott világlátásról így fogalmazott: „A föld szaga, a bor nedűje, a kétkezi dolog forróságban, esőben, szélben, bármiben az elődök kérges keze és annak simogatása, itt aztán az ember nem csak a szülők miatt válik hívővé, itt muszáj hinni valami fölöttesben.” – majd a költő hitvallásából ezt idézte: „Büszke is volt szívem, s az lesz, amíg csak élek, mert nekem büszke érzés szeretni ezt a népet: belőlük lettem én is, köztük vagyok csak itthon, és semmi sincs a földön, mi tőlük elszakítson.” A költő emlékkönyve, osztotta meg a hallgatósággal, Ady, József Attila és Bella Istváné mellett mindig egy elérhető érzelmi és gondolati támasz számára.
Bobory Zoltán Jósika Miklós-díjas költő, a Vörösmarty Társaság elnöke és az est vendégei idézték fel a költő-tanár személyiségét, alakját, pályáját: Bokros Judit, a költő lánya, Csutiné Turi Ibolya, Sárkeresztúr polgármestere, Bakonyi István József Attila-díjas irodalomtörténész és Baranyi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költő. A hallgatóság előtt megjelent a szakrálist és profánt egyszerre magában hordozó ember, akinek az életében kiemelt szerepet játszott a hűség.
A Vörösmarty Társaság termében kiállítás is nyílt a költő hagyatékából – fotókkal, írógéppel, kötetekkel – és Varga Gábor Farkas képzőművész versekhez készült grafikáiból, amely papírkivágatok a dinnyési sárvizet, a Palotavárost és a templomot is megjelenítik. A rendezvényen több is felhangzott a költő versei közül a Mi úgy jöttünk, a Mi férfiak vagy az Öreganyám nagykendője című P. Maklári Éva és Bobory Zoltán előadásában, Horváth Irma pedig gyerekverseket énekelt. A tanítványok vetették fel az emléktábla állításának ötletét, amely a jövő év elején, a költő halálának 30 éves évfordulóján valósul meg.
A rendezvényen készült fotók letölthetőek a Galériából!
Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika
Bokros János költő nevét nagyon sok fehérvári ismeri, hiszen az egykori József Attila Gimnázium tanára volt: az emlékét őrzik a tanítványok és a helyi irodalmi élet iránt érdeklődők, a pályatársak. A 80 éve született alkotó tiszteletére rendezett esten megtelt a Vörösmarty Társaság terme. Felépítjük a templomot – ezzel a mind az életpályában reprezentatív, mind önmagában jelentős költeménnyel indult a rendezvény Cserta Gábor és Cserta Balázs előadásában.
Brájer Éva alpolgármester köszöntőjében arról a személyes kötődésről beszélt, amit Bokros Jánosnak az ő édesapjáéval közös szülőfalu, Sárkeresztúr jelent. Felidézte, amikor ’Bokros Jani bácsi' szőlőjébe jártak – ’Polányi Jancsi’, a ’Tarr Pista’, a ’Bokros Jancsi’ és a ’Bella Pista’. A falunak az ember életét elindító, semmi máshoz nem hasonlítható közegéről, érzéséről és az örökül hagyott világlátásról így fogalmazott: „A föld szaga, a bor nedűje, a kétkezi dolog forróságban, esőben, szélben, bármiben az elődök kérges keze és annak simogatása, itt aztán az ember nem csak a szülők miatt válik hívővé, itt muszáj hinni valami fölöttesben.” – majd a költő hitvallásából ezt idézte: „Büszke is volt szívem, s az lesz, amíg csak élek, mert nekem büszke érzés szeretni ezt a népet: belőlük lettem én is, köztük vagyok csak itthon, és semmi sincs a földön, mi tőlük elszakítson.” A költő emlékkönyve, osztotta meg a hallgatósággal, Ady, József Attila és Bella Istváné mellett mindig egy elérhető érzelmi és gondolati támasz számára.
Bobory Zoltán Jósika Miklós-díjas költő, a Vörösmarty Társaság elnöke és az est vendégei idézték fel a költő-tanár személyiségét, alakját, pályáját: Bokros Judit, a költő lánya, Csutiné Turi Ibolya, Sárkeresztúr polgármestere, Bakonyi István József Attila-díjas irodalomtörténész és Baranyi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költő. A hallgatóság előtt megjelent a szakrálist és profánt egyszerre magában hordozó ember, akinek az életében kiemelt szerepet játszott a hűség.
A Vörösmarty Társaság termében kiállítás is nyílt a költő hagyatékából – fotókkal, írógéppel, kötetekkel – és Varga Gábor Farkas képzőművész versekhez készült grafikáiból, amely papírkivágatok a dinnyési sárvizet, a Palotavárost és a templomot is megjelenítik. A rendezvényen több is felhangzott a költő versei közül a Mi úgy jöttünk, a Mi férfiak vagy az Öreganyám nagykendője című P. Maklári Éva és Bobory Zoltán előadásában, Horváth Irma pedig gyerekverseket énekelt. A tanítványok vetették fel az emléktábla állításának ötletét, amely a jövő év elején, a költő halálának 30 éves évfordulóján valósul meg.
A rendezvényen készült fotók letölthetőek a Galériából!
Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika
