A Szent Imre-templom falán elhelyezett Fadrusz-keresztnél emlékezett hétfőn a püspökség az 1956-os forradalomra és szabadságharcra. Spányi Antal megyés püspök meghívására együtt imádkoztak a történelmi egyházak helyi képviselői és a hívek.

Dr. Demeter Zsófia történész ünnepi beszédében felelevenítette a történelmi eseményeket: a II. világháború után kialakult hidegháborús helyzettől a forradalmi eseményeken át egészen az ellenállás megszűnéséig – az országos és budapesti mellett részletesen bemutatva a székesfehérvári történéseket. Beszélt a szovjet Különleges Hadtest fehérvári parancsnokságának a szerepéről, az elviselhetetlen terrorról, a nyomorról, az értelmiségi reformtörekvéseiről és a diákmozgalmakról, az október 23-i első lövések fehérvári áldozatáról, a Székesfehérvári Középiskolás Diákszövetség megalakulásáról, a hadszíntérré változott városról, a gyűlésekről, a hat halálos áldozatról a Szabó Palota előtt, a tömegtüntetésekről, a Budapestre indított gyógyszerszállítmányokról – és a nemzeti zászlókkal fellobogózott Fő térről. Az október 28-i fordulópontot követően lemondott a megyei párttitkár, az AVH kapitánysága beszüntette tevékenységét; a béke napjaiban kezdte meg munkáját a Vörösmarty Rádió, amelynek szignálja a Szózat első két sora volt. Visszaállították a nemzeti jelképeket, és szimbolikus jelentősége volt annak is, hogy a Prohászka temp­lom kiskupolájának díszvilágítását helyreállították a MÁV forgalmi villanyszerelői. Aztán hazaérkeztek a váci börtönből szabadult politikai foglyok, megkezdődött a szovjet tisztek családtagjainak evakuálása, felszerelték a Diákszázadot, és november 3-án, szombaton mindenki a termelés újraindításán dolgozott. Vasárnap azonban elindult a második szovjet intervenció: hajnalban tankok támadtak a városra. Székesfehérvár lerohanása a szovjet 38. hadsereg feladata volt. A forradalom egy hónapos évfordulóján a nőtüntetésen 2500-3000 asszony békességben és méltóságban vonult fel a Városháza elé, majd a székesegyház előtti emlékkereszthez vonulta, némán.  

„A helyen, ahol most állunk feltétlenül kell befejezésül egy kis sétát tennünk. Nem tudhatjuk, hogy a ferde szemállású, messziről jött szovjet katona, aki a város legfőbb stratégiai pontja, a Városháza kapuja ellövésekor tudta-e, hogy éppen Justícia szobrát célozza. A találat azonban fontos, hiszen az igazságnak ezzel valóban jó időre vége lett. D. Perényi István erről is felvételt készített. Még döbbenetesebb azonban legszebb képe. Ezt a helyszínt, a kitört ablakú Ferences templom előtt a Fadrusz szobrot örökítette meg. A megfeszített Krisztus keresztjéhez odatámasztották a Városháza kapujáról a néhány napra hivatalossá vált Kossuth-címert. Nagyon valószínű, hogy ez a helyzet november 4-én keletkezett, s az is, hogy csupán rövid ideig volt látható. Csak Perényi doktor filmszalagja őrizte meg évtizedekig a fotelbe rejtve. A zárókép ugyanazt a fájdalmat tükrözi, amit Bibó István államminiszteré. A kormány államminisztere, Bibó István történész egyedül maradt a Parlamentben november 4-én. Miközben már szovjet csizmák járták a történelmi lépcsőket, írógépén üzenetet kopogtatott. Ki­áltványt fogalmazott a forradalmi nemzet érdekében, kifejtve, hogy a szovjet támadás sem­mivel sem indokolható. Kiáltványát ezen szavakkal zárta: „Isten óvja Magyarországot!” Úgy legyen! – zárta szavait Dr. Demeter Zsófia.

A résztvevők a Szent Imre-templom falán elhelyezett Fadrusz-keresztnél emlékeztek a hősökre és mártírokra. Imát mondtak a történelmi egyházak képviselői: Spányi Antal megyés püspök, Bencze András evangélikus lelkész, püspökhelyettes, Izsay Szilvia beosztott református lelkész és Kovács Dániel baptista lelkész.

A rendezvényen részt vett és közös koszorút helyezett el dr. Molnár Krisztián megyei elnök, dr. Cser-Palkovics András polgármester, Törő Gábor országgyűlési képviselő és dr. Simon László kormánymegbízott.