„Ilyen volt Bokros János: csodálatos költőember, tanárember, ember.”

2019.02.22. 17:48
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2019. február 22. (péntek)
Tanárok, tanítványok és pályatársak emlékeztek az új emléktábla előtt. Galéria
 
 
 
Emléktáblát avattak ma Bokros János költő és tanár tiszteletére a Ciszterci Szent István Gimnáziumban. Dr. Cser-Palkovics András polgármester ünnepi beszédében az erényeket és hibákat is láttató, de a városát szerető költőnek és a tananyagnál jóval többet átadó tanáregyéniségnek az alakját idézte fel. Széles műveltségű pedagógus, a tanári szobában elcsendesedő, elmélyedő osztályfőnök, a kirándulásokon az élet örömeit szerető, dionüszoszi arcú ember, csendes szavú, csodákat rejtő és teremtő költő, szeretetteljes, vidámsággal teli mester, az egyszerűséget, a mértéktartást, a hivatás és az alkotók iránti alázatot valló és megtestesítő ember – így emlékezett a pályatárs, a kolléga és a tanítvány. 


Az egykori tanítványok vetették fel, hogy állítsanak emléktáblát Bokros János költőnek, az egykori József Attila Gimnázium magyar-történelem szakos tanárának. Az emléktábla avató ünnepségén Orosz Ágoston iskolaigazgató köszöntőjében azt fejezte ki, hogy az iskolát elhagyó kiváló elmék mellett minden diákjukra büszkék, akik a világot jobbá tették, teszik. Ehhez kiváló pedagógusokra volt és van szükség, akik között az egyik különleges ikon Bokros János.

Dr. Cser-Palkovics András
polgármester ünnepi beszédében a személyiségek kialakulását meghatározó tanáregyéniségek kapcsán Bokros János alakját Paál Lajos tanártársának a szavaival idézte meg: szenvedélyességét, a kedves, szellemes, mulatós és tűnődős arcát, valamint az elmélyedő, csendesedő tanár úr képét – aki a tananyagnál jóval többet, impulzust, érzelmeket és emberséget adott tovább diákjainak. Mint költőről a polgármester azt emelte ki, hogy Bokros János Székesfehérvárról különleges lokálpatrióta-szemléletben írt: „Úgy, hogy érezzük erényeit és hibáit egyaránt, de mind a kettőt magunkénak valljuk, mert együtt a közös otthonunk. Hogyha valaki a Fölnevelő Fehérvárt és a Szonettkoszorú Alba Regiánakot elolvassa, az tudja, hogy értette ezt a várost, érezte ezt a várost, és pontosan tudta, hogy milyen értékei vannak, azt is, hogy esetleg mit szúrtak vagy szúrunk el – de mégiscsak szeretve azt, amit egy város jelenthet otthonként mindenkinek, aki oda valóban kötődik.”

A Fölépítjük a templomot című, a nemzet megtartó hitéről, összetartó szellemi erejéről szóló versből idézett Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke, majd így fogalmazott a nemrégiben felavatott Takács Imre-emléktábla és a Bokros János-emléktábla kapcsán: „Hálásak lehetünk nekik és a hozzájuk hasonlóknak, hogy felejthetetlen és örök értékeket teremtettek számunkra, bennünk és a jövőnknek – munkásságukkal, életművük példájával.” A szelíden lázadó, maga körül a harsányságot elkerülő költőről azt mondta, hogy az igazság és a szabadság gondolatait fogalmazta meg költeményeiben, aki mindig megmaradt csendes szavú, csodákat rejtő és teremtő költőnek.

Gyóni András
, az iskola tanára és címzetes igazgatója mint tanítvány fogalmazta meg emlékezését, aki 40 éve kezdő tanárként tanulhatott Bokros Jánostól: „Szeretetteljes, örömmel, vidámsággal teli mester volt, ahogy a mostani kifejezés mondja: élménypedagógus a teljes valóságában.” Idézett egy egykori tanítvány gondolataiból is, miszerint a legendás tanártól nemcsak irodalmi ízlést, hanem egyszerűséget, mértéktartást, a hivatás és az alkotók iránti alázatot is megtanulták. Mint tanárkolléga elmondta, komolyan vidám beszélgetések tették tartalmassá, értelmessé a szüneteket és a délutánokat, és nem hiányoztak a mindennapokból a cinkosság kis praktikái sem, mint az újságpapírba csomagolt történelmi témájú, bevont könyvek; visszaemlékezett a csodálatos tanári farsangokra, amelyek bohémsággal töltötték meg a résztvevők lelkét. „Ilyen volt Bokros János: csodálatos költőember, tanárember, ember.” – zárta beszédét Gyóni András.

Varga Viktória
az első, 1979-ben kezdő osztály tagjának, Major Tamásnak az emlékező gondolatait tolmácsolta: „Nem mindenkinek adatik meg, hogy pataktisztaságú verseket papírra vető, zsoltárszavú költő írja alá az évvégi bizonyítványokat. (…) csak egy dolog fontos: embereket nevelni. Látni és hallani tudókat, kritikusokat, gondolkodókat. Nekünk megadatott.” Mint tanár az osztályteremben kedves, széles műveltségű ember, a tanári szobában elcsendesedő, elmélyedő osztályfőnök, a kirándulásokon az élet örömeit szerető, dionüszoszi arcú – így emlékeznek rá az egykori tanítványok. 

A Lánczos-Szekfű Ösztöndíj Közalapítvány támogatásával elkészített emléktáblát, Kocsis Balázs szobrászművész alkotását az özvegy, Bokros Jánosné, valamint a kezdeményezők nevében Takácsné Simon Mária, első osztályának egyik tagja leplezték le.

A rendezvényen az iskola diákjai adtak műsort zenével, énekkel és a költő verseivel. 


A rendezvényen készült fotók letölthetőek a Galériából!






Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Molnár Artúr
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2019 Március
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
    
31
       
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.