A II. világháború frontja 1944 decemberére érte el Székesfehérvárt, a város birtoklásáért 1945. március végéig folytak a harcok. A katonai megszállás és a frontesemények következtében a város lakossága felére zsugorodott, a város épületeinek egyharmada lakhatatlanná vált.

1945. március 22-én este a II. Ukrán Front katonái jelentek meg a Rác utcában. Az egyik házban előbb bort követeltek, majd rátámadtak a házban tartózkodó fiatal nőre. A család férfi tagjai a megtámadott védelmére siettek, és két szovjet katonát halálosan megsebesítettek. A harmadik elmenekült, jelentést tett és a bosszú sajnos nem maradt el. A pincékben bujkáló polgári lakosokat az utcára terelték és géppisztoly sorozattal agyonlőtték. Fiatalok és idősek - 21-től 81 évesig - is voltak az ártatlan áldozatok között.

Tizenkét család élete változott meg a gépfegyverek ropogása után. A feleségeknek és a gyermekeknek kellett helytállni a hétköznapokban a családfők elvesztése miatt. Anyák vesztették el gyermekeiket. Az áldozatok között volt Németh Ferenc, a papi szeminárium könyvtárosa, Bakos István (44 éves), Baranyai József (81 éves), Berta József (21 éves), Felső István (46 éves), Fésű György, Gergely Ferenc (31 éves), Héger Ferenc, Kéri István (54 éves), Máté János (49 éves), Szőke József és Tóth István (28 éves). Édesapja mellett állt Héger István 17 éves fiú is, akit hátulról nyakon ért a lövés, de csodával határos módon túlélte azt.

„A test, amit hordozunk, a porból való és porrá lesz, egészen a feltámadásig. Lelkük, mint áldozatok és mártírok lelke a Jóisten kezében nyugszik. A bölcs mondás szerint, ki múltját nem ismeri, az jelenét meg nem érti, a jövőjét nem érdemli. Emlékezzünk az áldozatokra, a tragédiára a Rác utcában, ahol kölcsönös megértésben, tiszteletben és szeretetben együtt éltek az itteni szerb testvérek a magyarokkal és más nemzetiségűekkel is.” - hangsúlyozta a szombati, Rác utcai megemlékezésen Pavle Kaplan, százhalombattai szerb ortodox esperes.

„Itt állunk egy Europa Nostra-díjas utcában, amely mutatja azt a történelmi kontrasztot, amely a terror, a statáriális ítélkezés áldozatainak fájdalma és keserve, valamint a jelen korunk között feszül. Mi eljöhetünk ide megemlékezni, nem kell gondolkodnunk szeretteink igazságtalan és drámai halálán, és reményeink szerint soha többé nem kell ilyen és ehhez hasonló dolgokat megélnünk.”- kezdte köszöntőjét Viza Attila, Palotaváros önkormányzati képviselője, aki hozzátette: „Mindemellett természetesen fontos a biztonság és elhivatottság megteremtése, amely a város és az ország vezetőinek feladata, kötelessége és ezt minden erejükkel meg is teszik.” Viza Attila köszönetet mondott a Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat vezetőségének és tagságának, hogy minden esztendőben megszervezik a megemlékezést és a gyászliturgiát.

A beszédeket követően koszorúzással tisztelgett az áldozatok emléke előtt dr. Horváth Miklósné és Viza Attila, önkormányzati képviselők. Sándorovits László, a szervező Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat tagjai, majd a résztvevők helyezték el az emlékezés virágait.

Az esemény gyászmisével zárult, amelyet Pavle Kaplan, esperes celebrált.

A helyszínen készült fotók letölthetők a Galériából.

                                                                   - Vége -