Lengyelország nemzeti tragédiájára emlékeztek Székesfehérváron

2019.04.12. 14:49
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2019. április 12. (péntek) 
Emlékbeszédek és néma koszorúzás a Katyń keresztnél.     Galéria  
 
 
 
 
 
A lengyel nép legnagyobb nemzeti tragédiájára, az 1940-ben elkövetett katyńi tömegmészárlásra emlékeztek ma Székesfehérváron, a Jávor Ottó téren. Az áldozatok tiszteletére állított emlékkeresztnél dr. Cser-Palkovics András polgármester és Marcin Sokołowski, Lengyelország budapesti konzulja mondott emlékező beszédet, majd Bobory Zoltán emlékező versét hallhatták a résztvevők. Az esemény hagyományosan főhajtással és néma koszorúzással zárult.

A katyńi vérengzés néven ismert tömeggyilkosságot a II. világháborúban követték el a szovjet csapatok. A Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó, 22-23 ezer fő lengyel tisztet, főtisztet és értelmiségit hidegvérrel kivégezték, a népirtást titkolva az áldozatokat a Szmolenszk melletti Katyń erdeiben, jeltelen tömegsírokban temették el. A barbár cselekedet lett a lengyel nép legnagyobb és legfájóbb nemzeti tragédiája. A lengyel parlament 2007-ben döntött arról, hogy április 13-a legyen a háborús bűncselekmény áldozatainak emléknapja, ugyanis a németek 1943-ban ezen a napon hozták nyilvánosságra a történteket.

A lengyel és a magyar nép barátsága és kölcsönös megértése jeléül 2012 márciusában avatták fel a Katyń emlékkeresztet a Jávor Ottó téren, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség kezdeményezésére, Székesfehérvár Önkormányzatának támogatásával. Horváth János szobrászművész alkotásánál azóta minden évben megemlékezést szervez a város.

Dr. Cser-Palkovics András polgármester emlékező beszédében elmondta, hogy a Jávor Ottó tér felújításakor a kereszt a korábbinál hangsúlyosabb helyre került, egy ismertetőtábla pedig leírja, hogy mire emlékeztet. A városvezető az emberek és a népek barátságának fontosságát hangsúlyozta: „A család mellett a barátok azok az igazán fontos kötőerők, akik meghatározzák és emberivé teszik az életünket. Felkészítenek minket a másikra való odafigyelésre, amit igyekszünk egész életünkön végigvinni. Nemcsak emberek között lehet barátság, hanem nemzetek között is. Ugyanúgy működik, mint az emberek kapcsolatai: ha egymásra odafigyelünk és osztozunk egymás örömeiben, bánataiban, életünk szép részeiben, vagy éppen tragédiáiban. A barátság akkor lesz igazán erős kötőerő, ha tudunk a másikkal együttérezni az ő nehéz pillanataiban is. Ez nemzetek között is csak így tud működni!”
A polgármester különlegesnek nevezte azt az erős barátságot, amely a lengyel és a magyar népet összeköti. Az egymás fájdalmában és gyászában való osztozást jelképezi a Katyń emlékkereszt. Emlékeztetett arra, hogy Fehérvár lengyel testvérvárosában, Opole-ben egy ’56-os emlékoszlop áll, gondolva a magyar történelem sorsdöntő időszakára.

„Múlt nélkül nincs jövő, és ezt mi, közép-európaiak, magyarok és lengyelek a legjobban tudjuk. A több mint ezer éves lengyel-magyar történelemben folyton-folyvást találkozunk olyan példákkal, amelyből kiderül, hogy a magyarok sorsa nem közömbös a lengyelek számára, és a lengyelek sorsa sem közömbös a magyarok számára.” – ezt Marcin Sokołowski, Lengyelország budapesti konzulja mondta az emlékező eseményen.
A közös múlt példájaként említette az 1848-as szabadságharcot, Bem apót és a lengyel légiót, az 1920-as lengyel-bolsevik háborút, amikor az utolsó pillanatban magyar lőszerrakomány érkezett a lengyel hadseregnek, a lengyel menekültek befogadását a II. világháború elején, illetve az 1956-os forradalmat és a lengyel gyógyszersegélyt, amely Magyarországra érkezett. Mindez mutatja, hogy bízunk egymásban, a mai megemlékezés pedig a legjobb példája a barátságnak.

A köszöntőket követően Bobory Zoltán költő, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnöke szavalta el Katyńról szóló, Eleven sebeink című versét, majd néma koszorúzással és virágok elhelyezésével zárult az esemény. A megemlékezésen részt vett és Székesfehérvár polgármesterével közösen koszorúzott dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke. Ugyancsak megjelentek és koszorút, illetve virágot helyeztek el a keresztnél a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat, Székesfehérvár Önkormányzata és a Szerb Nemzetiségi Önkormányzat képviselői, a honvédség és a történelmi egyházak delegáltjai, valamint számos civil emlékező.

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

–   Vége

Szöveg: Havasi Tímea

Fotó: Molnár Artúr
 

 
 
 
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 Március
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
    
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
       
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.