Ma van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 75 évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött el a hazai zsidóság gettókba tömörítése. Székesfehérváron az Izraelita-templom előtti téren, majd a Belvároshoz közeli Zsinagóga emlékműnél tartott közös megemlékezést Székesfehérvár Önkormányzata és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség. A városban és környékén közel 3.000 áldozata volt a holokausztnak.

1944. április 16-án a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatási és rendvédelemi szervek megkezdték az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítást követően az első tömeges zsidó deportálások május 15-én indultak el. Július elejéig a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba szállították, ahol azonnali pusztulás várt a deportáltakra. 2001 óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Az alkalom tiszteletére ismét közösen szervezett megemlékezést a Székesfehérvár Önkormányzata és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség.

Kora délután az Izraelita-templom előtti téren gyűltek össze az emlékezők, Székesfehérvár és Fejér megye önkormányzati képviselői, vezető tisztségviselői, az egyházak, a fegyveres, a rendvédelmi szervek képviselői és a civil emlékezők. Megemlékező beszédében dr. Cser-Palkovics András polgármestere úgy fogalmazott: „Amikor a történtekre gondolunk, talán el sem hisszük, hogy ember tette ezt emberrel! De miután tette, emlékeznünk kötelesség! Emlékeznünk kell az áldozatokra, nem elfelejtve, hogy az áldozatok hús-vér emberek, családok, barátok voltak. Több mint 650 család! Azokban az utcákban éltek, ahol mi is nap, mint nap járunk…összeterelték, majd elszállították őket, hogy a nagy többségük soha ne térhessen vissza. Vagy ha mégis hazatért, olyan fizikai és lelki sérülésekkel, amelyek nemcsak az ő életüket, hanem az utódaikét is befolyásolták, meghatározták. Ennek nem szabadott volna megtörténnie!”
A polgármester hozzátette: a székesfehérvári áldozatok hozzánk hasonlóan otthonukként szerették ezt a várost, így rájuk gondolva a történtek még fájdalmasabb érzelmeket hoznak elő bennünk. Ezért fontos, hogy miközben rájuk emlékezünk, másokat is emlékeztessünk azért, hogy a történtek soha többé ne fordulhassanak elő.

A beszédet követően Székesfehérvár polgármesterével közösen koszorúzta meg a téren található emlékművet Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke, dr. Simon László kormánymegbízott, Tanka Csaba, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke és Miklovich Menyhért János ezredes, a Magyar Honvédség 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj parancsnoka, míg a többi résztvevő elhelyezte az emlékezés köveit és virágait. 

A megemlékezés késő délután a Zsinagóga emlékműnél folytatódott, ahol a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola tanulói adtak műsort. Gyetvai András a Keserves című művet adta elő népi hegedűn, majd Keresztesi Boglárka tolmácsolta egy holokauszt túlélő, Beck Jenőné született Váradi Erzsébet  „És mégis…” című versét.

A műsort emlékező beszédek követték. Csanády László polgármesteri kabinetvezető a székesfehérvári veszteségekre, a túlélőkre és a lerombolt zsinagógára emlékeztetett. Szólt Dr. Komlós Ottó rabbiról, aki a holokausztban elpusztított Hirschler Pál utódaként, a látszólag reménytelen helyzetbe érkezett Székesfehérvárra. Nemcsak a múltat látta maga mögött, hanem a még alakítható jövőt is maga előtt, és a pusztuló zsinagóga még álló falai között mondta el A halk suttogás hangjai című székfoglaló beszédét 1947. június 8-án. A vele történteket tükrében Csanády László úgy fogalmazott: „…emlékeznünk kell, kötelesség! De Komlós Ottó élő példáján át megtanulhatjuk, hogy emellett legalább olyan komoly kötelességünk a bizakodás, és bizakodva tekinteni a jövőbe.” A rabbitól idézett gondolattal zárta beszédét: “A kegyelet érzése volt szavaimnak kezdete, a hála és imádság a záróköve.”

Ugyancsak szólt a megjelentekhez Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke. Elmondta: „Nem volt értéke az emberi életnek a holokauszt idején, amikor 6 millió európai, 600 ezer magyar áldozata lett a népirtásnak. Ezeknek a számoknak brutalitása sokkolóan hat, több, mint amennyit ép ésszel felfoghatunk. Ezek a számok megtestesülései az emberi szellem gyengeségének, ezek a számok a gonoszság és előítélet arcai.”

Rendkívül fontosnak nevezte a mai generáció oktatását. „Mi azért vagyunk felelősek, hogy szembenézzünk a múlt tanulságaival… Felelősségtudatot kell ébreszteni, amely a jövőre irányul.  Minden korosztályban létrejöjjön az erkölcsi tartás, egyéni felelősségtudat, amely nélkül nem lehetünk biztosak abban, hogy a népirtáshoz vezető folyamatokat el tudjuk kerülni.”  Neubart István az áldozatokon kívül megemlékezett azokról az emberekről, katonákról és civilekről, akik az életüket veszélybe sodorva is segítettek az üldözötteken.

A résztvevők a Zsinagóga emlékműnél is koszorúzással, virágok és kövek elhelyezésével tisztelegtek a holokauszt magyarországi áldozatai előtt. Közösen koszorúzott Tanka Csaba, Csanády László, Neubart István, Miklovich Menyhért János valamint dr. Dienesné Fluck Györgyi tanácsnok, önkormányzati képviselő és Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal hivatalvezetője.