Főhajtás a katona elődök tiszteletére

2019.07.18. 13:09
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2019. július 18. (csütörtök)
A 17-es Honvéd Gyalogezred hős honvédeire emlékeztek a Zichy ligetben. Galéria
 
 
 
 
 
Megemlékezést tartottak a Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred emléknapja alkalmából, a hősöknek emléket állító „17-es gyalogezred” emlékműnél a Zichy ligetben. A Nagy Háború helyi hőseinek tiszteletére megemlékező beszédet mondott Sipos Antal ezredes, az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred parancsnoka. Az ünnepségen az Önkormányzat, a közhivatalok, a fegyveres és rendvédelmi szervek, a honvédelmi hagyományokat ápoló szervezetek képviselői és a civil emlékezők is fejet hajtottak, majd elhelyezték az emlékezés virágait.
 
A Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred emléknapja a második isonzói csata napjához kötődik. Az ezred – miután megjárta a Kárpátokat, harcolt az orosz csapatok ellen – 1915-től az olasz fronton töltött be fontos szerepet, főként a Doberdón és környékén vívott állóháborúban, ami az önfeláldozó kötelességtudat, az emberi tragédiák és óriási anyagi veszteségek szimbolikus helyszíne lett. Az ezred több ízben elveszítette a fegyvereinek jó részét, és hatalmas emberveszteségek is voltak.
 
Ma délelőtt az ezred Zichy ligetben található emlékművénél gyűltek össze a közhivatalnokok, a fegyveres és rendvédelmi szervek képviselői, valamint a honvédelmi a hagyományokat ápoló szervezetek és a civil emlékezok, hogy leróják kegyeletüket a fehérvári hősök emléke előtt.
 
Sipos Antal ezredes, az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred parancsnoka emlékező beszédében felidézte, milyenek is voltak a Nagy Háborúban elesett honvédeink. Elmondta: a Fehérvárra helyezett, egyre növekvő ezrednek épült a Malom utcai laktanya 1894. október elsejére: „Emberi nagyságukról tanúskodik az is, hogy a harcok befejeztével a testben és lélekben meggyötört, háborúból hazatért katonák első dolga között volt, hogy itt, a mai emlékmű helyén felsorakozva tisztelegjenek azon bajtársaik emlékei előtt, akik már nem térhettek haza.” A parancsnok felidézte Sipos Gyula kitartásáról, hazafiságáról és elszántságáról tanúbizonyságot tevő mondatát, amely a katonái számára szinte imá vált: „Csak még egyszer előre!”. Elmondta, hogy az emberségében példaértékű vezetőről éppen ezért neveztek el 2018-ban egy katonai alakulatot, amely október 13-án vehette át a csapatzászlaját: „Ez a csapatzászló ma ugyanolyan büszkén lobog itt Székesfehérváron, mint egykor a 17-eseké. Bízom benne, hogy a jövőben újra lehet a városnak egy olyan háziezrede, mint a hajdani gyalogezredé, amely olyan megbecsülésnek örvend majd, mint a nemes előd. Hiszem és vallom, hogy támogatni kell minden olyan kezdeményezést, amely emléket állít nemes őseinknek és példát mutat a ma élőknek azért, hogy méltán nevezhessük Székesfehérvárt a Magyar Honvédség fővárosának!”
 
A megemlékezésen a Magyar Honvédség művészei adtak elő, majd az összegyűltek koszorúzással rótták le kegyeletüket a hősök előtt. Dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei közgyűlés elnöke, Róth Péter alpolgármester, Schneider Istvánné járási hivatalvezető helyettes, Sándor Zsolt dandártábornok, az MHP Törzsfőnök Műveleti Helyettese, valamint Sipos Antal ezredes együtt hajtottak fejet, majd a közhivatalok, a fegyveres és rendvédelmi szervek, a honvédelmi hagyományokat ápoló szervezetek képviselői és a civil emlékezők is elhelyezték koszorúikat, virágaikat az emlékműnél.
 
 
 
Az eseményen készült képek letölthetők a Galériából.
 
 
 
 
 
 
 
Szöveg: Torma Kinga Regina
Fotó: Simon Erika
 
 
 
 
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 Április
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
     
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.