Grillen, szmókerben és olajsütőben is készültek az ételek szombaton délután a Nyolcas Műhelyben. A III. Sons of Igor Fesztiválon egy közös dolog minden ételben volt: csípett. Chilis csokik, csípős szárnyak, nagyon csípős csirkelábak és még sokféle étel várta a chili fehérvári rajongóit. A sárlányképző nem tévedés az alcímben, itt a legártatlanabbnak kinéző falatból is könnyen megtanulhatott tüzet okádni az óvatlan kóstoló.

 

Már túlléptek azon a szinten, hogy "mindegy, csak csípjen", és arra törekednek, hogy az elején minél izgalmasabb ízélményt nyújtson az étel, és csak később érkezzen meg a csípősség - tudtuk meg Krencz Igor Zsolttól, a névadótól. "Nagyon színes skálája van a chilinek, remekül lehet játszani az időzítéssel, hogy mikor jelentkezzen a csípős íz." - ezt már a paprikát is termesztő Zsila Krue Gergely mesélte.

 

A csípősségért a kapszaicin felel, ami valóban fájdalmat okoz, de egyben arra is készteti a szervezetet, hogy endorfint termeljen, ez a hormon pedig euforikus állapotot vált ki. Így a chilievésre kétségkívül igaz lehet, hogy fáj, de jó. És ez a Sons of Igor résztvevőinek arcán is látszott. Az erő persze nem csak a paprikában lakozik, hanem a közösségben is: aki az első alkalmon részt vett, azt szinte biztosan ott találtuk most is az asztalok körül. Ez alól Székesfehérvár polgármestere sem volt kivétel, délután ő is kilátogatott a legcsípősebb fehérvári fesztiválra.

 

A gasztrodélutánról a zene sem hiányozhat. Az ételekhez is illő blues, country dalokról a fehérvári Hangover Porch Zombies gondoskodott. A szakács/szervezőként is közreműködő Rechner Balázst és zenekarát kétszer is láthatja a Nyolcas Műhelybe látogató közönség ma délután.

 

 

Az eseményen készült fotók letölthetők a Galériából.

 

 

 

Fotó: Bácskai Gergely

Szöveg: Fejér Tamás