„Országnak nagy örömével” – Székesfehérvár Árpád-kori szerepe

2019.09.06. 13:51
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2019. szeptember 6. (péntek)
Tudományos konferencia a Városházán. Galéria
 
 
 
 
 
 

Szent István székesfehérvári koronázásáról, a koronázási hely azonosításáról,  Székesfehérvár mint fejedelmi központ régészeti emlékeiről, valamint a közelmúltban, a Szent István király-székesegyházon belül feltárt középkori lakóházról és a legújabb városfalkutatásokról hangzottak el előadások az „eleinte Magyarországnak fővárosa lévén” címmel rendezett konferencián pénteken Székesfehérváron. A Városháza Dísztermében Siklósi Gyula emlékére rendezett tudományos ülésen régészek, történészek, építészek osztották meg legújabb kutatásaik eredményét Székesfehérvár Árpád-kori szerepéről.


„eleinte Magyarországnak fővárosa lévén” címmel tudományos konferenciát rendeztek Siklósi Gyula emlékére ma a Városháza Dísztermében. A nagy érdeklődésre számot tartó ülés résztvevőit dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte. Mint mondta, Siklósi Gyula tevékenysége a múltról szólt, de nagyon is szolgálta Székesfehérvár jelenét. Kutatásaival üzent a jövő számára is, hogy mit jelent fehérvárinak lenni, mit jelent az a több mint ezeréves történet, amellyel e város bír. „Városunk díszpolgára mindig azt kutatta, mi volt Székesfehérvár, és nem azt, hogy mi nem. Azt igyekezett bizonyítani lelkesen, elkötelezetten és nagy szakmai alázattal, hogy milyen városban élhetünk. Siklósi Gyula emlékét méltó módon ápoljuk. Ami leginkább szolgálja az ő emlékét, az az a szakmai munka, amelyet a nevét viselő várostörténeti kutatóközpont és a Szent István Király Múzeum szakemberei tesznek. A régészeknek, kutatóknak köszönhetően Siklósi Gyula halála óta is számos olyan dolog került bizonyításra, amelyet a jövőre nézve a múltban állított, de ideje már nem volt bizonyítani.”

Az emlékkonferencia egy sajátos műfaj, amelynek több küldetése van. Emlékezni egy nagyszerű emberről, tudományos teljesítményéről, amelyet Fehérváron Fehérvárért tett. Felidézni a múltat, Székesfehérvár koronázóvárosi szerepét. A tudományos ülés arra is lehetőséget ad, hogy a szakma újragondolja azokat a kérdéseket, amelyekkel Siklósi Gyula foglalkozott. Mindez új tudományos eredményeket is hoz, mondta felvezetőjében dr. Vizi László Tamás, a Kodolányi János Egyetem rektorhelyettese, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese, az ülés levezető elnöke.

Szent István székesfehérvári koronázásának újabb bizonyítékát ismertette előadásában dr. Szabados György történész. Mint mondta, István királlyá koronázásának helyszínéről történetírásunk nem alakított ki közmegegyezést. Laskai Osvát XV. század végi közlése nyomán a Székesfehérvárott végbement koronázás vált elfogadottá, ám IV. László király egyik 1274-ben kelt oklevelére hivatkozva újabban inkább Esztergomot szokás megjelölni a szertartás helyeként. „Noha a forráskritika gyakorlata szerint egy késő-középkori ferences hitszónok aligha vetekedhet egy Árpád-kori királyi kancellárián kiállított oklevéllel, most mégis Laskai Osvát híradását kell hitelesnek elfogadnunk, mert az események logikai rendje is emellett szól. Orseolo Péter fehérvári koronázásáról van korai adatunk. Az István-i politikát felújító I. András számára a német hűbért vállalt nőági rokon egy ily fontos legitimációs kérdésben nem teremthetett követendő példát, ezért István esztergomi koronázása esetén I. Andrásnak oda kellett volna visszatérnie; ehhez képest őt is Székesfehérvárott koronázták.” – hangsúlyozta dr. Szabados György, aki a témát körüljárva bizonyította azt, hogy Szent Istvánt 1000 végén a Szűz Mária-bazilikában koronázták meg, amelynek építése így 997 és 1000 közé keltezhető.

Kulcsár Mihály régész, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója a középkori magyar történetkutatás egyik fontos kérdését járta körül „REGIA CIVITAS – Szempontok Szent István király koronázási helyének azonosításához” című előadásában.  Elemzésének alapjául Szent István ezüstdenára volt. Szabó Zoltán építész, „A székesfehérvári királyi bazilika építéstörténete II/2A és 2/B című könyv” szerzője a szentistváni bazilika építkezését megelőző időszakról szólt. Kutatásai szerint ennek a területnek a történelme a római korig vezethető vissza. Petkes Zsolt régész előadásában a kilencszázas évek közepéig kalauzolta vissza időben a hallgatóságot. Székesfehérvár kora Árpád-kori temetőinek feltárásáról szólva elmondta, a város délnyugati határban, a Demkóhegyen, Maroshegyen, a Rádiótelepen már a XIX. század második felétől kerültek elő X. századi temetkezések.

A mai előadások sorában a királynék koronázása is téma volt. Dr. Teiszler Éva történész I. Lajos király első felesége, Luxemburgi Margit példáján keresztül világított rá arra, hogy Székesfehérvár a XIV. század folyamán is megszakítás nélkül királynéink koronázóvárosa volt. Reich Szabina régész a tavalyi évben a Szent István király-székesegyházon belül feltárt késő középkori lakóházról, Szőllősy Csilla régész pedig a városfalkutatásokról, a Jókai és a Bástya utcai régészeti feltárásokról számolt be. A tudományos konferencia dr. Négyesi Lajos előadásával zárult. A hadtörténész a Székesfehérvár környéki török kori harcterek kutatási lehetőségeit tekintette át.

A konferencián készült fotók letölthetőek a Galériából.


fotó: Molnár Artúr

Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2019 Szeptember
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
      
1
30
      
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.