Székesfehérváron hagyomány, hogy minden évben köszöntik azokat a pedagógusokat, akik több évtizeden keresztül szolgálták a város oktatását és nevelték, tanították a felnövekvő generációkat. A Városháza Dísztermében rendezett ünnepségen idén összesen 60 óvónő, tanító és tanár vette át arany-, gyémánt-, vas- és rubinoklevelét.
„Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.” – Szabó Magda ezen szavaival kezdte köszöntő gondolatait Jámbor Ferencné, a Pedagógusok Szakszervezete Fejér Megyei Szervezetének elnöke. Arról beszélt, hogy a jubiláló kollégái minden időben példamutató felelősséget vállaltak. Generációk számára mutattak irányt, nehéz körülmények között is a becsületes életre, a tisztességes helytállásra nevelték tanítványaikat.
„Önök a pályájuk során a napsugár fényével, melegségével, mindenek feletti szeretetével ölelték át tanítványaikat. Ezért hálásak vagyunk az évtizedeken keresztül nevelő óvónőknek, tanítóknak, tanároknak! Hálásak vagyunk, hogy nap mint nap féltő, okos szóval, de ha kellett, segítő szigorral bővítették ismereteinket, nyesegették vadhajtásainkat, adtak nekünk biztos tudást és tartást az életben.” – fogalmazott, majd azzal zárta gondolatait, hogy az emlékdiplomák átadása jelzi a régi tanítványok, az utódok, a társadalom háláját, megbecsülését, tiszteletét és szeretetét.
A Kossuth Lajos Általános Iskola tanulói zenés, verses ünnepi műsorral – Halász Judit dalokkal, Osváth Erzsébet és B. Radó Lili költeményeivel és a Sulidallal – köszöntötték a jubiláló pedagógusokat, majd dr. Cser-Palkovics András polgármester mondott ünnepi beszédet. Arról szólt, hogy a polgármesteri szolgálatnak a sok nehézség és kihívás mellett nagyon sok szépsége is van. Az emberi kapcsolatok és találkozások között kiemelkedően fontos a színes diplomák átadásának ünnepsége.
„Ez az esemény évről évre az egyik legmeghatóbb, leginkább érzelmekkel teli ünnepség… mert az Önök által választott hivatás emberi sorsokról, emberi történetekről szól. Ez a hivatás a fiatalokhoz kapcsolta Önöket egy életen át, legyenek ők óvodások, pici általános iskolások, vagy éppen a városi ballagásra készülő diákok. Önök ezekkel a fiatalokkal vállaltak közösséget, nevelték, tanították őket pont azért, hogy aztán felnőtt emberként ők is élhessék a saját életüket, családot alapítsanak, és ebben a körforgásban már az ő gyermekeik érkezzenek vissza az óvodákba és az iskolákba.” – fogalmazott a városvezető.
Hozzátette, hogy egy család életében a gyermek a legféltettebb kincs. Szülőként nehéz minden reggel az óvodába, iskolába elengedni a gyermeket, bízva abban, hogy szeretetben, biztonságba van, és jó nevelésben részesül. Éppen ezért kevés nagyobb felelősséggel járó hivatás van, mint a pedagógusoké. Egy-egy ilyen ünnepi alkalommal, mint a mai, mindenki gondol a saját óvónőire és tanáraira, és eszébe jut, hogy mennyit köszönhet nekik. „Mi csak szerényen, de annál nagyobb szeretettel tudunk Önöknek köszönetet mondani! Hálás a szívünk, és nem csak a miénk, hanem város egész közösségéé!” – zárta szavait a polgármester.
A beszédet követően dr. Cser-Palkovics András és Jámbor Ferencné adta át az emlékdiplomákat az ünnepelt pedagógusoknak.
Köszöntötte a megjelenteket dr. Cseh Sándor, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának tanára is. Azt mondta, hogy a köszönetet nyilvánítók sorában ott áll a tanítvány, a közösség és az egykori alma mater. Hangsúlyozta: „Önök most valamennyiünknek példái!... Mi Önökre felnézünk a letisztult értékrendszerükért, és azért az óriási tapasztalatukért, melyet 50, 60, 70 év alatt szereztek meg fokozatosan, nagyon nehéz munkával.”
A színes diplomások nevében Rákos Csabéné fejezte ki köszönetét a színvonalas ünnepség megszervezésért, kiemelten a Polgármesteri Hivatal szerepvállalásáért.
Az ünnepség zárásaként Földi Zoltán, a Humán Közszolgálati Szakbizottság elnöke mondott pohárköszöntőt. Az emberi életet a fák évgyűrűihez hasonlította, melyek között vannak csapadékos évet jelző vastagabb és aszályos évet mutató vékonyabb gyűrűk. Az emberi életben is vannak gazdagabb és gyengébb évek, ám ezeket sosem szabad külön-külön vizsgálni. Mindig együtt kell őket nézni, és ha az emberi élet a fákhoz hasonlóan nagyra növekszik, akkor érdemes visszatekinteni. „Láthatunk nagy fákat, gazdag életeket, és ennek tükrében bátran mondhatom Önöket Székesfehérvár pedagógus óriásainak!”
A kapcsolódó fotók és a kitüntetett pedagógusok névsora letölthető a Galériából.
– Vége –
Szöveg: Havasi Tímea
Fotó: Simon Erika
