Útkeresés és konszolidáció

2019.11.16. 14:58
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2019. november 16. (szombat)
Tanácskozást tartott a Trianon Centenáriumi Emlékbizottság. Galéria
 
 
 
 
 
„Politikai útkeresés és konszolidáció 1919-1920 fordulóján” címmel ötödik tudományos konferenciáját rendezte a Trianon Centenáriumi Emlékbizottság és Székesfehérvár Önkormányzata szombaton, a Városháza Dísztermében. Az előadások megvizsgálták, hogy 1919 ősze és 1920 tavasza között a különböző kormányok mit próbáltak tenni a konszolidáció érdekében.


Már az ötödik olyan konferenciát szervezte meg a Trianon Centenárium Emlékbizottság Székesfehérváron, amely az 1918 és 1920 közötti időszak eseményeit tárgyalta. A megjelenteket Dr. Vizi László Tamás PhD, az emlékbizottság elnöke köszöntötte. „A Trianon Centenárium Emlékbizottság - múlt év novemberében történt - létrehozásának célja volt, hogy a 100 évvel ezelőtti, helyi, országos és nemzetközi folyamatokat megvizsgálja, és egy kicsit új szemléletben, új források ismeretében bemutassa a szélesebb közvéleménynek. 1918 őszétől ennek az országnak nincs legitim, nemzetközileg elismert kormánya. Forradalmak, ellenforradalmak zajlanak, román megszállás, rendkívül zűrzavaros, rendkívül nehéz, ember- és nemzetpróbáló időszakot él át az ország. Milyen politikai útkeresés után születtek meg azok a döntések, amelyek értelmében 1920 után egy új Magyarország, egy területében megcsonkított, megalázott, de gerincét meg nem roppantott Magyarország újra felállt, és nézett a jövőbe? Az 1920-as évek közepére hazánk ország-világ és nemzetközi közélet előtt is bebizonyította, hogy ez sikerült is, ami önmagában a csoda volt.” - emelte ki köszöntő gondolataiban Dr. Vizi László Tamás PhD, a Trianon Centenárium Emlékbizottság elnöke.

„Mi elindulunk egy elpusztult ország rögös, elromlott, rossz országútján, kicsiny eszközökkel, de nagy hittel és nagy reménnyel a keresztény-magyar kurzusban.”

„Az idézet, egyben a konferencia mottója Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnöktől származik, aki 1920. március 17-én, székfoglalójában fogalmazott így. Az idézet folytatása megmutatja, hogy milyen iszonyatos nehézségek, problémaözön volt az, amivel szembe kellett nézni 1919-1920 fordulóján: „a mi vállalkozásunk nem olyan, mint a régi kormányok békés időkben kialakult vállalkozása. Mi nem indulunk kényelmes Pullmann-kocsikon és nem is áll rendelkezésünkre az országnak addig ki nem merített teljes gazdasága.” - mindez rámutat arra, hogy milyen krízishelyzetben kellett valamilyen konszolidációt találni.” - tette hozzá Dr. Vizi László Tamás.

A Tanácsköztársaság és a Teleki Pál vezette első magyar konszolidációs kormánynak nevezhető testület között eltelt időszakot tárgyalta a konferencia. Az 1919. augusztus 1-je, tehát a Tanácsköztársaság leverése és a Teleki Pál-kormány megalakulása közötti időszak talán az egész korszak legfeltáratlanabb területe.

Rengeteg kormány váltotta egymást, nagyon sűrűk az események, amelyeknek az volt a célja, hogy Magyarországot felkészítse a békekötésre, illetőleg az, hogy elérjék, hogy az országunkat egyáltalán meghívják a békekonferenciára, ami csak 1919 végén történt meg; 1920. január elején utazott ki a magyar békedelegáció. Sajnos hiába, mert noha nagyszerű anyagokat készítettek, - amik elsősorban Magyarország gazdasági, földrajzi, vízrajzi, kulturális, politikai egységét voltak hivatottak bizonyítani - ezeket nem vették figyelembe, addigra eldöntötték, hogy hol húzódnak a határok. Ezt a rendkívül sűrű időszakot jellemezte, hogy a legtöbben úgy gondolták - Magyarországon és külföldön is - hogy hazánk az új határok között életképtelen lesz.

Ehhez képest kezdődött meg aztán 1920 tavaszától egy olyan folyamat, amely odáig vezetett, hogy a konszolidációért nagyon sokat tevő kormányok váltották egymást, először Teleki Pál kormány, majd Bethlen István különböző kormányai. Végül 1925-26-ra, tehát az évtized közepére Magyarország egy fejlődő és erősödő állammá vált, ami óriási eredmény volt a kiindulópontot tekintve.” - összegzett a konferencia levezető elnöke, Dr. habil Ujvári Gábor CSc, főiskolai tanár, intézetvezető, kutatócsoport-vezető, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár, valamint a Kodolányi János Egyetem munkatársa.

A konferencián „Versailles és a magyar kérdés 1919 őszén” címmel a nyitóelőadást Prof. Dr. Gulyás László, egyetemi tanár, a Magyarságkutató Intézet munkatársa és a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar tudományos tanácsadója tartotta. „Székesfehérvár szab. Kir. város törvényhatósága (…) teljes honszerelmével siet József királyi herceg (…) és az új magyar kormány köré.” - József főherceg az ellenforradalom élén, 1919 augusztusában” címmel Dr. Nánay Mihály PhD, a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete elnöke szólalt fel, majd az első blokkot Dr. Anka László PhD, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársának „A Friedrich-kormány és az antant” című előadása zárta.

A szünet után a Huszár Károly miniszterelnökségének keresztényszociális útját Dr. Ligeti Dávid PhD, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa mutatta be. Horthy Miklós kormányzóvá választásának körülményeit Dr. Olasz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar főiskolai docense elemezte, míg a konferenciát Dr. Vizi László Tamás zárta, aki „Konszolidációs kormányprogram Trianon árnyékában, a Simonyi-Semadam-kormány politikai útkeresése” címmel értekezett.

A tanácskozáson készült fotók letölthetőek aGalériából. 

szöveg és fotó: Lugosi Balázs
 

 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2019 December
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
      
16
21
22
23
24
25
26
27
28
29
31
     
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.