Családias hangulatban kezdődtek el a Vízivárosi Advent programjai. Az első hétvégén Dr. Horváth Miklósné és Deák Lajosné önkormányzati képviselők, valamint Tornyai Gábor plébános a minden emberben ott lakozó jóságról, a fény- és csodavárásról, az igazi tartalmak meghallásához nélkülözhetetlen csendről osztották meg gondolataikat. Akedves műsorok mellett sütemények, meleg tea és kézműveskedés tették meghitté a karácsonyváró rendezvényt. 

Az egykori történelmi Vízivárost alkotó választókörzetek összefogásában rendezik meg évről évre a Vízivárosi Advent programsorozatot: a ’3 testvérkörzet, 4 testvérváros – Nagy család, nagy öröm’ szlogennel – a résztvevők ünnepváró szokásaival és hagyományos süteményeivel.

A városrész adventi heteit dr. Horváth Miklósné önkormányzati képviselő, a Vízivárosi Advent háziasszonya a következő gondolatokkal nyitotta meg: az advent kétezer éves történetében nem változott, hogy az emberek várják a csodát, a fényt. „Minden ember jónak született, és ez a négy hét különösen alkalmas rá, hogy megkeressük magunkban a jót. Ha meg is tudjuk ezt tartani az új évben, nagy szerencsénk van, és Isten áldását kapjuk általa.”

„A hit szüli a csodát, és nem a csoda a hitet.” – Deák Lajosné önkormányzati képviselő köszöntőjében a hála és a köszönet szavait tolmácsolta minden résztvevőnek. Tornyai Gábor plébános azt fogalmazta meg, hogy milyen fontos csendben is lenni a beszélgetésekkor – hogy igazán meg tudjuk hallani, amit a velünk szemben álló mondani akar nekünk: „Találjuk meg a csendnek a helyét a hétköznapi találkozásainkban!”

Advent első gyertyájának meggyújtását követően a Hétpettyes óvodások léptek színpadra: jókívánságaikkal és verseikkel felöltöztették a karácsonyfát, és megidézték a karácsonyi időszak fontos szimbólumait is. A szeretet nyelvén című műsorral a Frim Jakab Képességfejlesztő Szakosított Otthon lakói kedveskedtek a közönségnek. Felléptek még a Nefelejcs úti ovisok és a Hétvezér, valamint a Széna téri Iskola kisdiákjai.


A rendezvényen készült fotók letölthetőek a Galériából!





                              

Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika