A katolikus költészetben új irányt képviselő Sík Sándor születésének 130. évfordulóján szervezett szimpóziumot az Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, bemutatva a költő, esztéta életművét, pályáját, irodalomtörténeti munkásságát, verseinek sokszínűségét. Értékrendjéről, morális attitűdjéről köszöntőjében Mészáros Attila alpolgármester egy 1936-os előadásból idézve azt emelte ki, ahogy a magyarságát – Szent István tanításával párhuzamban – erkölcsi küzdelemként határozta meg, és élt is eszerint elhivatottan, megingathatatlan hazaszeretettel. 

Sík Sándor 130 szimpóziumot rendeztek ma a Városházán.  

Mészáros Attila alpolgármester köszöntötte az irodalmi program résztvevőit, és Brisits Frigyest idézte az életmű jelentőségének összefoglalására: költészetének helyéről a katolikus lírában, amely ugyan új irányt képvisel stílusában, de az eszme a régi szent örökség. „Munkássága során hite, elhivatottsága, magyarsága, hazaszeretete megingathatatlan volt. 1936-os említett előadássorozatában a következőképpen vallott a magyarságról: „Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. […] még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.” – zárta megnyitó beszédét az alpolgármester.

Azzal a céllal szervezték meg a szimpóziumot, hogy a részben elfeledett műveket elérhetővé és befogadhatóvá tegyék az olvasóközönség számára. Sík Sándor a szerzetesi szobában behatárolt élményvilágból, egy klasszikus, teológiai skolasztikus műveltségtől befolyásoltan az irodalom és az esztétika világán keresztül tekintett a valóságra – ennek ellenére nyitottság, humánum és segítőkészség jellemezte. Értékrendje, morális attitűdje a hagyományos népnemzeti líráéval rokon, szemben a modern dekadenciáéval, fogalmazta meg Takács Tamás, az Alapítvány irodalmi vezetője.

Prof. Dr. Szörényi László professor emeritus, József Attila-, Arany János-, Széchenyi-díjas irodalomtörténész, író Sík Sándor és a magyar irodalmi hagyomány címmel tartott előadást. Nagyon összetett személyiség volt: a hivatástudattal való küzdelmében az áll, hogy író akart lenni – és az írói hivatás mennyire egyeztethető össze a világi élettel, illetve a papi nőtlenséggel és a tanárként megélt „nagycsaláddal”. Az önéletrajzából ismert, hogy kicsi gyermekkorától olvasta Arany Jánost és Vörösmartyt, a számára fontos műveket tizenöt éven keresztül újraolvasva. Az irodalomtörténész azt mondta, hogy Zrínyi és Pázmány megismeréséhez is fontosak irodalomtörténeti tanulmányai.  Vallásos költészete gazdag összefüggésrendszert mutat a zsoltárokkal, amelyeket négyszer fordított le – nemcsak a mindennapi imádságokat, hanem lírájának a forrásait is jelentették számára, emelte ki dr. Szörényi László.

A szimpóziumon előadott még dr. Urbán Péter író, dr. Bakonyi István, József Attila-díjas és dr. Urbán László, Csuka Zoltán-díjas irodalomtörténész.


A rendezvényen készült fotók letölthetőek a Galériából!





                                          

Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika