„Magyarnak lenni erkölcsi lendület, magyarnak lenni hit”

2019.12.02. 12:24
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2019. december 2. (hétfő)
Sík Sándor költőről tartottak előadásokat a Városházán. Galéria
 
 
 
 
A katolikus költészetben új irányt képviselő Sík Sándor születésének 130. évfordulóján szervezett szimpóziumot az Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, bemutatva a költő, esztéta életművét, pályáját, irodalomtörténeti munkásságát, verseinek sokszínűségét. Értékrendjéről, morális attitűdjéről köszöntőjében Mészáros Attila alpolgármester egy 1936-os előadásból idézve azt emelte ki, ahogy a magyarságát – Szent István tanításával párhuzamban – erkölcsi küzdelemként határozta meg, és élt is eszerint elhivatottan, megingathatatlan hazaszeretettel. 


Sík Sándor 130 szimpóziumot
rendeztek ma a Városházán.  

Mészáros Attila
alpolgármester köszöntötte az irodalmi program résztvevőit, és Brisits Frigyest idézte az életmű jelentőségének összefoglalására: költészetének helyéről a katolikus lírában, amely ugyan új irányt képvisel stílusában, de az eszme a régi szent örökség. „Munkássága során hite, elhivatottsága, magyarsága, hazaszeretete megingathatatlan volt. 1936-os említett előadássorozatában a következőképpen vallott a magyarságról: „Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. […] még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.” – zárta megnyitó beszédét az alpolgármester.

Azzal a céllal szervezték meg a szimpóziumot, hogy a részben elfeledett műveket elérhetővé és befogadhatóvá tegyék az olvasóközönség számára. Sík Sándor a szerzetesi szobában behatárolt élményvilágból, egy klasszikus, teológiai skolasztikus műveltségtől befolyásoltan az irodalom és az esztétika világán keresztül tekintett a valóságra – ennek ellenére nyitottság, humánum és segítőkészség jellemezte. Értékrendje, morális attitűdje a hagyományos népnemzeti líráéval rokon, szemben a modern dekadenciáéval, fogalmazta meg Takács Tamás, az Alapítvány irodalmi vezetője.

Prof. Dr. Szörényi László
professor emeritus, József Attila-, Arany János-, Széchenyi-díjas irodalomtörténész, író Sík Sándor és a magyar irodalmi hagyomány címmel tartott előadást. Nagyon összetett személyiség volt: a hivatástudattal való küzdelmében az áll, hogy író akart lenni – és az írói hivatás mennyire egyeztethető össze a világi élettel, illetve a papi nőtlenséggel és a tanárként megélt „nagycsaláddal”. Az önéletrajzából ismert, hogy kicsi gyermekkorától olvasta Arany Jánost és Vörösmartyt, a számára fontos műveket tizenöt éven keresztül újraolvasva. Az irodalomtörténész azt mondta, hogy Zrínyi és Pázmány megismeréséhez is fontosak irodalomtörténeti tanulmányai.  Vallásos költészete gazdag összefüggésrendszert mutat a zsoltárokkal, amelyeket négyszer fordított le – nemcsak a mindennapi imádságokat, hanem lírájának a forrásait is jelentették számára, emelte ki dr. Szörényi László.

A szimpóziumon előadott még dr. Urbán Péter író, dr. Bakonyi István, József Attila-díjas és dr. Urbán László, Csuka Zoltán-díjas irodalomtörténész.


A rendezvényen készült fotók letölthetőek a Galériából!





                                          

Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika
 
 
 
 
 
 
 
 
 


 
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2019 December
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
      
23
24
25
26
27
28
29
31
     
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.