Dr. Fülöp Gyula egykori múzeumigazgatóra emlékeztek

2020.02.21. 20:00
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2020. február 21. (péntek)
 
 
 
 
 
A tavaly év végén elhunyt dr. Fülöp Gyula nyugalmazott múzeumigazgatóra emlékeztek a Szent István Király Múzeum munkatársai, az egykori igazgató barátai és tisztelői a Városházán.

 

Dr. Fülöp Gyula nyugalmazott múzeumigazgató 2019. december 25-én hunyt el, szűk családi körben helyezték örök nyugalomra. Az avar kor kutatójáról, a régészről, az emberről kollégái, pályatársai, tisztelői, barátai közösen emlékeztek, és vettek tőle végső búcsút ma a Városháza Dísztermében rendezett eseményen. 

Dr. Cser-Palkovics András polgármester köszönetet mondott az egykori munkatársaknak, barátoknak, akik kezdeményezték e megemlékezést. „A hűség az a szó, amely Fülöp Gyula pályáját felidézve elsőként az eszünkbe jut. A mai világban nagyon ritka, hogy valaki már gyermekkorában hivatást választ magának, úgy, mint ő, és ahhoz hűséges maradt egész életében. Hűséges volt a múzeumhoz, a megyéhez és Székesfehérvárhoz is. Kiemelten nagy felelősség volt másfél évtizedig egy nagyon fontos intézményt vezetnie. A könyvek őrizik gondolatait, kutatásainak eredményét. Mi pedig nemcsak megőrizzük, hanem ápoljuk is emlékét.” – zárta beszédét Székesfehérvár polgármestere.

A Szent István Király Múzeum igazgatója, Pokrovenszki Krisztián a múzeum nevében köszönt el Fülöp Gyulától. Az egykori régész, múzeumigazgató 1975-ben került Székesfehérvárra, a múzeum működését 1992-től 2008-as nyugdíjazásáig irányította. A magyar történelem avatott kutatója volt: az I. századi római hódítástól az avarkoron át a XIII. századig, a kunok bejöveteléig foglalkozott a régészeti leletekkel, az avarkorhoz kapcsolódó régészeti munkája alapján írta doktori disszertációját. Páratlan szakmai tudását több mint száz publikáció és számos könyv őrzi.

A pályatársak nevében Fancsalszky Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze búcsúzott. Felidézte az avar kori ásatások közös élményét. Tisztelettel szólt Fülöp Gyula munkásságáról, kutató és összegző munkájáról. Mint mondta, László Gyula tanítványaként László Gyula tanítványnak maradni a hűség egyik példája. Nagyon fontos tulajdonsága volt az is, hogy ugyan írt egy doktori értekezést idegen nyelven, de számára fontos volt, hogy magyarul is hozzáférhessen az érdeklődő közönség. A Lendvai Antal grafikussal közösen készített Árpád-népe előtt című könyv arról tanúskodik, hogy volt bátorsága közérthetőnek is lenni. Számára a tények voltak a legfontosabbak. Soha nem fecsegett. Megjelent cikkei lényegre törőek voltak, és mindig bizonyította, amit mondani akart. Mindez követendő példa a mindenkori régész számára.

Nagy Zoltán Péter, a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztője, Fülöp Gyula barátja emlékezett az első találkozásra, amely a Fehérvár Televízió egykori, a város történetét bemutató Nyitott szemmel című sorozatának indulásakor történt. Felidézte a közös sakkozások, a nagy beszélgetések élményét, és azt a mondatot, amely egy tavalyi találkozás során hangzott el Bakonykútiban kettőjük között. E szerint Fülöp Gyula így vélekedett: „Lehet, hogy át kell gondolnom egy-két dolgot. Én azt hiszem, egész életemet az avarokra tettem, de van egy olyan érzésem, hogy én a magyarokat kutattam.”

A búcsúzást követően az emlékezők közösen megnézték az Avarok című kisfilmet, ami a kutató szakmai munkája alapján készült. A Városházán rendezett eseményen jelen volt Róth Péter alpolgármester, Brájer Éva kulturális tanácsnok, Dr. Horváth Miklósné önkormányzati képviselő, a városi intézmények, civil szervezetek jelenlegi és egykori vezetői, kollégák, barátok, pályatársak és Fülöp Gyula családja is.

A megemlékezés fotói letölthetőek a Galériából.

                                                          - Vége -

fotó: Molnár Artúr

 
 
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 Március
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
    
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
       
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.