Soha nem tehető jóvá! – a kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek Székesfehérváron

2020.02.25. 14:05
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2020. február 25. (kedd) 
Közösen emlékezett a város és a megye.    Galéria
 
 
 
 
 
A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek kedden Székesfehérváron, az Ötvenhatosok terén. Székesfehérvár és Fejér Megye Önkormányzatának közös eseményén a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai elevenítették fel az elnyomó egypártrendszer zsarnokságait, majd Vargha Tamás országgyűlési képviselő beszélt az áldozatokról és a jóvátehetetlen bűnökről. Zárásként a résztvevők koszorúzással rótták le tiszteletüket az emlékműnél.

A kommunista vészkorszak áldozatairól 2001. február 25-e óta emlékeznek meg minden évben az Országgyűlésben és a középfokú iskolákban. 1947-ben ezen a napon a szovjet hatóságok köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.

A város Önkormányzata és a Fejér Megyei Önkormányzat hagyományosan közösen szervezett emlékünnepséget az Ötvenhatosok terén, ahol részt vettek a közhivatalok, a honvédség, a fegyveres és rendvédelmi szervek, a fehérvári egyetemek, a tankerület, az egyházak, a pártok és a hagyományőrző civil szervezetek vezetői, képviselői.

A Himnusz elhangzását követően a Székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai adtak emlékező műsort, melyben elhangzott, hogy a kommunizmus leírhatatlan kegyetlenséget és embertelenséget tanúsított, pusztulást okozott Kelet-Európában és szerte Ázsiában. A halálos áldozatok számát 1917 és 1991 között kerek 100 millióra becsülik világviszonylatban. Magyarországon az elhunytak, a bebörtönzöttek és a kitelepítettek száma legalább 50-55 ezerre tehető úgy, hogy nem sorolják ide a második világháborúban szovjet fogságba kerülteket, az 1946–ban munkaszolgálatra elvitt embereket, valamint az elnyomó rendszer miatt éhező vagy lelkileg megnyomorított tömegeket. A műsorban idéztek a Gulágot túlélt két hadifogoly, Marczin Borbála és Galgóczi Árpád visszaemlékezéseiből, illetve az alkalomhoz illő versek, dalok és imádságok is elhangzottak.

„Emlékezünk a helyrehozhatatlanra… Arra, hogy végigtarolt a huszadik századon egy forradalminak kikiáltott eszme. Ez az eszme Marx és Engels szellemében a nép felemelkedésének ígéretével elkábított tömegeket a lenini-sztálini diktatúra igájába hajtotta. Emlékezünk a kivégzett, legyilkolt, börtönökbe vetett, elhurcolt, munkatáborokba zárt, kitelepített, otthonuktól, családjuktól, értékeiktől megfosztott áldozatokra.” – fogalmazott beszédében Vargha Tamás államtitkár, Székesfehérvár országgyűlési képviselője. Mint mondta, a megnyomorított emberek és családok elrabolt évei, évtizedei nem hozhatóak vissza, a bűnök soha nem tehetőek jóvá.

A képviselő idézte Orbán Viktor híres beszédét, amely 1989-ben, Nagy Imre újratemetésén hangzott el, majd azzal zárta gondolatait, hogy a megnyomorított nemzedék utódai, mi magunk, gyermekeink és unokáink is áldozatok.

A megemlékezés hagyományosan koszorúzással ért véget. Közösen helyezte el az emlékezés virágait dr. Cser-Palkovics András polgármester, Vargha Tamás országgyűlési képviselő, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke és dr. Simon László, a Fejér Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja. Ezt követően a résztvevők koszorúval, vagy egy-egy szál virág elhelyezésével rótták le kegyeletüket a kommunizmus áldozatai előtt.

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából. 



–    Vége –

Szöveg: Havasi Tímea 

Fotó: Molnár Artúr 

 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2026 Október
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
   
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.