A trianoni békediktátum 100. évfordulóján méltóképpen emlékezik meg a Vörösmarty Színház társulata a sorsfordító eseményéről. Ahogy Szikora János rendező még az olvasópróbán elmondta: nem a véletlen műve, hogy a színház nagyszínpadán egymást követi Vajk Istvánná válásának és az államalapítás történetének színrevitele, valamint a múlt század egyik legvitatottabb történelmi eseményének története. Mint fogalmaz, ezek nem történelmi színdarabok, hanem a nemzeti önismeretről szólnak.

Az I. világháborút lezáró párizsi béketárgyalások és a trianoni békediktátum felülvizsgálatára az 1920-as évektől kezdve számtalan hazai és külföldi kezdeményezés történt, nemcsak a büntető szankciók súlyossága, hanem az ítélet igazságtalansága miatt is. Sárosi István Trianon című drámája a titkosítás alól feloldott parlamenti és diplomáciai jegyzőkönyvek, könyvtári és levéltári dokumentumok felhasználásával készült. A mű objektíven és sokkoló erővel tárja fel a trianoni tragédia külföldi kulcsszereplőinek kétes szerepét, és ezzel párhuzamosan Magyarország évszázadokra visszatekintő történelmi felelősségét is a tragikus végkifejlet alakulásában.

Bár a békediktátum aláírása nem volt több egy tizenöt perces diplomáciai aktusnál, az idevezető út évtizedekre, évszázadokra nyúlik vissza. Ezt az utat járhatja végig a néző a színpadon megelevenedő, múltidéző, zárt tárgyaláson a két jogtudós, „moderátor”, Gáspár Sándor és Seress Zoltán fonalvezetése nyomán.

A sok tanút, számtalan szereplőt felvonultató bírósági „krimi” nem boncol senkit, csak magát az ügyet. Így kerülnek aztán fókuszba a szavak, gondolatok, tények és információk, amelyek mind alkotóelemei a Trianonhoz vezető események sorozatának.

A Vörösmarty Színház ősbemutatóját a közönség először március 7-én, szombaton láthatja majd.