A fehér gólya mindenki által ismert, közkedvelt madárfaj. Sorsa összefonódott a falvakéval: kéményekre, oszlopokra épített fészkei nélkül szinte elképzelhetetlen már a szemnek a magyar táj. Jelenleg 4000-4500 pár fészkel itthon, akik a 2-3 éves ivarérettségi kor elérése után minden nyáron 2-6 utóddal gyarapítják az állományt. A gólya évente új párt választ, az állandó párok fennmaradása is inkább a területhűséggel hozható összefüggésbe. A fiókákat az egyik szülő a kezdeti időszakban állandóan védi az időjárás szélsőségeitől és a ragadozóktól. A fiatalok 8 hetes koruk után teszik meg az első repülésüket a fészek körül. A faj tápláléka változatos: férgekből, rovarokból, halakból, kétéltűekből, hüllőkből és más kisebb gerincesekből áll. Mivel költöző madár lévén a telet Afrikában és Európa legdélebbi részein töltik, a gólyák februári vagy kora márciusi megérkezése minden évben a tavasz megkérdőjelezhetetlen bizonyítékául szolgál.

 

 

A székesfehérvári gólyaállomány minden évben szép számmal bővül, idén a kis fiókák mind az Új Csóri úti, mind a Brassói utcai fészekben megfigyelhetők a most tapasztalható szélsőséges időjárás ellenére is. Az állomány monitorizálása és megfigyelése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakemberei Csete Gábor természetvédelmi szakmai vezetővel és a Városgondnokság munkatársainak segítségével pár percig "megbolygatták" a tavalyi évben új fészket kapott, Új Csóri úti gólyacsalád életét. A „mama” őrző és figyelő tekintete mellett a három négy-öt hetes fiókát Staudinger István, a nemzeti park igazgatóságának természetvédelmi őre hozta le a gallyfészekből, hogy szakszerűen és biztonságosan lehessen elvégezni a gyűrűzésüket. „A beazonosíthatóság szempontjából fontos ez a folyamat, így megfigyelhető, hogy hol telel, merre vonul, hova tér vissza az adott madár. A száraz tél és tavasz miatt országszerte megfigyelhető, hogy nagyon kevés a táplálék, így az idei évben kevesebb fiókát regisztrálnak, akik pedig vannak, bő két három héttel el vannak maradva.” – mondta a szakember az egyelőre röpképtelen kismadarak mellett, akik két-három hét múlva már ki is repülnek a szülői házból.

 

Csete Gábor, a Városgondnokság természetvédelmi szakmai vezetője a gyűrűzési adatszolgáltatás fontosságát emelte ki: „Nemrégiben egy matuzsálemnek mondható, 34 éve Magyarországon gyűrűzött gólyát találtak Törökország partjainál. A legidősebb gyűrűzött és megtalált gólya 39 éves volt.” A szakember elmondta, hogy az Új Csóri úton már évtizedek óta megfigyelhető a fészkelés, hiszen a Sárrét megfelelő táplálékforrásként szolgál. Kiemelte: mint ahogy mindig, a gyűrűzésnél is a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal szoros együttműködésben dolgoztak, a műszaki segítséget pedig a Városgondnokság munkatársai biztosították.

 

 

A gyűrű felhelyezése után a kisgólyák épségben visszakerültek a fészekbe, ahol a mamájuk már nagyon várta őket.

 

 

 

 

 

A gyűrűzés fotói letölthetők a Galériából.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szöveg: Torma Kinga Regina

Fotó: Molnár Artúr