Múlt pénteken ünnepelte 90. születésnapját a székesfehérvári Séllei Lajos. Az alkalom tiszteletére Árpád utcai otthonában köszöntötte őt Molnár Tamás önkormányzati képviselő, és átadta számára a miniszterelnöki gratuláló emléklapot.

Séllei Lajos 1930. július 31-én született Püspökladányban, nagyon büszke a hajdúsági származására. Az elemi és a középiskolát a szülővárosában végezte el, majd Leningrádban járt hat és fél évet műszaki egyetemre, ahol gépészmérnökként végzett. A diploma megszerzése után az Esztergomi Marógépgyárban helyezkedett el, itt ismerte meg a feleségét, aki szintén a gyárban dolgozott és tagja volt az üzemi színjátszókörnek. 1957-ben megnősült, majd a család bővülése és a lakhatás biztosítása okán került Székesfehérvárra. A Szerszámgépipari Művek (SZIM) Székesfehérvári Köszörűgépgyárában dolgozott egészen a nyugdíjazásáig, több mint 30 éven át.

Lajos bácsinak és feleségének egy lánya és egy fia született, akik révén két lány- és két fiúunokával bővült a család. Néhány esztendeje megérkezett az eddig egyetlen kislány dédunokájuk is, de bíznak abban, hogy hamarosan újabb babák jönnek a családba. A nyugdíjas éveik nagyon jól, aktívan telnek, naponta sétálnak az otthonuk környéki utcákban, mint mondják, kitűnő alkalom ez arra, hogy a rejtett, eddig fel nem fedezett értékeket is meglássák. A gyermekeik a közelben élnek, és segítenek, amiben kell. Van egy balatoni telkük is, ami igen komoly elfoglaltságot, rengeteg munkát ad a család számára. Nagyon büszke arra, hogy az egykori SZIM gyár és dolgozóinak tiszteletére 2015-ben emlékművet adtak át Feketehegy-Szárazréten, az Opole téren.

Lajos bácsi otthonában ma is szeretet, melegség, összetartás uralkodik. A becsületben, tisztességben ledolgozott évtizedeihez és a rendezett családi életéhez az immár 63 éve tartó boldog házassága nyújtja a biztos hátországot. Családtagjai körében várta az őt köszöntő Molnár Tamás önkormányzati képviselőt, aki szeretettel gratulált neki, valamint átadta számára Székesfehérvár városának ajándékát és a miniszterelnöki emléklapot.

A beszélgetés során arra a kérdésre, hogy Lajos bácsi mit üzen a mai fiataloknak, nemesen egyszerű a válasz: „Éljenek ugyanúgy, ahogy mi! Apróbb zűrökkel ugyan, de az a lényeg, hogy értsék meg egymást. A vitatkozással, az elválással nincsenek megoldva a problémák. Ha már az ember arra született, hogy hosszú életű legyen, akkor lehetőleg úgy élje azt le, hogy ne kelljen szégyenkeznie.” – mondta, majd hozzátette: „Nincs más hátra, mint előre a százig! Nem tudjuk, hogy sikerül-e, de megpróbáljuk!”