Régóta tervezett és várt fejlesztést adtak ma át Móron: elkészült a Miklós család több mint 130 millió forintos beruházása, felavatták és megszentelték a miklóscsabi pincét.

 

"A Móri borvidék olyan a magyar borvidékek között, mint a királyi családban a legkisebb gyermek: mindig az a legkedvesebb, mindig az a legkülönlegesebb és mindig az tud valami nagy dolgot csinálni a végén. Így vagy Csabi, te a Móri borászok között: fiatal emberként mindennap küzdve valami olyat teszel le az asztalra, amelyre ez a közösség büszke lehet, amelytől az egész közösség épül.” – kezdte dicsérő gondolatait Miklós Csabi felé fordulva dr. Nagy István. Az agrárminiszter beszédében a borásztársadalom ágazati hozzáállását méltatta, hiszen egy pohár borra nem csak az agrárgazdaság, de kapcsolódva az idegenforgalom, a turizmus, a gasztronómia is épül. Dr. Nagy István a helyszínen bejelentette, hogy hamarosan benyújtják a Parlament elé az új bortörvényt, amelynek fő célja az adminisztrációs terhek csökkentése és az ellenőrzések hatékonyabbá tétele lesz. Reményeik szerint az ePincekönyv bevezetésével hosszú távon is átláthatóbbá válik a rendszer, emellett az új szabályozás nagyobb önállóságot is biztosít majd a termelői közösségek számára. A tárcavezető hozzátette, hogy a készülő bortörvény foglalkozik a murci forgalmazásának kérdésével is, amely esetében eddig nagyon sok akadályba ütközött az értékesítés: „Minden akadályt elhárítunk a murci útjából, azaz nem kell forgalomba-hozatali engedélyt szerezni hozzá, és nem kell a jövőben laboratóriumi vizsgálatot sem lefolytatni.”

 

A jelenlévőkhöz Törő Gábor országgyűlési képviselő mint tősgyökeres móri szólt, kiemelve, hogy az ország legkisebb területű borvidékére méltán lehetnek büszkék az érte dolgozók, a fiatal borászok, akik olyan jellegzetes és minőségi termékeket állítanak elő évről évre, amely gazdagítja az ország borkultúráját.

 

Dr. Cser-Palkovics András örömét fejezte ki, hogy Miklós Csabit szülővárosában, saját közösségében köszöntheti, és itt köszönheti meg számára azt a rengeteg segítséget, támogatást, valamint a jó kapcsolatot, amelyet Székesfehérvár városával ápol. A városvezető felelevenítette a Székesfehérvári Jótékonysági Esteket, amelyeken a nagysikerű borárverések vezetője a híres móri borász.

 

A Miklós családnak – a mindössze 500 hektáros móri szőlővidéken – 8 hektár saját szőlőterülete van, amelyen évente 400 hektoliter bort készítenek. Az ebből készülő 50.000 palack bort pedig kizárólag belföldön forgalmazzák. A pincetulajdonos, Miklós Csabi elmondta: nagyon büszkék és hálásak, hogy a beruházás elkészülhetett. „Büszkék vagyunk, mert az Ezerjó hazájában a Móri borvidék két első pincéjét az Ezerjó utca 1-3-at sikerült összekötnünk egy vadonatúj technológiai ággal, a föld alatt. Ez a beruházás új dimenzióba fogja emelni a borászatunkat a minőségi borok készítése tekintetében. Fantasztikus érzés az, hogy ott épült egy új pince, ahol legutoljára 1696-ban dolgoztak pincét építő móri munkások. 325 évvel később ugyanígy, egy székesfehérvári tervezőcsapat által, móri kivitelezők építették minden egyes részletében ezt a borászatot. Ennek a fejlesztésnek köszönhetően még szebb arcát fogja mutatni ez a zseniális termőhely, ami híres zamatos, feszes, penge fehér borairól.”

 

Miklós Csabi elmondta továbbá, hogy a 130 millió forintos beruházás nem csak az épületet érintette, többek között például hűtési technológiát is fejlesztettek. A borász azt sem titkolta, hogy a jellemzően fehérborokból álló kínálatuk hamarosan tovább bővülhet: hosszú távú céljuk, hogy bevezessék a magyar piacra az Ezerjó pezsgőt.

 

A Miklós családot Habsburg György főherceg is köszöntötte, és kívánt sok sikert munkájukhoz. A köszöntők után az új pincét Faccioli Marco, a Magyar Kapucinus Delegáció delegátusa szentelte fel, a pincetúra végén pedig Dr. Istvánfalvi Dávid, Mór város alpolgármestere mondta el miklóscsabi pincéjének első pohárköszöntőjét, amelyhez a vendégek egy pohár Miklós Csabi féle Ezredes Ezerjóval koccintottak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A avatáson készült képek letölthetők a Galériából.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szöveg: Torma Kinga Regina

Fotó: Molnár Artúr