„Aba-Novák Vilmos viszonylag fiatalon meghalt (1894-1941), így nem volt része mindabban, amiben a közel kétszer annyi ideig élt római iskolás alkotótársainak, így olyan kompromisszumokat sem kötött meg, mint amit sok kortársa kénytelen volt megkötni a szocializmus éveiben. Ezért esetében a viszonylag egységes életművet egy adott történelmi korszakhoz lehet kötni, pályája a harmincas évek elejétől külföldi sikerei és az ezt követő állami megbízások révén ívelt fel: a két világháború közötti, megcsonkított Magyarország egyik legtöbbet foglalkoztatott művészévé vált.” – írja L. Simon László Az Aba-Novák dosszié előszavában.

 

Székesfehérváriként Aba-Novák neve hallatán ki ne ismerné a Nemzeti Emlékhely Mauzóleumának falát díszítő alkotását, vagy a Városháza első emeletén található seccot, azonban talán kevesebben ismerik a Magyar-francia történelmi kapcsolatok című pannóját, amely hatalmas sikert aratott Párizsban, éppen ezért a mai Csók István Képtár nagytermét az építéskor a monumentális művekhez igazították, itt talált ugyanis végleges helyére, és ekkor kezdődött el a mű körüli ideológiai, politikai és művészeti vita. Ezt a polémiát járja körbe részletesen az L. Simon László József Attila-díjas író, országgyűlési képviselő szerkesztésében megjelent Az Aba-Novák dosszié című mű, amelyet ma a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban, egy kerekasztal-beszélgetés keretében mutattak be.

 

„Székesfehérvár és Aba-Novák kapcsolata nagyon viszontagságos, bár ez egy nagyon gyümölcsöző kapcsolat volt a két világháború között, amikor a felelős politikai vezetés úgy döntött, hogy a párizsi világkiállításon kitüntetést kapott pannóját Székesfehérváron állítsák ki. A pozitív kapcsolat a művész halával fejeződött be, a szocializmusban pedig egy, a személye körüli kálvária vette kezdetét, hiszen a városba került pannót végül nem mutatták be, a hozzá tervezett mai Csók István Képtárban eltakarva őrizték. Ez a rendszerváltás után változott meg először: ekkor indult el egy valós vita arról, hogy mi legyen a művész életművének a sorsa. Erről számtalan anyag maradt fent. Azt gondoltam, hogy ez a történet megérdemel egy átfogó gyűjteményes kötetet, amelyben feltárjuk a vita részleteit úgy, hogy bemutatjuk a kérdés kultúrpolitikai dimenzióit is.” – mondta el a szerkesztő, L. Simon László.

 

Az Aba-Novák Vilmos és Székesfehérvár kapcsolatát is feltáró gyűjtemény kapcsán Péntek Imre József Attila-díjas költő elmondta, hogy vegyes érzelmekkel vette kezébe a kötetet, hiszen ő maga különös várakozással élte meg a vita és a pannó felállítása körüli hónapokat. „Egy nemzeti ügynek éreztük Supka Magdolnával azt, hogy ez a monumentális mű a méltó helyére kerüljön. Ki gondolta volna azt, hogy ekkora erők vannak a múltban és a jelenben is, hogy ezt a mozzanatot megakadályozzák. Azt kell mondjam, hogy a művészeti-szakmai kérdésekből politikát csináltak, ami mára várostörténeti fejezet lett. (...) Ha Picasso azt mondja valamire, hogy jó, mi miért is mondjuk, hogy nem jó? Kétségtelenül nem a legjelentősebb műremek, de hogy ez egy fantasztikus, csodálatos ötletektől hemzsegő alkotás, az biztos. Egy biztos: a koncepciót mindössze pár óra alatt készítette el és ezt a legmagasabb színvonalon valósította meg.” – mondta el a költő, akinek gondolatai a kötetben is olvashatók.

 

 

Az esten készült képek letölthetők a Galériából.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szöveg: Torma Kinga Regina

 

Fotó: Simon Erika