Mocsai Tamás magyar válogatott, olimpikon kézilabdázó volt a vendég a Mathias Corvius Collegium Székesfehérvári Képzési Központjának hétfői zárórendezvényén. A sportoló húsz évnyi sikeres külföldi pályafutás után tért haza Magyarországra és lett 2014-ben a kis somogyi falu, Felsőmocsolád polgármestere. Emellett a Nemzeti Kézilabda Akadémia ügyvezetője is. Fordulatokkal teli életútjáról, tanulságairól, életszemléletéről mesélt a közöségnek.

Mocsai Tamás 190-szeres magyar válogatott, olimpikon kézilabdázó, a mesteredző Mocsai Lajos fia, a Nemzeti Kézilabda Akadémia ügyvezetője. Hosszú évekig külföldön játszott, többek között a német Lemgo és a Flensburg csapatában, majd hazaköltözött, legutóbb a Veszprémnél szerepelt. 2014-ben játékosként visszavonult a kézilabdától, és még ugyanebben az évben indult a magyarországi önkormányzati választáson, ahol elnyerte a polgármesteri posztot az alig 400 lakosú, somogyi településen, Felsőmocsoládon. Fordulatokkal, tanulságokkal teli életútjáról beszélt az MCC fehérvári központjának idei utolsó programján.

„A sport a legjobb dolog, ami történhetett velem!” – kezdte előadást Mocsai Tamás. Mesélt arról, hogy sportolói családban felnőni azért jó, mert a példakép szülőtől a gyerek sok impulzust, motivációt kap, ő is így volt az édesapjával. Fontosnak tartja, hogy egy fiatal mindent kipróbáljon, amihez csak kedve van, hogy rájöjjön, valójában miben tehetséges. Neki a kézilabda ment a legjobban, így ebben fejlesztette tovább magát. Fontos és rendkívül motiváló csapatban játszani: „Sikert átélni közösségben százszor jobb, mint egyedül örülni a négy fal között. Az egyéni sportban a sportoló önmagáért harcol, önmagáért örül. Ugyanakkor a csapatjáték is egyéni sport, hiszen a saját posztján mindenkinek egyénileg kell a legjobban teljesíteni.” – fogalmazott Mocsai Tamás. Elmondta, hogy a száz százalékos felkészültséghez heti 5-6 alkalommal edzett, ami fiatalként rengeteg energiabefektetést jelentett. Ez sok lemondással, de ugyanennyi sikerrel is jár, így semmit nem bánt meg. A sport tartást ad, pontosságra és rendszerességre tanít, a sport és a tanulás összeegyeztetése pedig fegyelmet igényel. „A saját életemért, a saját teljesítményemért én vagyok a felelős!” – mondta.

Mocsai Tamás húsz évnyi külföldi szereplés után tért haza Magyarországra, mert egyedül itt érzi magát magyarnak és vissza akarta adni a tudását a hazájának. Nehezen feldolgozható tapasztalat volt számára, hogy megváltozott a világ, a játék, ő pedig 35 évesen már nem tudott a korábbi szinten teljesíteni. Új kihívást keresett, a Veszprém csapatánál eltöltött rövid idő után 2014-ben a polgármestere lett Felsőmocsoládnak, annak a kicsi falunak, ahonnan anyai ágon származik. Küldetésének tekinti, hogy segítse a település mindennapjait, fejlődését, és motivációt adjon az élet szeretetéhez az embereknek egy olyan vidéken, ahol nagyon nehéz az élet. Gyakori az alkoholizmus, a dohányzás és a szegénység, mint mondta, van olyan ember a falujában, aki havi 53 ezer forintból él.

Közben ő lett a Nemzeti Kézilabda Akadémia ügyvezetője, ami az alkotás örömét adja számára. Úgy fogalmazott: „A bizalom kiépítése, az optimális fejlesztés a fiatal sportolókkal – ez a jövő sportága. Ezért szeretem ezt csinálni!”