Nem szabad engedni a feledés csábításának! – a 80 éve történt Wannseei konferenciára emlékeztek

2022.01.20. 18:37
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2022. január 20. (csütörtök) 
Holokauszt-rajzkiállítás és tiszteletadás.   Galéria
 
 
 
 
 
 
Diákok munkáiból álló rajzkiállítással és a Zsinagóga-emlékműnél rendezett tiszteletadással emlékeztek csütörtökön Székesfehérváron a 80 évvel ezelőtt történt Wannseei konferenciára. Az európai zsidóság sorsát megpecsételő esemény következtében emberek milliói vesztek oda. A megemlékezésen többek között elhangzott, nem szabad engedni a feledés csábításának, mert a közös emlékezés mindannyiunk jövője.

1942. január 20-án a náci párt és német kormány 15 magasrangú tisztségviselője tanácskozott a németországi Wannsee egyik villájában, hogy megbeszéljék a „zsidókérdés végső megoldását”. Ez a kifejezés az európai zsidók szisztematikus, előre eltervezett, tömeges fizikai megsemmisítésének kódolt elnevezése volt. A tanácskozás jegyzőkönyve az egyik legfontosabb fennmaradt dokumentum a holokauszt történetében, melynek során több millió zsidó származású ember vesztette életét.

Székesfehérváron csütörtökön két helyszínen emlékeztek a tragikus eseményre és a zsidóüldözés áldozataira. A Fő utca 3. szám alatti vitrinekben állították ki az Igazgyöngy Alapítvány tanítványainak a holokausztról készült rajzait, illusztrációit, melyek február közepéig láthatóak.

A megnyitón Herczog Edit volt európai parlamenti képviselő úgy fogalmazott, a kiállítás nem pusztán a végről, hanem a vég kezdetéről szól: a Wannseeben összegyűlt német köztisztviselők eldöntötték, hogy milyen adminisztratív és technikai eszközökkel tudják végrehajtani azt az ördögi tervet, ami a véghez vitt közelebb.

Oláh József roma közéleti szakember is felszólalt a megnyitón. Többek között elmondta, a holokauszt egy olyan történelmi esemény volt, amely az emberi civilizáció erkölcsi alapjait is lerombolta. Meg kell ismertetni azokat a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, melyek során a fasiszta államok gyilkos és hitvány ideológia, áltudományos biológiai elméletekre hivatkozva rekesztett ki embereket a társadalomból, majd később az élők sorából. Ezért kell a holokausztra megemlékezni és tanulni belőle.

Az események a Várkörút – Rákóczi utca sarkán található Zsinagóga-emlékműnél folytatódtak. Ezen a helyen állt 1864 és 1944 között a székesfehérvári neológ zsinagóga, melyet bombatalálat ért a II. világháborúban, így el kellett bontani. Az eseményen rész vett dr. Cser-Palkovics András polgármester, több önkormányzati képviselő és számos civil emlékező.

A megemlékezésen a Vasvári Pál Gimnázium diákjai adtak emlékműsort, részletesen felidézték a Wannsee konferencián lezajlott eseményeket, annak végzetes következményeit. Beszámoltak Endre László fajvédő magyar politikus, belügyi államtitkár nézeteiről, ténykedéseiről, a nácikkal működtetett kapcsolatairól, melyeknek kulcsszerepe volt a magyar zsidók ezreinek gettósításában és megsemmisítésében.

Emlékező beszédet mondott Barna Ágnes, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke. Mint fogalmazott: „Nem szabad engedni a feledés csábításának, a közös emlékezés mindannyiunk jövője. A túlélők lassan elhagynak minket, és magunkra maradunk az emlékezés kötelességével. Mi, második generációsok, a túlélők leszármazottjai, nem engedhetünk a feledésnek! (…) Emlékezni kell nem csak a zsidó mártírokra, hanem a holokauszt összes áldozatára, a romákra, a fizikailag és mentálisan sérültekre, az elesett katonákra és az embermentőkre is!”

Az esemény zárásaként a résztvevők elhelyezték a Zsinagóga-emlékműnél az elvesztett lelkeket szimbolizáló köveket és az emlékezés virágait.



A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

Szöveg: Havasi Tímea

Fotó: Kiss László
 

Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2026 Október
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
   
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.