2022.06.27. 15:30
Székesfehérvár, 2022. június 27. (hétfő)
Koszorúzás, tiszteletadás a Prohászka ligetben. Galéria
Június 27-én, László napján a Prohászka ligetben katonai tiszteletadás mellett koszorúzták meg Szent László szobrát. A lovagkirály már életében legenda lett az országban, halálát követően pedig csodákat tulajdonítottak neki. A lövészkatonák védőszentjére az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred szervezésében emlékeztek hétfőn délelőtt.
A történelmi zászlók bevonulása után a megemlékezésen ünnepi beszédek hangzottak el, majd katonai tiszteletadás mellett koszorúzták meg Szent László mellszobrát, amelyet Schwalm László adományozott Székesfehérvárnak.
Június 27-én, László napján a hagyományoknak megfelelően az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred, a Székesfehérvári Egyházmegye, valamint Székesfehérvár Önkormányzata és a Fejér Megyei Önkormányzat közösen tisztelgett Szent László emléke előtt. Beszédet mondott Szent László szobránál Spányi Antal megyéspüspök és Garas László vezérőrnagy is.
Spányi Antal püspök beszédében kiemelte, hogy a Szent Király igazi példaként szolgál ezer év távlatából is a ma embere számára. „Hiszem, hogy aki életében mer és akar nagyot alkotni, mer és akar hőssé válni, az megkapja azt az erőt, hogy azzá is váljon. Szívből kívánom, hogy Szent László király előtt fejet hajtva, az ő példája inspiráljon bennünket mindannyiunkat, hogy a magunk helyén tudjuk megtenni azt, amit tőlünk követel most és itt az ország és a nemzet." – fogalmazott beszédében Spányi Antal megyés püspök, aki arról is szólt, hogy hőseink sorában egészen különleges helyet foglal el Szent László király: „Hogyan lehet az, hogy az ő személyét évszázadokkal később is olyan elevenen őrzi egy nemzet az emlékezetében? Hogyan lehet, hogy egy hajdanvolt király nem is hosszú életében oly sok tettet sikerült felmutatni, amelyekből értékek, legendák lettek, és egy nemzet számára utat mutatnak? Csak úgy, hogy olyan ember volt, aki méltó a tiszteletre, aki előtt ellenségeinek is fejet kellett hajtaniuk, és aki előtt mi is ezt a fejhatást megtesszük."
Mit üzen Szent László a ma emberének, a jelen katonáinak? – tette fel a kérdést beszédében Garas László vezérőrnagy. „Úgy hiszem, elsősorban azt, hogy nehéz időkben is rendületlenül erősítsék egymást és ne engedjék el a másik kezét." – fogalmazott a vezérőrnagy, hozzátéve, hogy a Szent László-i virtus és a katonák jelenléte lassan ezer éve meghatározza Székesfehérvár arculatát. „Hazánk lovagkirályának ünnepe alkalmából köszönetem fejezem ki a Székesfehérváron szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses katonáknak, honvédelmi alkalmazottaknak, munkavállalóknak és tartalékosoknak az eredményesen, magas színvonalon elvégzett munkáért." – tette hozzá. A vezérőrnagy felidézte azt is, hogy László királyt a nép avatta szentté, már jóval az egyházi procedúra előtt. A bátor László megnevezésből a katonák védőszentje lett, a „Szent László, segíts!” csatakiáltással nevének oltalma alatt vonultak csatába a magyar seregek. Még a második világháborúban is sok ezer katona vonult csatatérre ezzel a felkiáltással.
A beszédeket követően katonai tiszteletadás mellett koszorúzással folytatódott a megemlékezés, Szent László szobránál több szervezet is lerótta tiszteletét.
Székesfehérvár Önkormányzata nevében Róth Péter alpolgármester, a Székesfehérvári Járási Hivatal nevében pedig Dancs Norbert hivatalvezető helyezett el koszorút Simon László kormánymegbízottal közösen. Együtt koszorúzott Spányi Antal megyés püspök és Garas László vezérőrnagy is. Ugyancsak elhelyezték az emlékezés koszorúit a társ fegyveres testületek és rendvédelmi szervek, a történelmi egyházak, felekezetek, a honvédség és a honvédelem ügyét támogató civil szervezetek vezetőit, képviselői is.
Szent László szentté avatását III. Béla kezdeményezte halála után 100 évvel. III. Celesztin pápa az ő kérésére két bíborost küldött, hogy a király nagyváradi sírjánál történt csodákat felülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte az olasz "csodaszakértőket": pontosan 830 évvel ezelőtt, 1192. június 27-én, déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át.
A történelmi zászlók bevonulása után a megemlékezésen ünnepi beszédek hangzottak el, majd katonai tiszteletadás mellett koszorúzták meg Szent László mellszobrát, amelyet Schwalm László adományozott Székesfehérvárnak.
Június 27-én, László napján a hagyományoknak megfelelően az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred, a Székesfehérvári Egyházmegye, valamint Székesfehérvár Önkormányzata és a Fejér Megyei Önkormányzat közösen tisztelgett Szent László emléke előtt. Beszédet mondott Szent László szobránál Spányi Antal megyéspüspök és Garas László vezérőrnagy is.
Spányi Antal püspök beszédében kiemelte, hogy a Szent Király igazi példaként szolgál ezer év távlatából is a ma embere számára. „Hiszem, hogy aki életében mer és akar nagyot alkotni, mer és akar hőssé válni, az megkapja azt az erőt, hogy azzá is váljon. Szívből kívánom, hogy Szent László király előtt fejet hajtva, az ő példája inspiráljon bennünket mindannyiunkat, hogy a magunk helyén tudjuk megtenni azt, amit tőlünk követel most és itt az ország és a nemzet." – fogalmazott beszédében Spányi Antal megyés püspök, aki arról is szólt, hogy hőseink sorában egészen különleges helyet foglal el Szent László király: „Hogyan lehet az, hogy az ő személyét évszázadokkal később is olyan elevenen őrzi egy nemzet az emlékezetében? Hogyan lehet, hogy egy hajdanvolt király nem is hosszú életében oly sok tettet sikerült felmutatni, amelyekből értékek, legendák lettek, és egy nemzet számára utat mutatnak? Csak úgy, hogy olyan ember volt, aki méltó a tiszteletre, aki előtt ellenségeinek is fejet kellett hajtaniuk, és aki előtt mi is ezt a fejhatást megtesszük."
Mit üzen Szent László a ma emberének, a jelen katonáinak? – tette fel a kérdést beszédében Garas László vezérőrnagy. „Úgy hiszem, elsősorban azt, hogy nehéz időkben is rendületlenül erősítsék egymást és ne engedjék el a másik kezét." – fogalmazott a vezérőrnagy, hozzátéve, hogy a Szent László-i virtus és a katonák jelenléte lassan ezer éve meghatározza Székesfehérvár arculatát. „Hazánk lovagkirályának ünnepe alkalmából köszönetem fejezem ki a Székesfehérváron szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses katonáknak, honvédelmi alkalmazottaknak, munkavállalóknak és tartalékosoknak az eredményesen, magas színvonalon elvégzett munkáért." – tette hozzá. A vezérőrnagy felidézte azt is, hogy László királyt a nép avatta szentté, már jóval az egyházi procedúra előtt. A bátor László megnevezésből a katonák védőszentje lett, a „Szent László, segíts!” csatakiáltással nevének oltalma alatt vonultak csatába a magyar seregek. Még a második világháborúban is sok ezer katona vonult csatatérre ezzel a felkiáltással.
A beszédeket követően katonai tiszteletadás mellett koszorúzással folytatódott a megemlékezés, Szent László szobránál több szervezet is lerótta tiszteletét.
Székesfehérvár Önkormányzata nevében Róth Péter alpolgármester, a Székesfehérvári Járási Hivatal nevében pedig Dancs Norbert hivatalvezető helyezett el koszorút Simon László kormánymegbízottal közösen. Együtt koszorúzott Spányi Antal megyés püspök és Garas László vezérőrnagy is. Ugyancsak elhelyezték az emlékezés koszorúit a társ fegyveres testületek és rendvédelmi szervek, a történelmi egyházak, felekezetek, a honvédség és a honvédelem ügyét támogató civil szervezetek vezetőit, képviselői is.
Szent László szentté avatását III. Béla kezdeményezte halála után 100 évvel. III. Celesztin pápa az ő kérésére két bíborost küldött, hogy a király nagyváradi sírjánál történt csodákat felülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte az olasz "csodaszakértőket": pontosan 830 évvel ezelőtt, 1192. június 27-én, déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át.
A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.
– Vége –
Szöveg és fotó: Gáspár Péter
