Székesfehérvár évszázados sörfőző múlttal rendelkezik. A középkorban már lehettek ilyen üzemek a városban, azonban az erről szóló feljegyzések hiányosak vagy eltűntek. 1543 szeptemberében a város török kézre került, a következő évben, 1544-ben készült egy feljegyzés, melyben két, sört árusító üzemről tesznek említést.

1688-ban a törököket sikerült végleg kiűzni Székesfehérvárról. Ezt követően a városba és annak egyik legfontosabb tevékenységébe, a sörfőzésbe is életet kellett lehelni. Ennek eredményeként 1689. szeptember 15-én a városi vezetés regálékat, jogokat kapott a sör főzésére és árusítására. Ez lendületet adott, egy 1691-es német térképen már fel van tüntetve az általunk ismert épület első változata. A 18. század elejére tehát felépült a Sörház első változata. Az üzem története 1723-ban vett új irányt. A július 9-i tanácsülésen döntés született egy új sörház felépítéséről, amely munkálatok 1726-ra be is fejeződtek. A bővítést bérbeadások sorozata követte. A malmot 1800-ban kibővítették és átépítették. Érdekesség, hogy ekkor városfalak, a királyi bazilika kőfaragványai és sok török sírkő is bekerült a falazóanyagba.

A második világháborút követő infláció a Sörházat és a malmot is érintette, emiatt az árbevétel növelése érdekében ideiglenesen napraforgóolajat is gyártottak itt a sör mellett. Az üzemet hivatalosan 1951-ben államosították, működését nem sokkal később leállították. 1963-ban a Fejér Megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat felhagyott az épület üzemeltetésével. A következő 22 évben az épületet magára hagyták, nem foglalkoztak vele. 1985-ben a FETÉV felvetette az épület lebontását, azonban a létesítményt – Csutor Éva közbenjárásának köszönhetően – sikerült védett műemlékké nyilvánítani. 1998 július 19-én a Sörház-malom máig tisztázatlan ok miatt leégett. Három évvel a súlyos tűzvész után tárgyalások kezdődtek a Kodolányi János Főiskolával, ugyanis az intézmény a területen történő terjeszkedést tervezte. 2002-ben hivatalosan is a főiskola tulajdonába került az épület, és megkezdődött a rekonstrukció tervezése. 2004-ben indult el a nagyszabású felújítás, amely 2007-ben hivatalosan is befejeződött.

A főiskola – ma Kodolányi János Egyetem – Fürdő utcai igazgatósági épületében, a Városi Levéltár és Kutatóintézettel együttműködve kiállítás nyílt, amely leírások, jegyzőkönyvek, térképek és korabeli fotók segítségével mutatja be az épület történetét.

A megnyitón Mészáros Attila alpolgármester, a főiskola egykori hallgatója köszöntötte a résztvevőket. Mint mondta, fontos, hogy megismerjük a múltját annak az épületnek, amely egykoron a város egyik fő malma, élelmiszerraktára is volt. Hozzátette: 30 évvel ezelőtt, a rendszerváltást követő fontos időszakban létrejött a Kodolányi János Főiskola, amely enyhítette a felsőoktatás hiányát a városban. Az elmúlt évtizedekben több ezer diák kapta meg itt azt a tudást, amely gyarapította a várost és a régiót. Az alpolgármester arra kérte az intézmény vezetését, hogy a várossal együttműködve a jövőbe is folytassák az egyetemi campus gyarapítását.

A tárlatot Dr. h.c. Szabó Péter PhD, az Egyetem rektora nyitotta meg. Mint mondta, a történelem szakos hallgatók kapták azt a feladatot, hogy a 30 éves jubileumi év tiszteletére állítsák össze a kiállítást. A tárlat várhatóan az ünnepi év végéig tart nyitva. Napjainkban a felsőoktatásnak komoly gazdaságélénkítő, társadalomfejlesztő szerepe van, éppen ezért új alap- és mesterszakok indítását tervezik a Kodolányin.

A megnyitót követően Szarka Zoltán és Vankay Marcell hallgatók tartottak előadást az ikonikus épület múltjáról.

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

Szöveg: Havasi Tímea

Fotó: Bácskai Gergely