"Ne csak a szemeddel láss" címmel zenés-irodalmi estet rendezett a Fejér Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház és a Civil Centrum Közhasznú Alapítvány. Kemény Zsófi és Agócs Márton koncertjét „vakon”, azaz teljes sötétségben hallgatta végig a közönség, majd az EsélyKör látássérült tagjainak közreműködésével beszélgettek arról, hogyan élték meg a látók ezt az élményt.

Különleges estnek adott otthont az Igéző szerdán. A Fejér Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház és a Civil Centrum Közhasznú Alapítvány, az EsélyKör együttműködésével immár második alkalommal szervezett szemléletváltó programot. Farnady Judit, az Alapítvány elnöke elmondta: ezekkel az eseményekkel arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy minden ember számára lehetőség van, hogy közösen vegyenek részt kulturális rendezvényen. Ez az est az épekről szólt, akik megélhették a költészeten és a zenén keresztüli kommunikációt és a látás nélküli érzelemkifejezést a teljes sötétségben.

A közönség és az est szereplői még a lámpák fényében foglalták el helyüket, majd először a nézőtér, azután a máskor reflektorfényben úszó színpad is teljes sötétségbe borult. A Mezaliansz akusztik, azaz Kemény Zsófi, író, költő, slammer és Agócs Márton, az Aurevoir. frontembere koncertjén a népdaltól a slam poetry-ig számos stílust hallhatott a közönség. Az előadóművészekkel a dalok között Czinki Ferenc író beszélgetett a költészetről, a dalok születéséről. Az egyórás műsort követően újra felgyúltak a fények, és a közönséggel közösen beszélgettek arról, ki hogyan élte meg a koncertet. A hallgatóság egyetértett abban, hogy sokkal mélyebben élték át a dalokat, jobban tudtak a szövegek tartalmára koncentrálni, a „láthatatlan” koncert bensőségesebb hangulatú volt. Nehezebb dolga talán a művészeknek volt, akiktől – mint mondták – különleges odafigyelést, nagyobb koncentrációt igényelt a dalok előadása, hiszen máskor egy pillantással tudják jelezni egymásnak, mikor kell belépni, hány refrén lesz még, vagy éppen milyen irányban változtassanak a ritmuson. Hangsúlyozták, számukra is nagy élményt jelentett az este. Az EsélyKör látássérült tagja, aki születésétől fogva nem lát, megosztotta tapasztalatát arról, hogy látó ismerősei közül többen azért nem vesznek részt ilyen programokon, amelyek teljes sötétségben zajlanak, mert félnek, vagy éppen rosszul lesznek. Mint mondta, mindig megdöbbenti, hogy a látóknak milyen fontos a fény. Volt olyan hozzászóló, aki elmesélte, hogy a látása elvesztésével hogyan élesedett a hallása, hogyan tanult meg tájékozódni a hangokból. 

Az esten készült fotók letölthetőek a Galériából.