ALBA REGIA – BULLA AUREA – Régészeti és történeti perspektívák Székesfehérvár régmúltjának kutatásábancímmel szerveztek tudományos konferenciát a Hiemer-házban. A Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont ezzel az eseménnyel zárta a 2022-es Aranybulla Emlékévet. Az esztendő hivatalosan emléktábla-avatással ér véget szombaton a Nemzeti Emlékhelyen.

A tudományos konferencián hármas jubileumra – 972-re, Székesfehérvár hagyomány szerinti alapításának 1050-dik évfordulójára; 1172-re, III. Béla király uralomra jutásának 850-dik évfordulójára és 1222-re, az Aranybulla székesfehérvári kiadásának 800-dik évfordulójára – emlékeztek. A tudományos élet képviselői a városalapítás előtti időktől az Aranybulláig tartó periódussal kapcsolatban tartottak történeti, építéstörténeti, régészeti előadásokat Székesfehérvárról és környékéről.

Kulcsár Mihály, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója köszöntőjében megemlékezett a felvidéki Ibolybalog településről, ahol az Árpád-ház kihalását követő trónviszályos időszakban elrejtették a Vencel király által menekített Szent Koronát. Az ereklye mindösszesen egyetlen éjszakát töltött az ipolybalogi Árpád-kori templomban, azonban a helyiek máig őrzik az esemény emlékét. A templom tetejét díszítő keresztet a Szent Koronára cserélték le, náluk is megtalálható az ereklye hiteles másolata, és a helyi énekkart Szent Korona Kórusnak hívják. Székesfehérváron körülbelül 300 esztendőt töltött a Szent Korona, így kiemelten fontos a nemzeti történelmünkről való megemlékezés.

Dr. Cser-Palkovics András polgármester többek között arról beszélt, hogy az elmúlt néhány évben számos új tudományos eredmény látott napvilágot Székesfehérváron a konferenciát felölelő időszakkal kapcsolatban. Köszönettel tartozunk azoknak a régészeknek, akik folyamatosan, szélsőséges időjárási körülmények között is dolgoznak az ásatásokon, és segítenek feltárni, jobban megérteni a város és környékének történetét.

A városvezető hangsúlyozta, felelősséggel tartozunk a tekintetben, hogy időről időre a tudomány és a kultúra eszközeivel, tudományos alapossággal, az oktatás lehetőségét kihasználva bemutassuk a város történetét. Ezzel átadjuk azt az üzenetet, hogy Székesfehérvár büszke polgárai vagyunk.

A konferencián elsőként Takács Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Intézetének professzora tartott előadást Székesfehérvár korai templomainak építészettörténeti kapcsolatairól. Beszélt többek között a királyi Bazilikáról, a Nagyboldogasszony prépostsági templomról, amely 1601-ben megsemmisült, leromlása a 18. században folytatódott, míg a 19. századra véglegesen rommá vált. A Bazilika az egyik legbonyolultabb építéstörténettel rendelkező templom volt Magyarországon. Beszélt a Rózsa utcában egykor volt háromkaréjos templomról, amely rendkívül tagolt és érdekes épület volt, hozzá hasonló Tarnaszentmárián található. Érintette a székesegyház előtti téren állt egykori négykaréjos templomot is, melynek maradványai közműépítés során kerültek elő.

A székesfehérvári tudományos élet szereplői közül Szücsi Frigyes, a Szent István Király Múzeum régésze Székesfehérvár térsége „Árpád népe” előtt – Élet az avar korban (6–9. század) a későbbi hatalmi központban és környezetében címmel, míg Szőllősy Csilla régész és Pokrovenszki Krisztián múzeumigazgató Fehérvár az elsők között – Kőfal a 11. században? címmel tartottak előadást. Szabados György, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont és a Szent István Király Múzeum történésze 972–1172–1222. Jubileumi sarokpontok Ófőváros korai történelméből tartott beszámolót. A további előadásokon szó volt a 10. századi Székesfehérvárról, III. Béla és II. András nyugati politikájáról, a Magna Cartáról és az európai jogalkotásról, továbbá az Aranybulláról.

A 2022-es Aranybulla Emlékév hivatalosan záró eseményére december 17-én, szombaton kerül sor a Nemzeti Emlékhelyen, ahol emléktáblát avatnak II. András magyar király tiszteletére.