Székesfehérvár városfejlesztése a Szent Imre Év és a Szent István Év között. Ez a témája annak a Székesfehérvárral foglalkozó kiállításrésznek, amit a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége által rendezett országos vándorkiállítás első állomásaként mutatnak be. A műgyűjtés, műpártolás, kultúrpolitika kérdéseivel foglalkozó hat országos kitekintésű téma mellett minden résztvevő múzeum saját városának történetére jellemző témát is bemutat.

Az országos megnyitón Demeter Zsófia, a Szent István Király Múzeum igazgatója elmondta, jeles nap ez a mai Székesfehérvár történetében, hiszen 75 évvel ezelőtt, 1938. augusztus 18-án az Országgyűlés két házának együttes ülését tartották a Városháza díszudvarán. Ennek emléknapjára időzítették az országos vándorkiállítás megnyitóját. Az igazgató örömét fejezte ki, hogy a múzeum a „Székesfehérvár városfejlesztése a Szent Imre Év és a Szent István Év között” anyagával csatlakozhatott a tárlathoz.

A 2013-as Szent István Emlékév programjához kapcsolódó kiállításra sokan kíváncsiak voltak. Jelen volt dr. Cser-Palkovics András polgármester, az alpolgármesterek és a képviselőtestület tagjai, közintézmények vezetői, e történelmi korszakot kutató tudósok és érdeklődők. A megjelenteket Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Ferenczy Múzeum igazgatója, az Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöke köszöntötte. Mint elmondta, szeretnék elérni, hogy a vándorkiállítás hagyományos műfajjá válna a vidéki múzeumok számára, és időről időre ilyen országos jelentőségű tárlatokon tudnák megmutatni mindazt a kincset, amit eleink felhalmoztak a közgyűjteményekben. Fontos, hogy minél többen megismerjék a korszak kultúrpolitikáját.  

„ A mértéktartó, szélsőségektől mentes gondolkodóknak nyilvánvaló, hogy amit a történelmünk során elmulasztottunk, elvesztettünk, elrontottunk, azt maradéktalanul megjavítani, visszaszerezni, rekonstruálni képtelenség.” – mondta megnyitó beszédében L. Simon László. Az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke hangsúlyozta: „Az ország vezetésének egy korszak artikulálatlan dicsőítése és rehabilitálása helyett éppen azt kellene átgondolnia, azt kell átgondolnunk, hogy a mai korból visszatekintve hibásnak ítélhető döntések, a mindent átszövő revizionista törekvések milyen olyan szempontokat hoztak be a gazdaság- és társadalompolitikába, kultúrpolitikába, amelyek ma is érvényesek és hasznosak lehetnek.  Azt kell átvenni, ami úgy lehet társadalmat formáló erejű, nemzeti identitást megőrző és erősítő, hogy mindeközben kortárs, korszerű, előremutató.” Az elnök kiemelte: „Ez az, amire ráérzett a mi városunk, Székesfehérvár jelenkori vezetése is, amikor a „Zavaros-korszakhoz” és a „Csitáry-érához” okosan visszanyúlva tudtak olyan Szent István Emlékévet megszervezni, amely egyszerre illeszkedik a város történeti hagyományaihoz, és egyszerre képes az átlagpolgárnak és a tudományos, művészeti, politikai élet vezetőinek lehetőséget adni, hogy átérezzék saját, magyar történelmüket.”

A szeptember 29-ig látogatható kiállításon bemutatják a két világháború közötti székesfehérvári városfejlesztés legjelentősebb korszakát is. Az 1938-as Szent István Év nagy jelentőségű műemléki helyreállítási programja (Székesegyház, Szent Anna kápolna, Városháza, Romkert) mellett természetesen az ipartelepítés és lakásépítés is bemutatást érdemel. Különös hangsúly kerül a modern iskolák és a kultúrház felépítésének programjára, amelyekkel fontos városfejlesztési kérdések is megoldódtak. A kiállításon hangsúlyosan szerepeltetik az ásatások és a Romkert kialakításának, a Szent István szobor és egyéb fontos városkép-alakító művek elhelyezésének dokumentumait is. Különlegesség, hogy a vándorkiállítást befogadó épület is ebben a korszakban épült.

A helyszínen készült fotók letölthetőek a Galériából.

                                                                          -Vége-