Az ünnepséget megelőzően a kupadöntős csapat tagjai Csongrádi Ferenc vezetésével egy koszorúval érkeztek a csapat egykori edzője, Kovács Ferenc szobrához, ahol csendes megemlékezést tartottak azon társaik tiszteletére, akik már nem lehetnek közöttünk.

 

 

Közben a stadion rendezvénytermében gyülekeztek az emlékezni érkezők, akik egy totó segítségével tesztelhették, mennyit tudnak az egykori Vidiről: aki helyesen válaszolt, szerencsekereket forgathatott a nyereményekért. A megjelenteket elsőként dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere köszöntötte, aki a közönséget emlékeztette, az elmúlt közel egy éven át a legendákat ünnepelte az egész város. Megköszönte Szegő Krisztinának, a Vidi Múzeumot tavaly év eleje óta működtető Székesfehérvári Turisztikai Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetőjének, hogy a beszélgetőestek életre hívásával megteremtették mindenkinek a lehetőséget, hogy ezeket a csodálatos élményeket együtt tudják feleleveníteni. Székesfehérvár polgármestere a köszönet hangján szólt a legendás csapat jelenlévő tagjaihoz is, hogy az emlékek, a sztorik felidézésével közreműködtek ebben a különleges időutazásban. „A múlt a jelenünk és a jövőnk tekintetében is üzen: a most szombati, sorsdöntő meccs előtt talán a mai csapatnak is azt üzeni, hogy amikor sok a probléma, akkor is oda kell állni. Nyújtson ez a mai nap erőt nekik, hogy meglegyen a kívánt eredmény!” – buzdított a város polgármestere, azt kérve a fehérváriaktól, minél többen jöjjenek ki a meccsre, hogy sikerüljön kiszurkolni a bentmaradást. Rotter Balázs a szurkolók nevében bejelentette: ma reggel egy telefonhívást kapott a Videoton Holding vezetésétől, miszerint hozzájárulnak, hogy a jövőben újra Videoton FC néven szerepelhessen a csapat.

 

 

Sinkó Ottó, a Videoton Holding vezérigazgatója felidézte, korábban is nyitottak voltak a név használatának engedélyezésével kapcsolatban, s reményét fejezte ki, hogy most minden akadály elhárul a név használata elől. Hozzátette, természetesen ha érkezik egy névadó szponzor, akkor majd át kell beszélni, maradjon-e, maradhat-e a név. Ugyanakkor reméli, hogy a Videoton ezzel a döntéssel hozzá tud járulni a szombati sikeres végeredményhez.

 

 

A bejelentést követően Polgármesteri Elismerő Emlékérmet adott át dr. Cser-Palkovics András az egykori legendás csapat tagjainak és a stábtagoknak. A kamerák kereszttüzében Borsányi István, Burcsa Győző, Csuhai József, Disztl László, Disztl Péter, Faddi Máté, Gömöri Ottó, Koszta János, Novath György, Szabó József, Vadász Imre, Végh Tibor, Wittmann Géza, Csongrádi Ferenc, valamint Hartyáni Gábor és Fejes Gábor vehették át az elismerést.

 

 

Az igen szép számú közönséget és persze az egykori ellenfeleket Emilio Butragueno, a Real Madrid sztárja köszöntötte videoüzenetében, majd minden fehérvári játékos visszaemlékezett a felejthetetlen meccsre. Disztl Péter szerint tudták, hogy esélytelenek, „de úgy álltunk hozzá, ha már eljutottunk eddig, akkor nyerjük meg. Nem a becsületünkért játszottunk, hanem azért, hogy nyerjünk!” – mondta a legendás kapus, aki számára a legnagyobb boldogság az volt, hogy öccsével, Lászlóval csinálhatta végig a sorozatot.

 

„Az első mérkőzésen nem jöttek össze a dolgok, de Madridban megmutattuk, mire vagyunk képesek.” – tette hozzá Csongrádi Ferenc, aki egy készülő film kapcsán az elmúlt néhány napot a madridi diadal helyszínén tölthette Disztl Péterrel és Szabó Józseffel. „Egy dolgot megtanultam: azt a mezt, amiben játszol, be lehet sározni, össze lehet verejtékezni, sőt vérezni is, de egy dolgot nem szabad: szégyent hozni rá!” – jelentette ki, hatalmas tapsot kapva a hallgatóságtól. Wittmann Géza máig nem felejti, hogy a győzelem után ők is futhattak egy tiszteletkört a Bernabeu Stadionban: hátborzongatóan erős élményt volt, amikor a spanyol szurkolók megtapsolták őket, s azt kiabálták: „Vidoton, Vidoton!” Fejes Gábor technikai vezető pedig azt kívánta minden magyar focistának és csapatnak, hogy egyszer átélhessék azt az ünneplést, amikor egy ekkora stadionban ünnepelnek egy magyar kiscsapatot.

 

 

„Pénteken, amikor az edzőmeccsre kiérkeztünk, felnéztünk az ég felé, nem láttuk a stadion tetejét, akkora volt. Atyavilág, ha ez tele lesz, százezer néző előtt nem futhatunk bele egy öt-nullás zakóba. Hát, ez jött ki belőle!” – magyarázta Szabó József, aki nem kevesebb, mint 16 gólt rúgott a kupamenetelés során. És persze szó esett arról is, hogy amikor a Vidi repülője visszaért Ferihegyre, a Kossuth iskola teljes énekkara fogadta őket, no meg, hogy akkoriban 30 taxi volt Fehérváron, abból 28 taxival mentek fel a reptérre a szurkolók, majd az autópályán úgy jöttek haza a busszal, hogy körbevették őket az autók.

És lélekben ott volt ezen az esten Májer Lajos, a madridi gól szerzője is, aki sajnos már nem lehet közöttünk. Levetített régi interjújában felidézte, hogy amikor beértek Fehérvárra, azt gondolták, 2-300 ember várja majd őket a Velence Szállónál, ehhez képest 4-5000 szurkoló ordította a nevüket. A teraszról dobálták a mezeket, a nyakkendőket, hatalmas, kitörölhetetlen emlékkockák maradtak ezek. „Ezek a srácok kitörölték a szótárukból azt a szót, hogy feladom! A napi edzéseken is látszott ez, az ő alázatuk, szorgalmuk a mai magyar labdarúgás számára is példa kell, hogy legyen!” – egészítette ki a játékosok beszámolóit Hartányi Gábor, a csapat egykori pályaedzője.

 

 

Azurák Csaba, a tíz ével ezelőtt forgatott Videoton-film készítője videoüzenetben köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta, ma már tudjuk, jóval több volt mindez a meccsek sorozatánál: a szorgalom, az alázat, a győzni akarás és a barátság diadala volt az, amit a fiúk negyven évvel ezelőtt véghezvittek.

 

 

Az ünnepségnek beillő beszélgetés végén Szegő Krisztina a szervezők nevében köszönte meg a sorozatot, majd minden csapattag emlékpólót, illetve emléklapot vehetett át. A rendezvény hivatalos zárásaként Óházy Bálint, a Fehérvár FC sajtófőnöke köszönte meg a legendáknak, hogy ilyen szépen és méltón emlékezhettek meg a csapat UEFA-meneteléséről.

 

 

Aztán megkezdődött a közös fotózkodások, autogramkérések sora, a közönség pedig egyként harsogta: Szép volt fiúk, szép volt fiúk!

 

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

 

 

                                                                  - Vége -

 

Szöveg: Házi Péter

 

Fotó: Simon Erika