Varga Lajos 1935. július 20-án szültetett Ősküben, ahol édesapja református kántortanító volt. Az általános iskolát Sárbogárdon kezdte, majd a harmadik osztályt már Székesfehérváron, a Deák Ferenc utcában egykor – a mai Jáky technikum helyén - működő állami általános iskolában folytatta. Gyerekként élte át a második világháborút, mint mondta, emlékezetében élénken él, amikor 1944 szeptemberében a város felett megjelentek a repülőgépek, és megkezdődött a vasútállomást és környékét szinte teljesen elpusztító szőnyegbombázás. A négygyermekes család ekkor döntött úgy, hogy az Alap melletti Lenke-majorba, a nagyszülőkhöz költözik. A háború befejezését követően a 27 hónapos hadifogságból hazatérő édesapa először Sárbogárdon, majd ismét Székesfehérváron kapott állást.

 

 

Lajos bácsi a József Attila Gimnáziumban töltött középiskolás évekből többek között azt idézte fel, amikor a kollégiumból (mai megyei levéltár épülete) minden reggel rendezett sorokban énekelve vonultak át a Fő utcán az iskolába. Az érettségi megszerzése után az akkor már nyolcgyermekes család tagjaként egyik fiútestvérével közösen döntöttek a biztos megélhetést jelentő katonai pálya mellett. A főiskola elvégzését követően szolgált Budapesten, Vácon, majd 1962-ben, amikor megalakult az 5. Hadsereg Parancsnokság, már feleségével együtt érkezett vissza Székesfehérvárra.

 

 

„A frissen épült Ybl lakótelepen, még a tejüzem szomszédságában éltünk. A lakótelepen gumicsizmában jártunk, akkora volt a sár. A járdákat csak az építkezések befejezése után kezdték kialakítani.” – emlékszik vissza az ünnepelt. A házaspár nagy örömére a család egy fiúgyermekkel lett teljes, akit nagy szeretetben, odafigyeléssel neveltek fel. A három lányunoka érkezésével pedig még kerekebb és boldogabb lett a világuk. „Nagy öröm számomra az is, hogy ma már a kétéves dédunokámmal mindennap beszélgethetek az Interneten keresztül is.”

 

 

A köszöntésen nemcsak a múltról, hanem a tevékeny, programokban gazdag jelenről is mesélt az ünnepelt. Lajos bácsi vallja, a hosszú, teljes életnek - eddigi tapasztalata szerint – két biztos alapja van: „Az első, hogy sosem felejtsünk el levegőt venni. Nagyon fontos! A második a sport! Világ életemben mozogtam, középiskolásként a Vasasban kezdtem el röplabdázni, alapító tagja és játékosa voltam a város első NBI-es férfi röplabdacsapatának, amely ekkor már a Volán színeiben, 1971-ben lett első osztályú csapat. Ez az én egyik szerencsém, hogy örök életemben sportoltam. 36 éves koromig röplabdáztam, majd 80 éves koromig teniszeztem. Amikor úgy éreztem, hogy nekem egy kicsit nagy már a pálya, akkor áttértem a pingpongra, amit jó hat évig űztem.” És mai is tevékeny: gondozza a kertet, sportmérkőzésekre jár, találkozik a barátaival. A Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete és a Fejér Megyei Honvéd Nyugállományúak Székesfehérvári Klubjának tagjaként rendszeresen vesz részt a kirándulásokon, városi eseményeken. A klubban 85 éves koráig tisztségviselőként dolgozott, összefogta, koordinálta a szekciókat.

 

 

90. születésnapján Varga Lajost Székesfehérvár nevében Östör Annamária köszöntötte. Az önkormányzati képviselő jókívánságai kíséretében adta át az ajándékcsomagot és a miniszterelnök által aláírt oklevelet az ünnepeltnek, és kívánt jó egészséget, még sok-sok aktívan eltöltött évet az ünnepeltnek.

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

 

                                                                                  - Vége -

 

Szöveg: Csordás Csilla

 

Fotó: Bácskai Gergely