Az iszákosmentő missziós munka 19. század végén érkezett az Osztrák - Magyar Monarchia területére, Újvidékre, ahol egy iszákosságtól megszabadult iparos szolgálatának tekintette szenvedő embertársai számára Krisztus szabadító erejének és szeretetének hirdetését. Ebben az időben kezdődött meg Budapesten is a misszió, melynek keretén belül 1895-ben alakult meg a magyar Kékkereszt Egyesület. A politikai viharokat túlélve, a rendszerváltoztatás időszakában lendült fel ismét a Kékkereszt Egyesület munkája, majd önálló egyesületként 1993 óta tevékenykedik. A Dömösön található központ az ottani hitébresztő hitmélyítő munka számos férfit és nőt segített megszabadulni az alkohol terhétől, azonban mindvégig tudható volt, hogy a néhány hetes gyógyító programot utógondozó csoportok munkája kell, hogy kövesse, amelyek segítik és támogatják a rabságból szabadultat.

 

 

 

Egy ilyen utógondozó közösség a székesfehérvári csoport is, amely 1995-ben alakult, és ma már a Székesfehérvár Belvárosi Református Gyülekezet missziói feladataiban is helyet kapott. A Kékkereszt Iszákosmentő Misszió Székesfehérvári csoportja 30 éve kezdte meg munkáját és szombaton egy verssel, énekkel, az elmúlt három évtized emlékeit felidéző fotókkal, bizonyságtételekkel, Isten iránti hálával ünnepelték a csoport születésnapját. „Ne félj, kicsiny csapat…” énekelték a csoport tagjai, meghívott vendégeik a templomban tartott ünnepi alkalmon, ahol a város nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester emléklappal köszöntötte a közösséget. „Minden ember életében vannak szép, mosolygós, napsütéses, de vannak borús napok, amelyekben ott van a fájdalom, a szomorúság, a hiba, a bűn, mert emberek vagyunk. Fel kell azonban ismerni, hogy ezeket a terheket nem kell egyedül vinni a hátunkon, hanem van kihez odafordulni, aki segítséget és támogatást nyújt. A felismerést követően a bajba jutott nemcsak a közösség segítő szándékát, támogatását érzi, hanem itt a templomban, megtapasztalja azt, hogy az emberi erőnél sokkal nagyobb erő is ott van, amelyhez fordulhat. Én ezt a munkát szeretném megköszönni mindenkinek, aki ebben a csoportban, „kicsiny csapatban”, közösségben részt vett.” – zárta köszöntőjét a polgármester.

 

 

Nagy Krisztina, a csoport lelkésze újságírói kérdésre elmondta, hétfőnként 16.30 órától találkoznak az alkohol rabságából szabadultak és hozzátartozóik, hogy a szolgálatot támogatókkal együtt imádkozzanak, és Isten igéje körül ülve beszélgessenek minden napjaikról, harcaikról. A szombati ünnepi alkalom igehirdetéssel kezdődött, majd bizonyságtételekkel folytatódott és egy közösen elfogyasztott ebéddel, jó hangulatú beszélgetéssel zárult.

 

 

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.