„Sipos Jenő álma, a családi vállalkozásként indult kis cég ma már sokszáz embernek ad megélhetést. Ha körülnézünk a városban, vagy akár az ország más részein, sok helyütt láthatjuk a Fehér Cégcsoport kiváló műveit.” – kezdte köszöntőjét a MET Arénában megrendezett születésnapi ünnepségen Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, aki elsősorban a Szent István Király Múzeum Rendház épületének kiválóan sikerült felújítását emelte ki. Az egykori ciszterci rendház Vargha Tamás gyermekkorának idején még kollégiumként funkcionált, ma pedig egy gyönyörű és modern kiállítótérként működik, hála a Fehér Cégcsoportnak is. A másik, Székesfehérvár és az ország szempontjából is kiemelten fontos, s az ünnepelt családi céghez köthető beruházás a Köztársaság Mozi épületéből kialakított Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpont, amely méltó helyet biztosít az egykori bazilika építőköveinek. Vargha Tamás boldog születésnapot, s még sok-sok eredményes évet kívánt a cégcsoportnak, s minden dolgozójának.

 

 

A megjelenteket Székesfehérvár Önkormányzata nevében Mészáros Attila alpolgármester köszöntötte, kiemelve, hogy a harminc éve indult sikertörténet nem jött magától, rengeteg erő, hit, akarat és kitartás kellett, ami jellemezte Jenő bácsit, majd a Sipos fiúkat. „Egy építőipari cégnél fontos a gazdasági teljesítmény, de az is, miként formálják a városképet. Ha körbenézünk Székesfehérváron, lépten-nyomon láthatjuk a Fehér Ablak, a Fehérép lenyomatait: számtalan, általuk készített ablak tekint le ránk, de akár a felújított kosárlabdacsarnok is a cég munkáját dicséri. Hálásan köszönöm az elmúlt harminc évet, s azt az elhivatottságot, amellyel Péter és Tamás folytatták édesapjuk munkáját, s az elhivatott munkavállalókkal közösen építették tovább a céget. Kívánom, hogy harminc év múlva is sok-sok, hozzájuk köthető városképi szépségről tudjunk majd beszámolni!” – fogalmazott Székesfehérvár alpolgármestere, aki polgármesteri emléklapot adott át a cég két vezetőjének, Sipos Péternek és Sipos Tamásnak.

 

 

Radetzky Jenő, a Fejér Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke jóbarátként, kollégaként idézte fel Sipos Jenő alakját, majd arról beszélt, egész Európában többszáz éves hagyománya van, hogy apáról fiúra száll egy-egy cég. „Nekünk alig 30-40 év alatt kellett elérni, hogy családi kisvállalkozások erős, a helyi szolgáltatásokban részt venni képes, dinamikusan növekvő cégekké váljanak. A Fehér Ablak minden bizonnyal a legjobb példa erre, hiszen fejlődő vállalkozás, magyar tulajdonban van, és külön öröm, hogy soha nem akartak külföldi nevet felvenni, nem lettek White Windows vagy Alba Fenster.”

 

 

Az ünnepségen Sipos Péter, a cég egyik tulajdonosa, a Fehér Cégcsoport vezérigazgatója mutatta be röviden a vállalkozás fejlődését, azt sem rejtve véka alá, hogy a 90-es évek elején édesapjuk valójában kényszervállalkozóként alapította meg a mini vállalkozást: a rendszerváltáskor elveszítette az állását, s „ott volt a nyakán egy egyetemista meg egy középiskolás fiú, el kellett tartani valahogy a családot”. A gyártás, amely napi 5-6 ablakkal indult egy bérelt épületben – sok-sok átidegeskedett, álmatlan éjszaka után - sikeres történetté vált. Aztán 1999-ben létrejött a Fehér Alu Kft., majd a generálkivitelezési és építőipari feladatokat vállaló Fehérép Kft. is, 2007-ben pedig elindult a Fémipari Üzletág a Fehér Ablaknál, majd 2012-ben megalapították a Fehér Ajtó Kft-t.

 

 

 

„Az egyik legnagyobb kihívás, hogy mindezt megpróbáljuk továbbadni az alapító unokáinak. Bízom benne, hogy gyermekeink legalább egy része felkarolja majd szüleink harmadik gyermekét, s nevelik tovább a cégcsoportot, amelynek fejlődéséhez sok-sok csodálatos kollégánk tett és tesz hozzá a mindennapokban. Nem tudom elég jól kifejezni, megköszönni nekik mindezt!” – mondta Sipos Péter.

 

 

A Fehér Ablak Kft. fennállásnak 30. jubileumát köszöntő ünnepség műsorral és közös vacsorával folytatódott a MET Arénában.

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

 

                                                                          - Vége -

 

Szöveg: Házi Péter

Fotó: Bácskai Gergely