2026.03.27. 15:00
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2026. március 27. (péntek)
A Budapest-Bamako egy közös jótékonysági túra és verseny Budapesttől Bamakoig. A korai afrikai rallyk kalandját és hangulatát idéző futamon négy fehérvári csapat állt rajthoz 2026 januárjában. A Székesfehérvár színeiben induló HunGarian Caravan tagjai, Garamvölgyi Zoltán és Halmi István pénteken a Városházán számoltak be három és fél hetes útjukról, amely a kaland mellett az összetartozásról, az életről szólt.
Halmi István második alkalommal, Garamvölgyi Zoltán első alkalommal teljesítette a közel tízezer kilométeres távot, átszelve Afrikát, hogy eljussanak Sierra Leone fővárosába. „Nem volt könnyű, de végigmentünk, egy életre szóló tapasztalatot szerezve.” – összegezték egy mondatban útjukat. Mint mesélték, a legkörültekintőbb felkészültség ellenére is sok kihívással kellett szembenézniük, és amíg Európában a probléma megoldása az elsődleges cél, addig az afrikai országokban annak elkerülése. A több száz kilogramm adománnyal megpakolt autóra és utasaira mostoha terepviszonyok vártak: átvágtak dzsungelen, kő- és homoksivatagon, és bár István rutinjának köszönhetően egy nehezebb útszakaszt megkerülve megpróbáltak „előre menekülni”, a sierra leonei határ előtt nemsokkal visszafordultak, hiszen egy magyar csapat kért tőlük segítséget. Megküzdve a természettel, behúzták a bajba kerülteket a célba.
A több száz kilogrammos adományt, amelyet a város, a fehérváriak és a csapatot lelkesen támogató vállalkozók adtak össze, három helyszínen osztották szét. Mauritániában árva gyerekeket segítettek ruhaadományokkal, labdákkal. Szenegálban egy általános iskolába vittek oktatási eszközöket, konzerveket, tan- és sportszereket, telefonokat, laptopokat, Sierra Leonéba pedig sportszereket, tartós élelmiszert. A tárgyi adományok mellett érkezett pénzbeli felajánlásokkal a Szenegálban és Sierra Leonéban élő gyerekek tanulását támogatták – mesélte Zoltán, aki egyelőre még az utazás élményének feldolgozásánál tartva azt mondja, elég volt egyszer átélnie mindezt, de végül mosolyogva összenéztek barátjával, s így zárta a beszélgetést: „Soha nem mondd, hogy soha!”
„Afrikát az ember vagy elkerüli messziről, vagy beleszeret és visszamegy. Én így jártam. Ott olyan dolgokat lehet látni, amit máshol sehol. A kaland, az adományozás és ahogy az ember belenéz azokba a gyermeki szemekbe, belepillant a mindennapjaikba, átértékeli az életét.” - foglalta össze István, aki már Afrikában eldöntötte, két év múlva fiával és annak egy barátjával újra nekivág a nagy kalandnak.
A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.
Szöveg: Csordás Csilla
Fotó: Simon Erika; HunGarian Caravan
