Már szombaton kora reggel ballagási dalok énekhangja töltötte be a Belvárost, tömött sorokban érkeztek a végzős osztályok a Városház térre, Székesfehérvár közös ballagási ünnepségére, melynek kezdetén Zsigmond Lala, Sári Attila és a Stringers Vonósegyüttes a jelenlévő végzősök közreműködésével elénekelte a Himnuszt, majd Schneider-Zaj Ákos, a XVI. Fehérvári Versünnep győztese szavalta el Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk című versét.

 

A végzős osztályokat Székesfehérvár nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte, aki elmondta, az idei évben 21 iskola 85 osztályának rekordszámú, 2068 diákja búcsúzik a középiskolától. Felidézte, hogy a jelenlévő szülők, tanárok közül sokan ugyanitt álltak annak idején a főtéren a hagyományos városi ballagáson. „Ennek a hagyománynak szép pillanata, amikor az iskolák képviselői rákötik a ballagó diákokat jelképező szalagokat a város hivatalos zászlajára. Ezután a zászló visszakerül a polgármester irodájába, és a következő esztendő rendezvényeire ezekkel a szalagokkal együtt visszük, büszkén hirdetve, hogy Székesfehérvár diákváros, és próbál mindent megtenni azért, hogy a fiatalok jól érezzék magukat itt. De Székesfehérvár is rengeteget kapott a fiataloktól: többek között jó hangulatot, elég csak a néhány nappal ezelőtti Bolondballagásra, az iskolai ünnepségekre, a Versünnepre, vagy éppen a Fezen hangulatára gondolni. Az elmúlt években sok mindent adtatok ennek a városnak, köszönjük nektek. Egyúttal bízom benne, hogy ti is szép emlékekkel léptek tovább életetek következő szakaszába.” – fogalmazott a városvezető, aki útravalónak három kérést tolmácsolt a végzősök felé: „Az első, soha ne felejtsétek el, hogy ez a város mindig az otthonotok marad, mert szeret benneteket és próbált minden megadni az iskolák, a tanárok és a szülők segítségével, hogy felkészítsen titeket a nagybetűs életre. Bízom benne, hogy akiket máshova sodor az élet, egyszer majd visszatérnek Székesfehérvárra. A második, hogy ne feledkezzetek meg azokról az emberi kapcsolatokról, barátságokról, amik most benneteket összekötnek. Higgyétek el, ezek évtizedek múltán is értékesek lesznek. A harmadik pedig, ami dalban úgy szól, hogy miért félnénk, miért élnék, ha nem egy álomért? Én azt kívánom, hogy ezt az álmot találjátok meg, érjétek el és legyen nagyon boldog felnőtt korotok. Foglalkozzatok azzal, ami igazán fontos a számotokra. Hajrá, fehérvári fiatalok.”

 

A ballagó diákok nevében Szücs Boglárka, a Székesfehérvári Szent Imre Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda végzős diákja búcsúzott. „Székesfehérvári fiatalok, ez a pillanat most a miénk! Van idő a visszatekintésre, az emlékek megidézésére. Életünk egyik legmeghatározóbb időszakát, a középiskolás éveinket töltöttük itt. Székesfehérvár a lelki és a szellemi otthonunk, mindig össze fog kötni bennünket.” – fogalmazott, majd megköszönte a városvezetésnek a sok programlehetőséget, amik összekovácsolták őket, a tanároknak az elhivatott munkát, amivel türelemre, kitartásra neveltek, és arra, hogy hibázni szabad, hiszen abból tanulhatnak igazán, és a szülői támogatást. „Új kezdetek állnak előttünk. Fontos, hogy merjünk lépni, merjünk hibázni. Legyen bátorságunk önmagunk lenni egy olyan világban, amely gyakran próbál másokká formálni bennünket. Ne felejtsük el, honnan jöttünk. Ne felejtsük el ezt a várost, iskolánkat, és ami a legfontosabb, egymást. Mert bármerre is visz az élet, egy darab belőlünk mindig itt marad. Ma búcsúzunk, de ez a búcsú nem végleges. Most kinyílik előttünk egy kapu, és amikor kilépünk rajta, vigyük magunkkal mindazt, amit ez idő alatt kaptunk. A tudást, az élményeket, az emberi kapcsolatokat és a hitet abban, hogy képesek vagyunk alakítani a saját sorsunkat. Legnagyobb cél pedig itt e földi létben ember lenni mindig, minden körülményben - Arany János gondolata erkölcsi iránytűként mutassa nekünk az utat az elkövetkezendő napokban és életünk további szakaszában is.”

 

A rendezvény végén, szép hagyományként az iskolák végzős diákjainak képviselői emlékszalagot kötöttek Székesfehérvár zászlajára, s közben Zsigmond Lala adta elő a Republic Ezt a földet választottam című dalát, majd az ünnepség a Szózat közös éneklésével zárult.

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

Szöveg: Csik Tamás

Fotó: Simon Erika