Ez az ünnepség és az itt jelenlévők személye jól kifejezi azt, amiről a mai nap szól: habár lehetnek vitáink, lehetnek olyan témák, amelyekben esetleg máshogy látjuk a világot, de kell, hogy találjunk olyan ügyeket is, amelyek mellett közösen tudunk kiállni. A nemzeti együvé tartozás napja ilyen: a nemzet tragédiája ellenére ma mégis létezünk, magyarul beszélünk, itt vagyunk Európa közepén európai és magyar értékeinkkel.” – köszöntötte a megjelenteket dr. Cser-Palkovics András polgármester a Városháza kistanácstermében tartott csütörtöki ünnepségen, amelyen megjelent többek között Csiszár Béla, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke, valamint a város alpolgármesterei és önkormányzati képviselői is.

 

 

 

Székesfehérvár polgármestere felidézte azokat a szívbe markoló mondatokat, amelyeket két magyar ajkú, külföldi állampolgárságú idős asszony honosítási eskütételén hallott. Az egyikük így fogalmazott: „Hatvan éve várok erre!”, a másik pedig ezt mondta: „Most már nyugodtan halok meg!” „Ebben a két mondatban minden benne van. Ez az az üzenet, amely minden korszakban irányt mutat számunkra!” – tette hozzá dr. Cser-Palkovics András. Amint a polgármester hangsúlyozta, az ellenzéki kezdeményezésre, a város által alapított „Székesfehérvár a Kárpát-medencei Együttműködésért” díj immár negyedik alkalommal talált gazdára. Olyan emberek kapják ezt az elismerést, akik a határon túli magyarokért, magyar közösségekért tesznek, valamint erősítik a kapcsolatot a nemzet történelmi fővárosa és a nemzet egésze között.

 

 

 

Az idei díjat Kű Lajos olimpiai ezüstérmes labdarugó (1972, München), az Aranycsapat Alapítvány létrehozója, kuratóriumi elnöke vehette át a város polgármesterétől. Amint a méltatásban elhangzott, az 1948-ban Székesfehérváron született, egykori profi labdarúgó Székesfehérvár civil közösségi életének szerves része. Közreműködésével került városunkba Melocco Miklós Olimpiai Emlékműve, ahol azóta is rendszeresen megemlékeznek a még köztünk élő, egykori olimpiai, világ- és Európa-bajnok sportolókról, sőt új köztéri alkotásokkal is folyamatosan gazdagodik a Bregyó közi terület. Kű Lajos 2002-ben hozta létre az Aranycsapat Alapítványt (hivatalosan Aranycsapat a Kárpát-medencei Fiatalok Sportjáért Alapítvány), amelynek elnökeként meghirdette a Kárpát-medence diáksportjának felemeléséért indított mozgalmat. A Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság mára a határon belüli és túli magyar ifjúságot megszólító sportrendezvénnyé vált, amelynek keretében nagy hangsúlyt fektetnek a nemzeti hagyományok ápolására. Kű Lajos kezdeményezése eredetileg elsősorban labdarúgó-bajnokságként indult, ám a repertoár fokozatosan bővült, így a Kárpát-medence fiataljai több esetben asztalitenisz, birkózás, kézilabda sportágakban is összemérhették tudásukat, sőt egy ideje kulturális, történelmi vetélkedők is kapcsolódnak a sporteseményekhez.

 

 

 

„Se többet, se kevesebbet nem teszünk ezekkel a versenyekkel, mint nemzetegyesítést, mégpedig hittel, sporttal és kultúrával. A sport fantasztikus dolgokra képes, óriási kapocs közösség és közösség között!” – mondta az átadó ünnepségen Kű Lajos, aki többek között felidézte első A-válogatottbeli mérkőzését is: 1972. május 14-én Bukarestben, Románia ellen, az Európa-bajnoki selejtezősorozat negyeddöntős párharcának első mérkőzésén léphetett először pályára a nagy csapatban. A meccs előtt – emlékezett vissza a díjazott – székely emberek keresték fel a csapatot, s arra bíztatták őket, mindenképpen nyerniük kell Romániában, mert 2,5 millió erdélyi magyar drukkol a csapat sikeréért. Bár a találkozó döntetlennel zárult, a magyar válogatott végül kivívta a részvételt az 1972-es belgiumi Európa-bajnokság négyes döntőjére. A fiatal labdarúgó pedig megfogadta, egész életében szolgálni és segíteni fogja a magyarságot, s erősíteni a nemzeti összetartozást. Az ünnepségen természetesen számos más, korabeli anekdota is elhangzott, majd a megjelentek személyesen is gratuláltak a díjazottnak.

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

 

 

                                                                      - Vége -

 

Szöveg: Házi Péter

 

Fotó: Simon Erika