„Gyakorlatilag körülbelül öt éve folyamatosan aszály van Fehérváron.” – szembesít rögtön a valósággal Kenyeres Dániel belvízrendező mérnök, a Városgondnokság vízügyi szakembere. „Ez azt jelenti, hogy több száz milliméter csapadék hiányzik. Az idei év ráadásul azért is rendkívül nehéz, mert a tavaszunk is teljesen száraz volt, így a téli tartalékok nélkül indultunk neki a nyárnak.”

 

 

 

A korábbi évtizedek mérnöki logikája – miszerint a hirtelen leeső esővizet a lehető leggyorsabban el kell vezetni a városból – mára teljesen elavulttá vált. A hangsúly átkerült a vízgazdálkodásra és a megtartásra. A Gugásvölgyi tározónál például korábban folyamatos, minimális átfolyást biztosítottak a csatornák felé, ám ezt a rendszert most átalakították, hogy a vizet bent tartsák a tározóban, a múlt heti, kisebb esőnél sikerült is 25 cm-es vízoszlopot megfogni a 6,5 hektáros területen.

 

 

 

A Városgondnokság már január-februárban elkezdett vizet tárolni, amint látszott, hogy a szokásos tavaszi csapadék nem érkezik meg, így a városi tavak jelenleg üzemi vízszinten állnak. Hogy meddig, azt persze senki nem tudja, de a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól már hivatalos figyelmeztetés is érkezett a Városgondnoksághoz: június elsejével leállították a vízkiadást a Fehérvárcsurgói tározóból. Ez azt jelenti, hogy a fehérvári tavak friss vízutánpótlására mostantól kizárólag rendkívüli esetekben van lehetőség.

 

 

 

Meleg időszakban a sekélyebb tavak vízszintje naponta körülbelül egy centimétert süllyed. A Bregyón és a Csónakázó-tónál vannak helyek, ahol az átlagmélység már most sem éri el az egy métert.

 

 

 

A legnagyobb feladatot most a halállomány védelme jelenti. Ahol van kiépített áramvételi lehetőség (a Bregyón, a Csónakázó-tavon és a Palotavárosi északi tavon), folyamatosan mennek a levegőztető berendezések, hogy oxigénnel lássák el a vizet. Az algásodás a legkorábbi és legérzékenyebb jel arra, hogy baj van: a felmelegedő, kevés vízmennyiségnél ez gyorsan kialakul, a kékalgák pedig halpusztulást okozhatnak. „Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezt elkerüljük." – mondja Kenyeres Dániel.

 

 

 

 

„A Sóstó központi része, a 26 hektáros Északi-tó szerencsére jelenleg biztonságban van.” – magyarázza Csete Gábor, a Városgondnokság természetvédelmi vezetője. „A nyolc évvel ezelőtti revitalizáció során kiépített, a városi szennyvíztisztítóból érkező, ultratisztított szennyvíz-utánpótlás most az egyetlen stabil forrásunk, ami életben tartja a medret. Ha ez nincs, az Északi-tó már szárazon állna.”

 

A Sóstó azonban nem csak ebből a nagy, nyílt vízből áll. A területen található kisebb vizes élőhelyek, az úgynevezett kubikgödrök, az összekötő csatornák és a Déli-meder jelenleg teljesen kiszáradtak. Ez komoly csapás az itteni kétéltű- és madárvilágnak, amelyek a fészkelő- és táplálkozóhelyeik elvesztése miatt kénytelenek a megmaradt, szűkös vizes területekre zsúfolódni.

 

 

 

A tartós szárazság a városképet is jelentősen átalakítja. Homoki László kertészmérnök, a kertészeti divízió vezetője rámutatott: ha visszatekintünk egy tizenöt évvel ezelőtti Fehérvárra, teljesen más növények uralták a parkokat. Az elmúlt három év drasztikus aszályai után azonban a szakmának újra kellett gondolnia, mi maradhat életben a közterületeken, és mi az, aminek az elengedésére kényszerülünk.

 

 

 

 

A leglátványosabb változás a virágágyásokat érinti. „Korábban körülbelül 90 ezer egynyári dísznövénypalántát ültettünk ki a városban májusban, idén pontosan a felét, 45 ezret.” – mondja a kertészmérnök. Az ok egyszerű: az egynyári virágok elképesztő mennyiségű vizet igényelnek, öntözőkapacitás nélkül pedig napok alatt tönkremennének a betonrengetegben. Helyettük érkeztek a szárazságtűrőbb évelők víztakarékos, automata öntözőrendszerrel és talajtakarással. Mulcsként nagyon nagy területeken a faápolási munkák során keletkező fadarálékot használják a Városgondokság munkatársai, ami egyszerre óvja a kiszáradástól a talajt és még táplálja is, illetve csökkenti a gyomosodást.

 

 

 

Minden zöldfelület számít jelenleg egy városon belül – állítja Csete Gábor. Egy-két éve Székesfehérvár is az ökoszisztéma-szolgáltatások felé fordul. Ennek első példái a városban már látható Miyawaki-erdő és a speciálisan kialakított esőkert, amelyek képesek a hirtelen lezúduló csapadékot helyben megtartani és lassan beszívni. De ide tartozik a mostanában ismét nagy visszhangot kapó kaszálás kérdése is.

 

 

 

 

„Muszáj megértenünk, hogy a tövig nyírt gyep, a 'golfpálya-effektus' a jelenlegi klíma mellett működésképtelen.” – magyarázza Csete Gábor. „A sűrűn és alacsonyra vágott fűfelület alatt a talaj pillanatok alatt betonkeménységűre sül, és lényegében egy biológiai sivatagot hozunk létre.” Egy tövig nyírt fűfelület és egy magasabbra hagyott, természetközeli gyep talajhőmérséklete között közel 20 Celsius-fokos különbség van. A magasabb növényzet leárnyékolja saját magát, megtartja a hajnali párát és védi a talajban lévő mikroorganizmusokat.

 

 

 

A lakossági bejelentések, elsősorban a toklász nagyszámú jelenléte hatására hétfőtől ismét elindultak a fűnyírótraktorok, de a munka során az klímaváltozást is igyekeznek szem előtt tartani – mondta Homoki László. „A gépeket a lehető legmagasabb vágási fokozatra, egységesen 8 centiméteres magasságra állítjuk be. Ez az a szint, ami esztétikailag már rendezett összképet ad, a toklász-veszélyt is elhárítja, de a fű még elég magas marad ahhoz, hogy ne égjen ki azonnal a terület.” Újdonságként a fák közvetlen tövében és a törzsek körül továbbra is érintetlenül hagyják a magasabb aljnövényzetet, hogy ezzel is védjék a fák gyökérzetét a kiszáradástól.

 

 

 

 

“Az embernek muszáj átkapcsolni a gondolkodását, nagyon muszáj kilépni a komfortzónáinkból annak érdekében, hogy ezeket a folyamatokat mi magunk tudjuk mérsékelni.” -nyomatékosítja Csete Gábor.

 

 

 

Otthon is érdemes megfogadni a szakemberek praktikáit: a mulcsozást, a komposztálást, az esővízgyűjtést és a sokkal ritkább kaszálást, hogy az egyre hosszabbra nyúló nyarakat minél zöldebb, minél élhetőbb Székesfehérváron tölthessük.

 

 

 

- Vége -

 

Szöveg és videó: Fejér Tamás

 

Fotó: Bácskai Gergely