A Donát-tisztelet Székesfehérváron is XVIII. századi eredetű. Öreghegyre, a város középkor óta művelt szőlőhegyének legmagasabb pontjára 1733-ban építették a Donát-kápolnát a szőlőművelő polgárság kérelmére. A második világháborúban megsemmisült kápolnát a rendszerváltást követően építették újjá és felelevenítették az augusztus eleji Donát-búcsúk évszázados hagyományát, ami azóta is él.

 

Ha Isten áldása nincsen az életünkön, az emberi munka hiábavaló. A város legmagasabb pontján emelkedjék fel a szívünk Istenhez, kérjük áldását munkánkra, családunkra, városunkra és egész Magyarországra - köszöntötte a híveket Ugrits Tamás, a Székesfehérvár-Öreghegy Magyarok Nagyasszonya Plébánia plébánosa.

 

Az egyházi ünnepek tekintetében augusztus - Fehérváron különösen - egy olyan időszak, amely sokféle, kegyelmekkel gazdag eseményt hoz az életünkbe. Ez az időszak mindig itt kezdődik a Donát kápolnánál, a város legmagasabb pontjánál - mondta Spányi Antal megyéspüspök.

 

Szentbeszédében felidézte Keresztelő Szent János vértanúságát, és azt, hogy Jézus öt kenyérrel és két hallal megáldotta és jóllakatta az ötezer fős sokaságot, majd tizenkét kosár maradékot is összegyűjtöttek. A csoda Isten gondviselő szeretetét és Jézus életet adó bőségét hirdeti.

 

"Ez a régi, ősi evangéliumi tapasztalat ott élt az emberek szívében és a lelkében. Azok lelkében is ott élt, akik itt ezen a hegyen szőlőt ültettek, gondozták, vállalták a szőlőművesek nehéz, fárasztó és bizonyos értelemben rizikós munkáját, mert bíztak Istenben. Sokszor kulcsolták imára a kezüket, ahogy jöttek a hegyre és kezdték a munkát, ahogy a munkájuk végzése közben talán égette őket a nap. Aggódtak, hogy lesz-e elegendő eső, vajon a különböző betegségek elkerülik-e majd a szőlőt, amelyet olyan nagy szeretettel és gonddal őriznek. Amit ők a természettől megismertek, amit szívükben, lelkükben hordoztak nemzedékről-nemzedékre, az vajon eljutott-e hozzánk is?

 

Amikor éljük a napjainkat, sokféle aggodalom és sokféle bizonytalanság, félelem, sokféle különös érzés fogalmazódik meg mindannyiunkban. Látjuk, hogy a bajok jönnek. Itt vagyunk, aggódunk, lesz-e és meddig áramunk? Mi lesz azokkal az energiaforrásokkal, amelyeket a földből nyerünk. Az ember ilyenkor aggódik és bizonytalan lesz. De vajon eszébe jut-e az, hogy tud imádkozni?

 

Ami aggodalommal tölti el az életünket, azt valahogyan Istenre is bízhatjuk. Ez nem azt jelenti, hogy tehetünk, amit akarunk, hogy nem kell felelősen döntenünk, gondoskodnunk arról, hogy milyen mennyiségben használunk különböző energiát, de bízhatunk Istenben. Ha megtesszük, amit tennünk kell, akkor Isten biztos megadja a segítséget. Ahogyan a szőlőben dolgozó emberek is biztos mondták, emberé a munka, Istené az áldás. És ezt az áldást biztos megtapasztalták sokszor. Mi is megtapasztalhatjuk gondjainkban, bajainkban, bizonytalanságainkban, aggodalmainkban, mert Isten, nem hagy magunkra bennünket, pontosan tudja, hogy mire van szükségünk, miért vagyunk felelősek, mire van szükségünk. Isten szeretete mindig konkrét tettekben mutatkozik meg. Nem biztos, hogy pontosan úgy, ahogy azt elgondoljuk, nem biztos, hogy pontosan olyan formában, ahogy azt talán az imádságunkban megfogalmazzuk, de jót akar nekünk, és az életünket jó irányba mozdítja, hogy szülessen meg bennünk a jó és vigye előre ennek a világnak a dolgait."

 

A Donát kápolna búcsúján Fehérvár polgármestere Cser-Palkovics András mellett Róth Péter és Östör Annamária öreghegyi önkormányzati képviselők is ott voltak.

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

Szöveg: Bácskai Gergely

Fotó: Ostorházi Helga