A LÁRKE és a Videoton FC Fehérvár között egy, a Vidi Múzeum megtekintésével és stadiontúrával egybekötött korábbi látogatással kezdődött a kapcsolat, ahol Szabó József egykori válogatott labdarúgó, illetve Óházy Bálint sajtófőnök kalauzolta az érkezőket. Ezen a találkozón merült fel, hogy a mintegy 400 fiatalnak edzési lehetőséget biztosító klubnál szívesen tartana érzékenyítő foglalkozást az egyesület. Az ötlethez a sportklub örömmel társult, s az elinduló együttműködésnek köszönhetően a kísérőikkel érkező látássérültek a pálya széléről élhették át a focisták bemelegítését, akikkel akár pacsizhattak is, miközben a kísérők „közvetítették” a pályán zajló eseményeket. A legutóbbi meccsen pedig már egy jóval nagyobb csoportnyi látássérült ember vett részt, akik az egyik páholyból követték a közvetítést.

 

 

A Videoton FCF esélyegyenlőségi törekvései közé jól illett a szerdai érzékenyítő program is, amelyet a Látás Hónapjához és a Fehér Bot Nemzetközi Napjához kapcsolódva szervezett meg a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete. A „Más szemmel – Másképp érzékeljük a világot” című szemléletformáló program során a klub U19, U16 és U14 leány focistái – közel negyven sportoló – három állomáson ismerkedtek a látássérült emberek mindennapjaival, az előttük álló kihívásokkal, valamint az őket segítő eszközökkel.

 

 

A legnépszerűbb „állomás” talán Zoltán, a vakvezető labrador volt, akinek életéről gazdája, Darkó Dorottya Zsuzsanna mesélt a sportolóknak. A résztvevők megtudhatták, miért éppen ezeket az ebeket választják a különleges feladatra. Nyugodt, kiegyensúlyozott természetüknek, alkalmazkodóképességüknek köszönhetően jól viselik, hogy a nevelés, kiképzés során több alkalommal is gazdát váltanak. Mire eljutnak a látássérült gazdájukhoz, legalább három különböző ember mellett élnek, és mindegyikükhöz képesek kötődni. Ez a sok váltás más kutyafajták számára jóval nagyobb megterhelést jelenthet, a labradorok azonban természetükből adódóan könnyebben alkalmazkodnak az új helyzetekhez és az új gazdához. Ahogy Zozót elengedte a gazdája, egyből végignyalogatta a teljes sportolói gárdát, majd heves farokcsóválással mutatta: tessék kérem simogatni!

 

 

A szemléletformáló program második állomásán a lányok Jakab Szilárd látássérült informatikus, valamint Török Mariann és Lengyel Kitti vezetésével megismerhették a Braille-írás világát, megtanulhatták leírni a nevüket ezekkel a tapintható, kézzel olvasható betűkkel, de kipróbálhatták a nem látóknak készült sakkot is. Ennél a játéknál a fekete bábuk fején egy dudor van, így a játékosok tapogatással mérik fel a pillanatnyi erőviszonyokat, s lendülnek támadásba vagy éppen húzódnak vissza védekezésbe. A fiatalok kipróbálták a Ki nevet a végén társasjátékot is, ahol minden színhez megfelelő alakú bábú társul, majd bekötött szemmel kellett párkeresőt játszaniuk.

 

 

A harmadik teremben a látássérültek életét segítő okoseszközöket próbálták ki a résztvevők, így például a beszélő lázmérővel és a vérnyomás aktuális adatait pontosan közlő mérőeszközzel is megismerkedtek.

 

 

A program elsődleges célja az volt, hogy a fiatalok ne csupán új ismereteket szerezzenek, hanem saját élményeiken keresztül ismerjék fel az elfogadás, az akadálymentesség és az egymás iránti figyelem jelentőségét. A foglalkozás végére a fiatalok a látássérültek mindennapjairól valóban sok új dolgot tudtak meg és arról is képet kaptak, hogy az ilyen nehézséggel élők számára sokszor egészen más jelentéssel bírnak a hétköznapi helyzetek, és hogy egy kis odafigyeléssel ők is érdemben tehetnek azért, hogy ezek a helyzetek a látássérültek számára könnyebbé váljanak.

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

 

 

                                                                       - Vége -

 

Szöveg: Házi Péter

 

Fotó: Simon Erika