A forradalom évében, 1956-ban Zalaegerszegen született Farkas Sándor már sikeres, a ZTE-vel kétszeres bajnok edzőként érkezett ’97-ben Székesfehérvárra, hogy beteljesítse a sok évtizedes álmot: kosárlabda bajnoki címet nyerjen a városnak. A szurkolók által csak „Zala Gyöngyének” becézett kiváló szakember minden előzetes várakozást felülmúlt, az ezredfordulóig zsinórban három bajnoki címet és két kupagyőzelmet nyert az Albával. Ő volt az első kosárlabdaedző Magyarországon, aki a férfi és a női első osztályban is bajnok lett a csapataival, dolgozott a magyar női válogatott szövetségi kapitányaként, jelenleg pedig boldog nagypapa és az Alba Fehérvár utánpótlásában tevékenykedik.

 

Farkas Sándort 70. születésnapja alkalmából dr. Cser-Palkovics András köszöntötte a Városházán. A polgármester megköszönte a mesteredzőnek mindazt, amit az elmúlt évtizedekben a városért, a fehérvári kosárlabdáért és a fiatalok neveléséért tett. Az oldott hangulatú beszélgetés során szóba kerültek az ezredforduló sikerei, az abban oroszlánrészt játszó klubvezetők, kollégák és barátok, valamint a legemlékezetesebb sztorik is.

 

„A család mellett az életemet nagyban meghatározták a zalaegerszegi grundon töltött gyermekévek, ahol nem csak meghatározó barátságok köttettek, de minden csibészséget is magunkra szedtünk és megtanultunk egymástól. A későbbiekben pedig szerencsémre olyan pedagógusok és tanárok voltak az életemben, akiktől rengeteg tanultam mind szakmailag, mind emberileg.” – idézte fel a kezdeteket Farkas Sándor, aki hangsúlyozta, hogy a sikereit nem egyedül érte el, az minden esetben csapatmunka eredménye volt. „Ahogy Kipling A dzsungel könyvében írta, ’mert a falka ereje a farkas, és a farkas ereje a falka’.” – árulta el a győzelem receptjét hamiskás mosollyal a mesteredző, akinek nemrég megszületett Rózika nevű unokája, így ideje jó részét az ő kényeztetésének szenteli.

 

A jó hangulatú köszöntésen részt vett Mészáros Attila és Horváth Miklós Csaba alpolgármester is.

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

Szöveg: Csik Tamás

Fotó: Simon Erika