„A Szent István Király Múzeum az elmúlt évtizedekben több, uralkodókhoz kapcsolódó kiállításnak is otthont adott. Ezek a királyok erősen kötődnek a városhoz: valamennyit itt koronázták, itt hoztak törvényt, s voltak, akiket itt is temettek el.” – kezdte köszöntőjét Pokrovenszki Krisztián. A Múzeum főigazgatója hangsúlyozta, Székesfehérvár gazdag történelme is kötelezi az intézményt, hogy a jeles évfordulók alkalmával tisztelegjen történelmünk nagyjai előtt. A Szent István Király Múzeum ezért hívta életre a Lovagok napját, a Szent István Kupát, indította el a Lovagi Akadémiát, és ennek jegyében folytatja a Nemzeti Emlékhely - Középkori Romkert területén a feltárásokat. Pokrovenszki Krisztián felidézte, a 700 évvel ezelőtt született I. Lajos lovagkirályt 16 évesen koronázták meg Székesfehérváron. Élete végén nem csak őt temették itt el, hanem az általa alapított családi kápolnában helyzeték örök nyugalomra édesapját, Károly Róbertet és Katalin hercegnőt is. A múzeum főigazgatója megköszönte Székesfehérvár Önkormányzatának anyagi támogatását, illetve a restaurátorok és a múzeum más közreműködő szakembereinek munkáját is.

 

 

 

„Ha a nemzeti történelmünk iránt érdeklődőket szólítunk meg azzal a kérdéssel, mikor szerettek volna élni, bizonyára sokan választják 1848, a reformkor vagy a honfoglalás időszaka mellett az Anjouk, kifejezetten Nagy Lajos korát. Közös emlékezetünkben ez a korszak azt a soha vissza nem térő pillanatot idézi meg, amikor a népek tengerében a létért küzdő kis nép európai nagyhatalom volt. Dinasztikus kapcsolatai tekintélyt sugároztak, a gazdasági prosperitás pedig tartós társadalmi békét, élénk kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat jelentett.” – mutatott rá beszédében Dr. Kalla Zsuzsa, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium Közgyűjteményekért és Örökségvédelemért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára. Felidézte, hogy az uralkodó alakja a nemzeti romantika legkiválóbb szerzőinek nyomán nyerte el azt a karaktert, ami alapján kapta a „nagy” jelzőt. Feddhetetlen jellemű lovagkirály, sikeres hadjáratok és katonai dicsőség, a trónt rendkívül hosszú ideig megtartani képes vezető kvalitásai fonják köré az öröklét babérkoszorúját. Arról is beszélt, hogy amíg Nyugat-Európát a 100 éves háború pusztította, a Magyar Királyságban négy évtizedig nem volt belső háború. A lakatlan vidékek benépesültek, a városok gyarapodtak, a bányák aranyából gazdagodni, szépülni tudott az ország, 1367-ben pedig Pécsett megnyílt az ország első egyeteme. Ugyanakkor – mint a helyettes államtitkár hozzátette – Nagy Lajosról is maradtak fent kevésbé magasztos történetek, így uralkodása történetéhez az elvitathatatlan sikerek mellett hozzátartozik Nápoly ostroma, a hadjáratok súlyos ára és a zsidó közösségek kudarcos keresztény hitre térítési kísérlete is. Dr. Kalla Zsuzsa beszédének végén megköszönte Székesfehérvár Önkormányzatának a kiállítás megrendezéséhez nyújtott segítségét, valamint a tíz hazai múzeumnak, illetve levéltárnak, hogy a különleges tárgyak kölcsönadásával lehetővé tették, hogy a korszak egy átfogó kiállítás keretében elevenedhessen meg a látogatók előtt, mégpedig a legjobb helyen: Székesfehérváron, ahol Nagy Lajost megkoronázták és ahol eltemették.

 

 

 

A megnyitó végén a tárlat kurátora, Belegrai Tamás, a múzeum régészeti, örökségvédelmi és tudományos főosztályának vezetője, a kiállítás kurátora adta át a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Székesfehérvári Csoportja által Nagy Lajos emlékére vert érmét, valamint a Noé-hegyi Szent István Borrend által az alkalomra felajánlott agárdi chardonnay-t a helyettes államtitkárnak és a múzeum főigazgatójának.

 

 

 

Az ünnepséget követően a meghívottak kurátori tárlatvezetés keretében ismerkedhettek meg a kiállítással, amely öt nagy tematikai egységre bontva mutatja be a korszakot. Az „Egy dinasztia csúcsa – Nagy Lajos 700” című kiállítás 2027. április 30-ig látogatható a Szent István Király Múzeum Rendház épületében, a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak!

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

 

 

                                                                                        - Vége -

 

Szöveg: Házi Péter

 

Fotó: Kiss László