Megemlékezést tartottak a katyńi áldozatok tiszteletére ma délután Székesfehérváron. A Jávor Ottó téri Katyń keresztnél rendezett eseményen – melyen részt vett többek között Vargha Tamás államtitkár és dr. Cser-Palkovics András polgármester – beszédek hangzottak el a lengyel nép nemzeti tragédiájáról, és arról, hogy a magyarok ma is osztoznak a lengyelek fájdalmában. A cisztercis diákok közreműködésével rendezett eseményt néma koszorúzás zárta.

Székesfehérvár és Fejér megye hosszú évtizedekre visszanyúló testvérkapcsolatokat ápol a lengyelországi Opole várossal, illetve Opole vajdasággal. A kapcsolatok, valamint a két nép közötti kölcsönös megértés és tisztelet adta az alapját annak, hogy 2012. márciusában a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség kezdeményezésére, Székesfehérvár önkormányzatának támogatásával felavatták a Katyń emlékkeresztet. Horváth János szobrászművész alkotása annak a csaknem 22.000 lengyel értelmiséginek, tiszteknek és tisztségviselőknek állít emléket, akiket 1940 tavaszán, a Katyń környéki erdőkben végeztek ki, és rejtettek jeltelen tömegsírokba az orosz csapatok. A tömeggyilkosságokat és az áldozatok eltüntetését nagy titokban hajtották végre. A katyńi vérengzés lett a lengyel nép legnagyobb és legfájóbb nemzeti tragédiája.

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata ma délután a Katyń keresztnél rendezett megemlékezést, melyen részt vett Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, dr. Cser-Palkovics András polgármester, Dr. Horváth Miklósné önkormányzati képviselő, Bobory Zoltán, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnöke, illetve a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat és a székesfehérvári lengyel közösség számos tagja.

A Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai katonadalokat adtak elő, majd Bobory Zoltán mondott beszédet, melyben elhangzott: „…sok irodalmi alkotás fog szólni a lengyelek eleven sebéről, olyan, ami ennél a keresztnél érzett fájdalom és együttérzés élményéből születik. Gazdagabbak lettünk azzal a lehetőséggel, hogy itt kifejezhetjük szeretetünket, testvériségünket, a sorsközösségünk okozta együttérzésünket ezzel a nagyszerű nemzettel. Hiszem azt is, hogy ezek az évente sokszor, többször előforduló emlékezések, találkozások, koszorúzások egyre több barátságot szülnek majd személyeknek is és a közösségünknek is.”

Maklári Éva szavalata után Székesfehérvár polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. Dr. Cser-Palkovics András többek között a magyar – lengyel nép közötti kapcsolat fontosságáról szólt:„Számos jó együttműködés van népek és nemzetek között, de a magyarok és lengyelek esetében többről, kivételes barátságról van szó, ami kuriózumnak számít a világban. A barátság az emberek életében azt jelenti, hogy örömben és tragédiában is egymás mellett állnak és osztozni kívánnak. A magyar és a lengyel nép jóban és rosszban is osztozott, osztozik, és – remélem, hogy még hosszú ideig – osztozni is fog…..A Katyń emlékkereszt felállításában annak lehetőségét láttuk meg, hogy nemcsak az örömben, hanem a bánatban is találjuk meg egymást, és legyen egy hely, ahol emlékezhetünk a lengyel hazafik hősiességére.”

Szintén részt vett az eseményen Andrzej Straszewski, a Klub Polonia elnöke, aki arra emlékeztetett, hogy Katyń a tragikus, barbár népirtások, az embertelenség és a tiszteletlenség jelképe, melyet a magyarok sem felednek:„Katyń nemcsak a legnagyobb lengyel nemzeti tragédia és a világtörténelem egyik legborzalmasabb tömeggyilkossága, hanem mementó mindenkinek, hogy azok az idők ne ismétlődhessenek meg. Kevés ehhez fogható aljasságot ismer az európai történetírás, s az ismerteket sem szívesen említi fel. De mi – az itt élő lengyelek és a lengyel nemzetiséghez tartozó székesfehérvári polgárok úgy érezzük, hogy a Katyńról szóló igazság ügyét magyar barátaink is a szívükön viselik. Hiszen a történelem őket sem kímélte, a tragikus sors őket sem kerülte el. Ezért a katyńi tragédiában sok hozzájuk közelálló motívumot és történelmi hasonlóságot találnak. Ez a kereszt, amely előtt állunk - ennek legjobb példája.”

A méltóságteljes megemlékezést néma koszorúzással zárták a résztvevők.